28.-29.-30. Fejezet

 

28. fejezet

 

Ryan

 

Fordította: Babett

 

Nem tudom, hogy csináltam, de hazafelé menet meggyőztem Kingsley-t, hogy nem kell megnéznünk a képeket. Meggyőztem, hogy várjon, amíg elkészítem az albumot és kinyomtatom neki.

Azt akarom, hogy ez egy nagy felfedezés legyen számára. Azt akarom, hogy a teljesen megszerkesztett képeket mutathassam meg neki, talán megváltoztathatnám a hátteret, mint ahogy a fotón is ahol a székben ül az irodámban. Meg akarom mutatni neki, hogy milyen gyönyörű.

– Ryan! – nyögi Kingsley, és becsukja maga mögött az irodám ajtaját.

– Mi a baj, kicsim? – Felnézek rá, mielőtt visszafordítanám a figyelmemet a fotókra, amiket szerkesztek.

Az albumokat az ügyfeleinknek házilag készítjük. Ez olyasmi, amit a legtöbb fotós nem tesz meg, de mi szükségesnek tartjuk. Nem bíznék meg senkiben annyira, hogy a néhány napja készült képeket elküldjük egy cégnek nyomtatásra. Fogalmam sincs, hány szem nézheti a csajomat, és láthatja egy olyan oldalát, ami csak az én szememnek való.

– Emerson rávett, hogy menjek Andyvel valami fotózásra. Nem akarok vele menni! Kikészít!

– Menj külön kocsival! Aztán eljöhetsz, amint vége a fotózásnak. Emersonnek nem lesz ezzel gondja. Ha bármi történne, hívj fel, és azonnal jövök! Ma csak szerkesztek. Holnapig nincs fotózásom.

– Akkor miért nem tudsz neki te segíteni, én meg itt maradok? – biggyeszti le az alsó ajkát a legimádnivalóbb duzzogással.

– Mert ellopnám tőle azt az átkozott kamerát, és magam csinálnám a felvételeket. Jobb vagyok nála. Azt sem tudom, hogy kaphatott itt munkát.

Kitárom a karom, várom, hogy Kingsley megkerülje az asztalom, és az ölembe pottyan.

– Valami rokonságban áll Emersonnel. Emerson nem kedveli őt. Azt mondta, arra vár, hogy elbassza, hogy aztán kirúghassa. Ez az egyetlen módja, hogy ne cseszegesse a családja.

– Ez hülyeség! Ő nincs azon a szinten, mint Olivia vagy én. Nem kéne itt lennie.

– Tudod, mit szeretek benned a legjobban? – Kingsley halványkék szeme szórakozástól csillog.

– Mit?

– A szerénységedet és az alázatodat.

– Ó, fogd be! – Megcsiklandozom, imádom, ahogy a nevetése betölti az irodámat. Ő vonaglik a karjaimban, többször majdnem leesik az ölemből.

– Hagyd abba, visszaszívom! Imádom a büszke, túlságosan felfújt egódat!

– Szerinted nem vagyok olyan jó, mint Andy?

– Szerintem szó szerint mindenben jobb vagy Andynél az életben... mikor láthatom a képeket?

– Hamarosan, kicsim! Ígérem! Csak azt akarom, hogy tökéletes legyen számodra.

– Azok lesznek... de ha Andy készítené őket, valószínűleg jobbak lennének – megvonja a vállát, mielőtt nevetésben törne ki. – Hűha, még ezt sem vagyok képes faarccal mondani!

– Nagyon jók, Kings! Az én kedvenceim azok, amelyeken együtt vagyunk.

– Nem megmondtam, hogy zárd be az ajtót, ha dugni akarsz az irodában! – morogja Emerson az orra alatt, amikor besétál a szobába.

– Nem kefélünk! Csak az ölében ülök! – pillant dühösen Kingsley Emersonre.

– Hát, már sosem lehet tudni! Ha elég rövid szoknyát viselsz, akkor tehetnétek. – Emerson keresztbe fonja a karját a mellkasán.

– Nadrágot viselek! Hacsak nem vágok rá lyukat, nem tudom, hogy az így hogy működne! – néz rá Kingsley.

– Tartsd távol tőle az ollót, Ryan! Nem kell, hogy ötleteket adjunk neki.

– Te jó ég, te lehetetlen vagy!

– Itt van a parti? – lép Lincoln az irodába, és nekitámaszkodik a könyvespolcnak, mintha ide tartozna.

