1-2-3. Fejezet

 

1. fejezet

 

Kingsley

 

Fordította: Szilvi

 

Több ezer könyvet olvastam már életemben. A legtöbbjük a szerelemről szólt, és arról, ahogy a szereplők megtalálják „a boldogan élnek, amíg meg nem halnak”-jukat. De én magam még sosem találtam meg. Akármennyire is szeretném hinni, hogy belebotlok álmaim férfijába, vagy hogy egy dögös pasi megment a szükség idején, ez még nem történt meg. Azokat a hercegnős filmeket hibáztatom, amiket anyu mindig megnézetett velem.

Kisgyerekként megszállottan kerestem a szőke hercegemet. Biztosra vettem, hogy ha rossz helyzetbe kerülök, és segítségre lesz szükségem, oda fog lovagolni egy jóképű férfi a nagy fehér lován, és helyrehozza az egész világomat. Tudom, őrültség volt, de nyolc éves voltam. Mit vártál?

– Milyen volt? – Ryan, a világon a legjobb barátom ül velem szemben az asztalnál, és a kávéját kavargatja.

– Szörnyű – nyögöm, az asztalra hajtva a fejem.

– Ugyan már, annyira nem lehetett rossz! – Reményteli mosolyt villant rám. Bárcsak tudná, milyen rossz volt a tegnap esti vakrandim.

– Egész idő alatt, amíg vacsoráztunk, Paul folyamatosan kiabált. Nem vagyok benne biztos, hogy gond volt-e a hallásával, vagy esetleg megfeledkezett a hallókészülékéről. Valahányszor kinyitotta a száját, én megrándultam. Egyszer úgy megijesztett, hogy attól tartottam, bepisilek.

– Ne már! – nevet fel halkan.

– Komolyan mondom, Ryan! Ha nem pisiltem be, az pusztán a rengeteg Kegel-gyakorlatnak köszönhető. Acélból vannak a gátizmaim.

Ryan döbbenten pislogva bámul rám. Nem hibáztatom érte, ő valamivel visszafogottabb, mint én... na jó, sokkal inkább az.

– Annyi kérdésem van ez után a kijelentés után. De azt hiszem, az első és legfontosabb az, hogy mi a fasz van? – A fejét ingatja, mintha nem értené, hogy kerülhetett ebbe a helyzetbe.

– Nem akarok olyan öregasszony lenni, aki bepisil! Felkészülök, előrelátom, hogy mi fog történni később az életben!

– Még harminc sem vagy! – kuncog fel.

– Ryan Harold Holland! Tudod, hogy nem beszélünk arról, hogy hány éves vagyok! És csak hogy tudd, tizenöt éves korom óta használok ránctalanító krémet!

– Tudod, hogy nem ez a középső nevem! – forgatja a szemét.

– Hát, a Daniel az unalmas. A középső neveknek kínosnak kell lenniük. Olyasminek, aminek nem szeretnéd, hogy valaki hangosan hívjon.

– Akkor jobb, ha sosem mondod el Paulnak a középső neved. – Vigyorog, mintha aranyos lenne. De nem az. Egy seggfej. De vicces seggfej.

– Fogd be! – nyögöm. – Megbántam, hogy belementem a randiba vele.

– Miért vagy hirtelen ennyire megszállottja annak, hogy megtaláld a tökéletes pasit? Mi történt azzal, hogy lassan haladsz a dolgokkal, és várod, hogy álmaid pasija az öledbe hulljon?

– Már csak néhány hónapom van harmincéves koromig – mormogom az orrom alatt, és imádkozom, hogy Ryanen kívül senki más ne hallja.

– Mi van?

– Hamarosan harminc leszek.

– Miért beszélsz ilyen halkan? Még csak nem is hallak!

– Nemsokára harminc leszek! – kiabálom, felidézve a bennem lakozó Pault. A Sütimorzsákban minden szem ránk szegeződik. Ryan dicséretére legyen mondva, nem rándul össze, és nem is reagál. Azt hinném, még mindig nem hallotta, ha nem terült volna szét egy lassú mosoly az arcán.

– Nyugtalan vagy az alkunk miatt? Mert nem kellene. Még van egy kis időm, amíg betöltöm a harmincat. Lehet, hogy a következő kétszázhatvanöt napban megtalálom álmaim nőjét, és neked nem kell hozzám jönnöd. – Megvonja a vállát, mintha nem lenne nagy ügy. – Várj! Ez egy szökőév? Kapok egy plusz napot, hogy megtaláljam őt? – A szeme elkerekedik, és remény tölti el.