– Téged ki hívott meg? – villantja rá a szemét Emerson.

– Oliviának szüksége van egy kis délutáni élvezetre – vonogatja a szemöldökét.

– Oliviának nem kell! Oliviának csak a migrén elleni gyógyszerére van szüksége, mielőtt meghal.

Olivia felnyög, és egyenesen a várakozó férje karjaiba sétál.

– Hogy érzed magad, kicsim? – A férfi hosszan tartó csókot nyom a halántékára.

– Hogy lehet, hogy ettől mindig egy kicsit jobban érzem magam? – néz imádattal a férfira.

– Mert kiszívom a rossz szart!

– Szopogasd csak tovább! Azt akarom, hogy mester legyél, és mindent kiszívj!

– Azt hiszem, múltkor már azt mondtad, hogy én vagyok a mesterszopó... Aú! Mi a fasz van… Livvy? – Lincoln megdörzsöli a fájó karját. Mason megtanította neki, hogy kell jobb horgot adni.

– Dolgozom, Linc! Erről nem kell tudniuk! – sziszegi, azzal fenyegetőzve, hogy újra megüti a fickót.

– Nem kellene szégyenkezned, mert a férjednek vannak képességei. Inkább büszkének kellene lenned rá! Az összes barátomnak szónokolok és áradozom a te szopási képességeidről. Csak kérdezd meg Blake-et! – Olivia ismét megütötte. Lincoln kétrét görnyed és a hasát fogva felnyög. – Kicsim, én vagyok életed szerelme! Nem üthetsz meg így! Megjött a menstruációd?

– Esküszöm, Lincoln, ha nem adod ide a gyógyszert, és nem tűnsz el a pokolba meg foglak ölni!

A férfi egy üveg tablettát nyújt felé, de visszahúzza, amikor a lány érte nyúl.

– Adj egy csókot, és mondd, hogy szeretsz!

– Mindennél jobban szeretlek, de meg is őrjítesz – motyogja a férfi mellkasába.

– Mi lenne, ha az irodádba mennék, és megmasszíroznám a nyakad, amíg dolgozol? Van egy órám, amíg nem kell Blake-kel találkoznom egy új projekt miatt.

– Te vagy a világ legjobb férje! – Olivia megragadja a kezét, és kirángatja őt az irodából. Emerson kuncogva rázza a fejét.

– Néha csodálkozom, hogy lehetnek ők ketten együtt ilyen sokáig. Aztán látom a varázslatot, amit Lincoln most véghez vitt, és rájövök, hogy biztosan ismeri a titkot, hogyan kell boldoggá tenni egy nőt. Állandóan hülyeségeket mond, és a nő mégis fülig szerelmes belé.

– Szeretik egymást. Ilyen egyszerű. Megbocsátasz és felejtesz. – Kingsley megvonja a vállát, mintha csak ennyi lenne, és én egyetértek vele. Ez ilyen egyszerű, ha szerelemről van szó.

 

29. fejezet

 

Kingsley

 

Fordította: BaBett

 

Annyira más Andynek segíteni egy fotózáson, mint Ryannek.

Ég és föld minden, amit csinálnak.

Ryan profi. Megmondja a modelleknek, hogy hogyan pózoljanak, és nem érinti meg őket, csak ha nem értik meg, hogy mit akar tőlük. Ő mindig engedélyt kér, ha mégis hozzájuk kell érnie, és eltávolodik tőlük, amilyen hamar csak lehet. Arra koncentrál, hogy a legjobb képet készítse, semmi másra.

Andy pont az ellenkezője. Egész idő alatt flörtöl a modellekkel. A legtöbbjüket randira hívja, amikor azt hiszi, hogy senki más nem figyel. Ráugrik, hogy ő maga pózoljon, ahelyett, hogy utasításokat adna nekik, hogyan csinálják ők maguk. És esküszöm, ha még egyszer megigazítja magát, én fogom tökön rúgni.

Amikor Andy újabb szünetet rendel, előkapom a telefonomat, és megnyitom az e-maileket. Valamivel le kell foglalnom magam, hogy ne gondolkozzak azon, hogyan gyilkolhatnám meg őt, és hogyan úszhatnám meg.

 

To: RHolland@EWoodsPhotography.com

From: KCarver@EWoodsPhotography.com

Subject: Hányszor?

 

Az illetékes személynek,

Aggódom! Pontosan hányszor igazíthatja meg magát egy pasi, mielőtt hogy úgy tűnne, hogy a farkával játszik? Egy barátom miatt kérdezem... nos, ő nem barát. Nem szeretnék egy ilyen emberrel barátkozni. Szóval egy munkatárs miatt kérdezem, méghozzá egy seggfej munkatárs miatt. Már három modell is visszautasította, de úgy tűnik, hogy ez mégsem csökkenti az egóját. Mindegyikük grimaszol, amikor a közelébe jön, hamarosan pedig valószínűleg morogni kezdenek. Talán ha eléggé felbosszantja őket, valamelyikük meg is harapja. A francba! Imádnám, ha ez megtörténne! De nem úgy, mint egy szexi harapás. Valami gonosz és agresszív. Valami olyasmit szeretnék látni, mint amikor egy kiképzett belga vadászkutya támad egy rosszfiúra. Ha ez megtörténik, Emersonnek nem kell fizetnie nekem ezért a mai napért. A pokolba is, én fogok fizetni neki! Ismersz valakit, akinek van egy jól kiképzett belga kutyája? Egy belga vadász? Lehet, hogy kölcsön kell kérnem, csak hogy lássam, ahogy megtámadja Andyt.

Imádkozz értem!

Őszinte tisztelettel,

A nagyon dögös barátnőd.

PS: Sokkal jobban szeretek veled dolgozni! Dögösebb is vagy! Sokkal dögösebb!

 

Sóhajtok egyet, amikor Andy úgy tapsol, mint egy idióta, és azt mondja a modelleknek, hogy ideje visszatérni dolgozni. Azt hiszi, hogy aranyos és vicces. De nem az. Körülbelül olyan aranyos, mint egy szemölcs. Soha az életben nem fogsz odamenni egy öregemberhez, akinek nagy szemölcs van az orra hegyén, és azt mondani neki, hogy milyen aranyos.

Ez a nap nem telik úgy, mintha Ryan lenne itt. Úgy érzem, mintha valaki megfordította volna a homokórát, és egyszerre csak egy homokszem hullana át rajta.

– Minden fotózáson ezt csinálja? – áll meg mellettem egy modell, akivel akkor találkoztam, amikor Ryannel dolgoztam.

– Nem tudom! Még sosem dolgoztam vele. Szörnyű – nyögöm.

– Sokkal jobban szeretek Ryannel dolgozni! Nem úgy bánik velünk, mintha azért lennénk itt, hogy őt szórakoztassuk. Csak fotóz, és útnak ereszt minket. Az valahogy sokkal kedvesebb.

– Sosem gondoltam még így rá. Pedig tényleg ezt teszi. – Összevont szemöldökkel idézem fel azokat az alkalmakat, amikor elkísértem fotózásokra, és arra, ahogy mindenkivel bánik.

– Tisztában van vele, hogy mi is azért vagyunk itt, hogy elvégezzük a munkát, ahogy ő is. Nem akarjuk, hogy flörtöljenek velünk, vagy hogy szemet gyönyörködtetőnek tartsanak. Nem véletlenül dolgozunk inkább női fotósokkal! – Keresztbe fonja a karját a mellkasán.

– Ne csináld ezt! – sziszegem, és szétrántom a karját. – Így csak még magasabbra nyomod a hatalmas melleidet! Láttam, ahogy Andynek felállt miattuk, már legalább egy tucatszor. Feláll tőled a farka, és én nem akarom... nem akarom látni!

– Ugh! Hol a köntösöm? – Megpördül a sarkán, hogy keressen valamit, amivel betakarja magát, én pedig visszafordítom a figyelmemet a perverzre, bár legszívesebben az ellenkező irányba futnék.

Majdnem háromszor elejtem a telefonomat, miközben megpróbálom kihúzni a farzsebemből, miután pittyenve jelzi, hogy e-mail érkezett.

 

 

To: KCarver@EWoodsPhotography.com

From: RHolland@EWoodsPhotography.com

Subject: Re: Hányszor?

Az illetékes személynek,

vagyis az én extrém dögös csajomnak,

Első igazítás – csak az izzadt golyóidat hámozod le a lábadról.

Második alkalom – jól vagy, talán csak viszketett a lábad.

Harmadik alkalom – magaddal játszol.