– Majdnem húsz évvel ezelőtt kötöttük ezt az alkut. Sosem hittem, hogy tényleg betartod – pufogok, és keresztbe fonom a karjaimat a mellkasom előtt. – És nem, ez nem szökőév.

– Kingsley Gertrude Carver – fogja meg a kezemet –, megígérem, ha harmincéves koromra egyikünk sem lesz házas, féltérdre ereszkedem, és megkérem a kezed!

Mosoly görbíti az ajkam sarkát az általa választott szörnyű középső név hallatán. Mindenki másnál jobban megért engem. Esküszöm, Ryannel az oldalamon könnyű lenne az élet. Szórakoztató lenne, sőt, valószínűleg pokolian mulatságos. De a gondolat, hogy a legjobb barátommal töltsem az életem hátralévő részét... furcsa. Lenne egyáltalán köztünk kémia?

2. fejezet

 

Ryan

 

Fordította: Szilvi

 

Nem voltam szerelmes Kingsley-be, amikor fiatalabbak voltunk. Nincs már egy több mint tíz éve bennem érlelődő titkos, viszonzatlan szerelem. Mindig is csak Kingsley volt... amíg már nem csak az lett.

Visszatelepedve az irodai székembe, kibámulok az ablakon, és azon gondolkodom, milyen lenne az élet Kingsley-vel az oldalamon. Nem lenne unalmas, az biztos. Jól éreznénk magunkat, és a legszebb emlékeket szereznénk. Csodálatos anya és feleség lenne. De nem vagyok biztos benne, hogy túl tud lépni a tökéletes férfi elképzelésén.

Tökéletesség nem létezik, és ha azt várja, az csak csalódáshoz vezeti. Ezt korán megtanultam az életben. És azóta is hordozom magammal.

A számítógépem egy új e-mail érkezését jelzi. Felnyögök, majd megnyitom a böngészőt. Ez a munkámnak az a része, amit utálok. Egész nap képes vagyok a fényképezőgépem mögött állni, és fotózni, de utálok emberekkel foglalkozni.

Mosoly terül szét az arcomon, amikor elolvasom, kitől jött az e-mail.

 

 

To: RHolland@EWoodsPhotography.com

From: KCarver@EWoodsPhotography.com

Subject: Társkereső oldalak a győzelemért!

 

Az illetékes személynek,

Utálom a társkereső oldalakat! Hány üzenetet kaphatok egyetlen nap alatt olyan fickóktól, akik megkérdezik, hogy akarok-e dugni? Szexmániás benyomást keltek? Tényleg azt hiszik a pasik, hogy egy farokképpel rávesznek, hogy randizzak velük? Miért olyan nehéz ez?

~Jövőbeli magányos, macskás nő

P.S. Nem lenne fantasztikus, ha szuperhős lennék, és nem csak egy nő, akinek a macskák az egyetlen társai?

 

 

Nem tudok nem nevetni Kingsley-n. Olyan könnyen találna barátot, ha abbahagyná ezt a tökéletesség iránti igényét. Bár el kell ismernem, hogy mostanában nem volt szerencséje a randizásban.

Bárcsak segíthetnék neki. Bár elég nehéz egy nő szárnysegédjének lenni. Ha elmegyek vele valahova, az emberek azt feltételezik, hogy randizunk, nem pedig azt, hogy segíteni akarok neki pasit találni.

– Hé, az új taco helyről rendelünk ebédet. Mit szeretnél? Emerson a soros! – mosolyog Olivia az ajtóból.

Olivia elképesztő fotós. Ő volt Emerson messze legfiatalabb alkalmazottja. Míg a legtöbbünket csak a húszas éveink végén vett fel, Olivia tizennyolc évesen kezdett itt. Annyira tehetséges, és Emerson nem akarta elengedni.

Többet tanított nekem, mint amennyit be akarok ismerni. Most a húszas évei elején-közepén jár, és még mindig meghódítja a világot a fotóival. Nem tudom, hogy csinálja két gyerek és egy férj mellett.

– Csak duplázd meg, amit Kingsley rendelt! – vonom meg a vállamat.

– Nem lehet! Kingsley ugyanezt mondta. – Rám vigyorog. – Mikor fogjátok ti ketten beadni a derekatoknak, és randizni egymással?