„Már végignéztem, ahogy hat nő egymás után visszautasítja a fickót, és ő még csak nem is jön zavarba”.

Biztos vagyok benne, hogy ha hat nő utasítana vissza egy nap alatt, én valószínűleg egy sarokban sírnék. Kétrét görnyedve. Magzati pózba gömbölyödve, ringatózva, könnyek csorognának az arcomon. Nyilvánvaló, hogy nem viselem jól az elutasítást. Szerencsére az egyetlen nő, aki valaha is számított, nem utasított vissza. Én vagyok a legszerencsésebb férfi a világon.

Attól félnék, ha valamelyik megharapná, talán veszettség elleni oltást kellene kapnia. Az szívás lenne nekik. Úgy hallottam, azok kurvára fájnak. A tű, nem a modellek. Bár biztos vagyok benne, hogy azok is fájhatnak.

Ha találsz egy belga vadászt, amit ellophatsz egy napra, szólj! Gondoskodok róla, hogy bekenjem Andyt szalonnazsírral. Csapatjátékos vagyok, és nem szeretném, ha csalódnál.

Talán még egy kis heroint is vehetnénk, és bedughatnánk a zsebébe. Ha igazán szerencsés vagy, a kutya a családi ékszereibe fog harapni. A kutya nagyon szerencsétlen lenne. Lehet, hogy veszettség elleni oltást is kapnia kellene... Kaphatnak nemi betegséget a kutyák? Most már aggódom a kutya biztonságáért ebben a kísérletben.

Bárcsak velem dolgoznál! Végignézni ezeket a képeket rólad… kényelmetlenül feláll a farkam. Ha Emerson még egyszer besétál ide, hogy hülye kérdéseket tegyen fel, lehet, hogy elvesztem a fejem. Egy férfi nem élvezheti mereveséssel a meztelen barátnőjéről a képeket, és senki ne zavarja meg a munkában?

Imádkozom érted.

Őszinte tisztelettel,

A te rendkívül dögös pasid.

PS: Több mint háromszor igazítottam meg magam egy kép szerkesztése közben. Hivatalosan is játszom magammal!

 

 

Felnevetek, elképzelem, ahogy Ryan végigmegy a rólunk készült képeken. Biztos vagyok benne, hogy nem könnyű anélkül, hogy felizgulna. Már korábban is próbálta ezt elmagyarázni nekem, és én nem hittem neki. De miután ma beszéltem néhány modellel, azt hiszem, hogy végre megértettem.

Ő nem nőként tekint a modellekre. Úgy tekint rájuk, mint egy tárgyra. Tudja, hogyan kell a megfelelő mennyiségű fényt ráirányítani a témára, és hogyan kell, hogy jobban nézzen ki. Persze, hogy emberről van szó, de ő nem erre koncentrál.

Ryan képes kivonni az érzelmeit az egyenletből, amikor a kamera mögött áll. Csak művészi szemszögből nézi ezeket az embereket. Nem kell aggódnom miatta egyik nővel sem. Alig látja őket.

De a mi képeink, azok hatással vannak rá. Nem tudja eltávolítani az érzelmeket az egyenletből. Csak bámulja a barátnőjét újra és újra.

A gondolat felszabadító. Nem kell minden egyes fotózásnál kiakadnom, még akkor sem, ha a nők meztelenek. A nap végén hozzám jön haza, csak hozzám, és senki máshoz. Velem akar lenni, és bíznom kell benne.

 

30. fejezet

 

Ryan

 

Fordította: BaBett

 

Ezek talán a legcsodálatosabb fotók, amiket valaha készítettem, és mégsem tudom megmutatni egyetlen embernek sem.

Bár Emersonnek minden feladatot alá kell írnia, mielőtt odaadnánk az ügyfélnek a képeket, ezekhez nem nyúl hozzá. Kingsley nem fizetős ügyfél, ezért semmi köze hozzá. Nem érdekel, mit mond, ki is rúghat engem.

– Mit csináltál itt egész nap? – toppan Emerson az irodámba.

– Szerkesztettem.

– Azt hittem, befejezted az összes feladatodat – ráncolja a homlokát.

– Igen. Ez valami más.

– Hadd nézzem! – Átjön az én oldalamra az íróasztalnál.

Minimalizálom az összes nyitott ablakomat, mielőtt bármelyiket is megláthatná.