– Amikor rossz fotót készítesz. – Hátradőlök a székemben, és keresztbe fonom a karjaimat a mellkasom előtt.

– Áll az alku! – Kikapja a telefonját a zsebéből, és förtelmes arcot vágva készít egy szelfit. Megfordítja a telefont, és megmutatja nekem. – Kész! Menj, hívd el randira!

– Ez csalás! Csinálj rossz képet egy fotózáson, és küldd el Emersonnak!

– Tudod, hogy ez soha nem fog megtörténni – szegezi rám a tekintetét. – Én csak a tökéletességet küldöm be.

– Ja. Szóval, maradj ki a randizós életemből! – nevetek. – Rendelj nekünk két burritót darált marhahússal, barna rizzsel, fajita zöldségekkel, quesóval, salátával és tejföllel.

– Jól hangzik. Emellett nem tudom, hogyan maradjak ki az emberek dolgaiból. Főleg, amikor szerintem tökéletesek lennétek együtt.

– Persze, hogy tökéletesek lennénk együtt! Legjobb barátok vagyunk... Ó! És egy adag chips és queso. Kingsley megkívánta.

– Látod, tökéletesek vagytok együtt! – duruzsolja kifelé menet az irodámból.

 

 

To: Kcarver@EWoodsPhotography.com

From: Rholland@EWoodsPhotography.com

Subject: Re: Társkereső oldalak a győzelemért!

 

Az illetékes személynek,

Ugye tudod, hogy valójában nem kell társkereső oldalakat használnod a randizáshoz? Besétálhatsz egy bárba, és gyakorlatilag másodpercek alatt randizhatsz.

Én személy szerint minden srácot tiltok, aki olyan üzenetet küld nekem, amelyben azt kérdezi, akarok-e dugni, de gondolom, te azt csinálsz, amit akarsz.

Nem hiszem, hogy szexmániás hangulatot sugárzol, de esetleg szexéhes hangulatot? Ez létezik? Lehetsz éhes? Kiszáradt? Nem tudom, melyik a megfelelőbb a te helyzetedben. Egy ideig élhetsz étel nélkül, de víz nélkül csak korlátozott ideig. Gondolom, akkor kiéhezett lennél, nem?

Szerintem néhány pasi csak szeret farokképeket küldeni. Olyan, mint amikor a lányok a dekoltázsukról küldenek képeket. És azt hiszem, hogy egy csodálatos fotó bármiről megingathat valakit, hogy randizzon valakivel. De a megvilágításnak megfelelőnek kell lennie, és mindenképpen tudniuk kell, hogyan kell megfelelően szerkeszteni a fotóikat. Nem hiszem, hogy bármelyik fickó is képes lenne rá.

Ami azt illeti, miért nehéz ez... Nem vagyok benne biztos, hogy még mindig a farokfotóról beszélek, vagy általában a randizásról, de akárhogy is... Szerintem a helyes válasz az, hogy nehezebbé teszed, mint kellene.

~ Egy profi faszkép-szerkesztő

Utóirat: Nem hiszem, hogy szuperhősként is megállnád a helyed. Nem is szereted annyira a spandexet.

 

 

A küldés gomb megnyomása után megnyitom a szerkesztőprogramomat, és elkezdem átnézni a tegnap készült fotókat. Olivia és én összeálltunk egy divatmagazin középső poszterjének elkészítésére. Nagyon jól működünk együtt, de nem annyira, mint Kingsley és én.

– Igazad van – sóhajtja Kingsley, és lezuttyan a párnákkal teli fotelbe, ami az irodámban van. Átveti a lábát az egyik karfán, és a fejét a másik oldalra hajtja. Imádnivalóan néz ki.

Felkapom a fényképezőgépemet az asztalom sarkáról, és megörökítem az előttem lévő gyönyörű nőt. Ahogy szőke haja leomlik a plüssfotel oldalán. Ahogy a lába hintázik, felhívva a figyelmemet a piros magassarkújára és hosszú, izmos lábaira.

– Mindig igazam van... most miről is beszélünk? – motyogom, alig tudom elvonni a figyelmemet a fényképezőgépemről.

Kezével a hajába túr, ajkán apró vigyor játszik, miközben rám pillant. A felvétel tökéletes. Tökéletes bármilyen magazin vagy reklámprojekt számára. Halványkék szemei magukra vonzzák a figyelmet, és nem engedik el.