– Nem. Ezúttal nem! Nem fizetsz nekem ezért a fotózásért. – Keresztbe fonom a karjaimat a mellkasom előtt, kihívva, hogy vitatkozni kezdjen velem.

– Mégis, munkaidőben dolgozol rajtuk? – vonja össze a szemöldökét.

– Ó, fogd be! Fotózásonként fizetsz nekem, nem óránként. Nem panaszkodnál, ha itt ülnék, filmet néznék és popcornt ennék.

– Azt hiszem, jobban kedveltelek, amikor állandóan le akartál nyűgözni – morogja az orra alatt, és átmegy az asztal másik oldalára. Lehuppan egy székre, és tudom, hogy egyhamar nem fog elmenni. – Legalább azt tudhatnám, hogy miről vannak?

– Kingsley boudoir fotózásáról – suttogom, és előveszem a képet, amin éppen dolgoztam.

– A francba, nagyon szeretném látni őket... – Rámeredek, mire a magasba emeli a kezét. – Nem úgy! Csak látni akarom, milyen minőséget tudsz produkálni, amikor szerelmes vagy a témába.

– Miről beszélsz? – forgatom a szemem, nem igazán akarok vele foglalkozni.

– Oké, figyelj! Olivia egy csodálatos fotós, igaz?

– Hát persze. Az egyik legjobb, akit valaha láttam.

– Pontosan! Amikor eljött hozzám gyakornoknak, középszerű képeket vártam tőle a legjobb esetben is. Elsőévesként jobb benyomást tett rám, mint amennyit be akartam vallani. Hihetetlenül tehetséges, de az összes fotó közül, amit mutatott, két ember tűnt ki a legjobban. Minden kép, amit róluk készített felülmúlta mindazt, amit mutatott nekem. Az egyik férfi Lincoln, a másik pedig Maddox. Mindkettőjüket más-más módon szerette, de mégis szerette őket.

– Szóval, ezek a képek jobbak, mint bármi más, amit valaha készítettem, mert szerelmes vagyok Kingsley-be?

– Azt mondod?

– Igen, azok. Teljesen elképesztőek.

– És ez az egyetlen ok, amiért látni akarom őket... láttad már valaha Olivia boudoir fotóit Lincolnról?

– Nem... és nem vagyok benne biztos, hogy akarom egyáltalán.

Emerson hátraveti a fejét, és felnevet. Gazdag nevetése betölti a kis irodát. Megrázza a fejét.

– Tényleg nem akarod, pedig kellene! Megdöbbentőek.

Egy e-mail jelenik meg a képernyőmön Kingsley-től, ami eltereli a figyelmemet Emersonről. Rákattintva megnyitom, és gyorsan elolvasom, amit ír.

 

 

To: RHolland@EWoodsPhotography.com

From: KCarver@EWoodsPhotography.com

Subject: Re: Re: Re: Hányszor?

 

Az illetékes személynek,

vagyis az extrém dögös pasimnak,

Köszönöm, hogy úgy szeretsz, ahogyan szeretsz. Miután láttam, hogy milyen Andy egy fotózáson, végre megértettem. Ezek a nők nem modellek a fejedben. Ők a munkád. A tárgy, amit fotózol, és semmi több. Alig várom, hogy lássam az albumot!

Tutira csinálnod kéne néhány képet magadról, miközben magaddal játszol, és elküldeni nekem.

Üdvözlettel,

A nő, aki mindennél jobban szeret téged a világon.

 

 

– Emerson, tenned kell valamit Andyvel! Kingsley szerint a modellek kényelmetlenül érzik magukat vele, és folyton randira hívja őket. Megbízókat fogsz veszíteni, ha továbbra is hagyod, hogy neked dolgozzon.

– Tudom – nyögi, és az asztalomra ejti a fejét. – Nem tudom, mi a fenét csináljak! Most, hogy hivatalosan is itt dolgozik, figyelmeztetnem kell néhányszor, mielőtt kirúgnám.

– Miért? Te vagy az átkozott főnök! Nem rúghatnád ki, mert nem kedveled?

– Nem. Beszéltem egy haverommal, aki a humánerőforrás részleget vezeti egy nagy cégnél. Azt mondta, hogy ha több dokumentált esemény nélkül rúgom ki, akkor beperelhet. Nem zárnám ki, hogy Andy bepereljen engem, csak hogy egy ideig ne kelljen dolgoznia. Hülye voltam, hogy felvettem, de a családom nem hagyott volna békén, hogy adjak neki egy esélyt.

– Van már valami dokumentálva?

– Nincs. Szörnyű, de még senki sem panaszkodott.

– Mi van, ha Kingsley panaszt nyújt be?

– Az működne, de akkor is három különböző esetre van szükségem.

– Megtaláljuk őket. Mindent megteszek, amit tudok, hogy segítsek, és tudom, hogy Kingsley is segíteni fog.

– Fel kell vennem egy új fotóst a helyére – nyögi, és megdörzsöli az arcát.

– Lehet, hogy tudok neked egyet...

– Kit?

– Kingsley-t.

– Ryan, tudom, hogy vele jársz, és ő a legfontosabb személy az életedben, de nekem olyan kell, aki jó. Valaki, aki tényleg jó.

Vigyorogva nézek rá. Kingsley csodálatos, csak ő nem tudja.

– Ez sokkal több információ, mint amennyit gondoltam, hogy megosztok veled, de Kingsley meggyőzött, hogy vetkőzzek le a fotózás alatt. Azt mondta, hogy nem fair, hogy ő meztelen legyen, én pedig teljesen felöltözve. Különben is, azt mondta, hogy szeretne rólam néhány képet, és én hagytam, hogy átvegye az irányítást...

Végigkattintom a képeket, hogy elérjek néhányat azok közül, amelyeket rólam készített, és elküldöm a képeket az asztal másik oldalán lévő képernyőre.

Van ez a fantasztikus beállításunk, amivel konkrét fájlokat tudok küldeni arra a képernyőre, így az ügyfelek láthatnak néhány fotót anélkül, hogy mindent látnának a képernyőmön.

– Kingsley csinálta ezt? – A szemöldöke a hajvonaláig emelkedik. Nem hiszem, hogy valaha láttam valakit ennyire meglepettnek.

– Igen. És ezeket... – Egyik képet a másik után küldöm a képernyőre. Ezek azok, amelyeken nem látszik a farkam. Nem vagyok elragadtatva a gondolattól, hogy a főnököm lássa a farkamat. – Még a kamerát is felállíttatta velem egy állványra, hogy tudjunk készíteni egy csomó közös képet. Amikor a képeket csináltam róla, ő maga is pózolt, miután megfelelően ellazult. Nem azt mondom, hogy olyan lesz, mint Olivia, és bedobhatnád bárhova, de szerintem csodálatos választás lehet a boudoirban, különösen, ha az páros boudoir.

– Megnézhetem azokat?

– Engem nem aggaszt, hogy megnézd őket, de meg kell kérdezned Kingsley-t. De figyelmeztetlek, hogy a legtöbbjükön látszik a farkam. Mi azt fotózgatjuk, amit szeretünk, igaz? Úgy tűnik, Kingsley ezt szereti. – Megvonom a vállamat, mire Emerson nevetésben tör ki.

– Biztos vagyok benne, hogy el tudom viselni, ha látom. Néhanapján esküszöm, hogy több faszt láttam már, mint egy prostituált. Mai napig képes meglepni, hogy hány magas rangú férfi akar fotót készíttetni a feleségének. És soha nem is ruhában... te benne lennél, hogy Kingsley esetleg férfi boudoir fotókat csináljon?

– Igen, de nem feltétlenül akarom, hogy egyedül legyen velük az épületben. A stúdióban lehetek? Egy másik szobában fogok szerkeszteni, és nem fogják tudni, hogy ott vagyok. hacsak nincs szüksége segítségre.

– Természetesen. Nem tudok biztonsági kamerákat elhelyezni, de nem okoz gondot, ha ott vagy a stúdióban. Flörtölés miatt azonban nem léphetsz be! Néha az emberek flörtölnek, hogy enyhítsék a kényelmetlenségüket.

– Tudom. Köszönöm, Emerson!

– Nem, én köszönöm! Azt hiszem, épp most oldottad meg az összes problémámat anélkül, hogy akartad volna. A héten beszélek Kingsley-vel, talán ráveszem, hogy folytassa a munkát veled. Szeretném látni, mire képes. Talán adhatnék neki egy kamerát és hagynám, hogy közben fotózzon is. Adj neki lehetőséget, hogy pózoljon a modellekkel ő maga is. Dolgozhat veled egy darabig, mielőtt szabadon engednénk. Szerintem nagyszerűen fog teljesíteni.

– Csodálatos lesz. Ő ilyen.