– Utálom a spandexet. Úgy érzem magam, mintha egy 80-as évekbeli edzővideóban lennék Richard Simmons-szal, valahányszor felveszem.

– Tépkeded a hajad, meg minden? Ó! Ne feledd a lábmelegítőt se! – vigyorgok.

– Hé! Dögös fitneszmodell lehetnék!

– Leszámítva a spandex aspektust.

– Pontosan! Blah, spandex... Egyébként, mit kaptunk ebédre?

Felsorolom a burritónkat az összes feltéttel együtt, mintha egy bevásárlólistát olvasnék. Kiveszem a memóriakártyát a fényképezőgépemből, és becsúsztatom a számítógépembe. Ujjaimmal az íróasztalom sima, sötét fáján kopogtatva türelmetlenül várom, hogy betöltse a mappát.

– A fenébe, Ryan! Elfelejtetted...

– Megvan a chips és a queso. Nem felejtettem el! – forgatom a szemem, majd a pár perce készített első képre kattintok Kingsley-ről.

– Te vagy a tökéletes férfi, tudod? Bármelyik nő szerencsés lenne veled.

– Egyetlen nő sem akar engem, Kings.

– Ez nem igaz! Miért mondod ezt? – Ülő helyzetbe emelkedik, és rám mered.

– Hát, talán mert minden randim katasztrófával végződik. – A photoshopban kattintgatva eltávolítom a hátteret, és Kingsley-t egy székre helyezem egy erdő közepén. A képet néhány hónapja készítettem, és gyönyörűen néz ki ott ülve.

Megfordítom a számítógép képernyőjét, hogy ő is láthassa. Halk zihálás hagyja el az ajkait, miközben a saját képét bámulja.

– Ez elképesztő! Nem tudom, hogy csinálod ezt! Bárcsak én is tudnék szép képeket készíteni! – Fintorogva lebiggyeszti az alsó ajkát.

– Néha elgondolkodom, hogyan kaptál munkát egy fotósnál, amikor semmi művészi képességed nincs.

– Valakinek be kell osztania a munkákat, és gondoskodnia kell arról, hogy minden rendben menjen. – Megvonja a vállát. – Ráadásul Emerson arra ösztönöz, hogy foglalkozzak az összes ügyféllel. Én vagyok a cég arca – mosolyog rám ragyogóan.

– Azt hiszem, szükségünk van egy csinos emberre, akivel mindenki napi szinten foglalkozhat.

– Aw! Azt mondtad, hogy csinos vagyok? Ryan! – turbékolja, és a mosolya még szélesebbre húzódik.

– Itt a kaja! – Olivia hangja átjárja az egész irodát.

– Gyere, Csinibaba, együnk! – Megrántom a lábát, amikor elmegyek mellette.

– Fáradt vagyok! Túl sokáig fent tartottál tegnap este, amikor azt a szörnyű filmet néztem – nyögi.

– Ó, kérlek! Az a film csodálatos volt, és ezt te is tudod!

– Lovacskázhatunk? – Nagy, ártatlan szemekkel pislog rám. – Kérlek?

– Rendben, menjünk!

Kingsley felkapaszkodik a szék tetejére, és várja, hogy megforduljak, hogy felpattanhasson a hátamra. Kiviszem az irodámból a konyhába.

Emerson vett egy régi házat, ami nagyon megtetszett neki, és átalakíttatta az irodánknak. Egyedi és fantasztikus. Mindannyiunknak külön szobája van, ahol dolgozhatunk, Emerson pedig a második emeleten lakik.

– Itt vannak a szerelmes madárkák! – mosolyog ránk Lincoln, Olivia férje. A lányuk mellette van, a fiuk pedig a csípőjén. Emma kiköpött mása Oliviának, Holt pedig már most egyéves korában úgy néz ki, hogy bajkeverő lesz.

– Mikor fested Emma haját? Szerintem rózsaszín csíkokat kéne beletenni! – Kingsley erősebben megszorít engem.

– A lányom nem festetheti a haját, amíg nem lesz legalább tízéves! – néz Lincoln fintorogva Kingsley-re.

– Néhányszor már megpróbáltam, és Linc mindig dühös lett. – Olivia megvonja a vállát.

– Pont úgy néz ki, mint Livvy, amikor fiatalabbak voltunk. Csak hadd legyen még egy darabig az enyém! – Linc felsóhajt, tekintete Emmáról Oliviára siklik, majd vissza. Nem hiszem, hogy valaha is találkoztam volna olyan férfival, aki ennyire szerelmes a feleségébe. Ez enyhén szólva is inspiráló.

3. fejezet

 

Kingsley

 

Fordította: Szilvi

 

– Hová mész? – Összevont szemöldökkel bámulok Ryanre. Épp az utolsó gombokat csúsztatja át az inge gomblyukain.

– Ma este randim van – vonja meg a vállát, miközben a nappalinkban lévő tükör előtt áll. A kezével beletúrva a hajába, Ryan olyan tökéletesen kusza fürtöket ad magának, amilyeneket imádok. Mindig is arról álmodoztam, hogy beletúrok az ujjaimmal a selymes tincseibe.

– Mióta? – Ráncolom a homlokom. Soha nem említette nekem a randevúját.

– Körülbelül... öt perce. Azon a Masquerade nevű applikáción ismerkedtem meg vele. Pár napja beszélgetünk, és ma este mindketten szabadok vagyunk. Gondoltam, miért ne? Mi a legrosszabb, ami történhet?

– Lehet, hogy egy gyilkos. Odacsalogat téged, hogy elraboljon, és elvigyen a szexbörtönébe, ahol aztán végigcsinálja veled, amit akar. Amikor megunja a tested, lassan felfal, mert ő egy kannibál is. – Ártatlanul pislogok rá.

– Hát... ez nem csak riasztó gondolat, de rémisztő is, ahogy az agyad a szexőrült kannibálra repül, mint a legrosszabb forgatókönyv szerinti randikimenetelre. Kicsit aggódom, hogy milyen pasikkal jársz! – néz rám aggódva.

– Nem szexőrült kannibálokkal... bár nem vagyok benne biztos, hogy az sokkal rosszabb, mint a tegnap esti randim. Összecsomagoltatta a pincérnővel a vacsorámat, hogy hazavigye magával.

– Mi a baj ezzel? Úgy értem, én személy szerint nem eszem meg valakinek a maradékát, de talán tetszett neki, amit te ettél. Talán nem akarta hagyni, hogy az étel kárba vesszen. Nem szörnyű, csak egy kicsit furcsa.

– Összecsomagoltatta, hogy hazavigye a terhes feleségének – duruzsolom, mintha nem is zavarna.

Arra a következtetésre jutottam, hogy nem hagyhatom, hogy eluralkodjanak rajtam a rossz randevúk. Úgy kell tennem, mintha viccesek lennének, vagy nem nagy ügyek. Addig színlelj, amíg nem sikerül, nem igaz?

– A fenébe, Kings! Talán mostantól nekem kéne kiválasztanom a randijaidat! Nem lennének ennél rosszabbak! – Lehuppan mellém a kanapéra, és átölel. Én pedig Ryan mellkasához bújok. Imádok a karjaiban lenni. Ő adja a mindenkori legjobb öleléseket.

– Azt kellene. Átadom neked a teljes irányítást az összes randim kiválasztásában. Nem lehet bennem megbízni... meséltem már neked arról a srácról, aki elvitt egy gyorsétterembe, és ragaszkodott hozzá, hogy osszuk a költségeket?

– Rávett, hogy te fizess a saját kajádért... egy gyorsétteremben? Mi a fasz?

– Nem tudom, Ryan! Nem tartozom azok közé, akik szerint mindig a pasinak kell fizetnie, de ugyan már! Ez olyan öt dollár volt! Nyilvánvalóan nem megfelelő pasikat választok!

– Rendben, ha hazaértem, keresek neked egy randit a hétvégére. – Gyengéd csókot nyom a homlokomra, és feláll a kanapéról.

Amint eltűnik, hátradőlök a kanapén, és nagyot sóhajtok. Nincs is rosszabb, mint egy éjszaka egyedül otthon, amikor ölni tudnék azért, hogy legyen valami dolgom.

A telefonom egy bejövő üzenetet jelez. Tudom, mi az. Ez a társkereső alkalmazásomhoz rendelt hang. Hosszan felnyögök, felkapom, majd gyorsan belemegyek az alkalmazásba.

Lenézve egy helyes srác üzenetére, akivel már egy ideje beszélgetek, lassú mosoly terül szét az arcomon. Találkozni akar velem egy italra.

Kingsley: Randira megyek! Ne várj meg, apu!

Berohanok a hálószobámba, és elkezdek a szekrényemben turkálni, a tökéletes ruhát keresve. Szexi, de elegáns akarok lenni. Nem akarok túl sok bőrt mutatni.

Ryan: Vigyázz a szexőrült kannibálokkal! Egyedül nem engedhetem meg magamnak a lakásunkat.

Kingsley: Innen is érzem az aggodalmadat.

Ujjaim egy selymes ingre siklanak, kirángatom a szekrényből, és a testemhez tartom. Tökéletesen megmutatja a dekoltázsomat, anélkül, hogy túlságosan árulkodó lenne. A testemre csúsztatom, és elkezdek a nadrágok között keresgélni. Megállapodom egy fekete sztreccs farmer mellett.

Ryan: Komolyan mondom, Kings! Légy óvatos, és ha szükséged van rám, hívj!

Kingsley: Szeretném, ha megtalálnád nekem a tökéletes pasit.

A sminkemet a minimumra szorítom. Nem vagyok nagy rajongója a termékek felkenésének. Határozottan hiszek abban, hogy a kevesebb több.

Amikor középiskolások voltunk, Ryan minden randipartnerét a medencébe vagy a strandra vitte. Mindig azt hittem, hogy azért csinálta, hogy láthassa őket bikiniben, de később elmondta a valódi okát. Azt mondta, nem akart olyan lányt, aki félt bevizezni a haját, és ha már egyszer a víz alá merültek, láthatta, hogy néznek ki valójában, amikor minden sminkjük lemosódott. Szerinte nem voltak push-up melltartószerű bikinifelsők sem. Ezt ki kellett javítanom.

Ryan: Az első lépés az, hogy ne használjunk emojit minden szöveg végén. Azt senki sem szereti.

Kingsley: Kingsley: Jaj, ne!

Ryan: Belépek az étterembe. Hívj, ha szükséged van rám! Szeretlek, Kings!

Kingsley: Szeretlek, Ry-guy!

Összekócolom a hajamat, felkapom a kedvenc tornacipőmet, és kiszaladok az ajtón. Kurt-tel találkozom a Kennedy’s-ben. Rövid az út, és remélem, hogy Demi dolgozik ma este. Most jól jönne egy kicsit a csendes bátorítása. Minden remény hiányzik belőlem, hogy ez a randi jól fog elsülni.

 

 

– Odanézzenek! Dögös és szexi! – mosolyog Demi a pult mögül, de kissé sápadtnak tűnik.

– Jól vagy? Betegnek látszol. – A homlokomat ráncolva meredek rá.

– Ó, neked még nem mondtam? Elmentem és felcsináltattam magam! – Szinte... örül neki.

– Hűha... szóhoz sem jutok! – A tekintetem a hasáról az arcára és vissza ugrál.

– Tudom... Ezenkívül Nolan és én randizunk is. – Összehúzza az orrát.

– Mi a fasz! Miért nem hívtál fel!

– Nem tudom. Csak úgy megtörtént! Mikor kezdesz el te is randizni azzal a helyes barátoddal?

– Ryannel?

– Ez az! Nem jutott eszembe a neve. A terhesagy nem vicc. Egy rohadt dologra sem emlékszem! – Felvesz egy poharat, és törölgetni kezdi.

– Mi csak barátok vagyunk – legyintek, és keresem a partneremet.

– Ja, persze! Több mint egy évtizeden át ragaszkodtam ugyanehhez a történethez. Mindketten tudjuk, hogy többek vagytok, mint barátok.

– Figyelj, Demi, csak azért, mert te megtaláltad a boldogságot a legjobb barátoddal, még nem jelenti azt, hogy én is azt teszem! – meredek rá dühösen. Nincs szükségem arra, hogy még valaki megpróbáljon a karjaiba lökni, amikor tudom, hogy nem érdekli több.

– Mondhatod az embereknek, hogy csak barátok vagytok, ameddig csak akarod, ez nem változtat semmin, és ezt mindketten tudjuk. Szerelmes vagy belé, és minél hamarabb rájöttök mindketten, annál jobb lesz nektek. – Megvonja a vállát, és egy újabb poharat szárít meg. – Azt hiszem, itt a partnered. Az a fickó folyton téged bámul.

– Majd később felhívlak, hogy minden részletet megtudjak erről a kis babapocakról!

– Jól hangzik! Használj óvszert! – kiabál át a bár zaján, amin felnevetek.