19.-20.-21. Fejezet

 

19. fejezet

 

Kingsley

 

Fordította: Calliope

 

– Min dolgozol? – Besétálok Ryan irodájába, és leülök egy székre.

– A Kelsey fotózásán készült képeket szerkesztem. – A figyelme nem is mozdul a számítógép képernyőjéről.

– Azt hittem, már leadtad őket. – Homlokráncolva nézek rá. Az a fotózást már rég csináltuk. Az hittem, már hetekkel ezelőtt befejezte a strandfotókat.

 – Nem a tengerpartiakat. Felkért boudoir fotózásra. Nagyon izgatott, hogy Masonnek adja őket nászajándékba.

– Te csináltál egy boudoir fotózást Kelsey-nek? – A szívem a gyomromba zuhan. Ezért nem tudnék soha valaki olyannal együtt lenni, mint Ryan. Egész nap gyönyörű nőket bámul. Soha nem lennék elég valaki olyannak, mint ő.

– Aha. Azt hiszem ez volt a leggyorsabb fotózás, amit valaha is csináltam. Azt mondta, hogy ne beszéljek, csak fotózzak. – Kuncog. – Biztos megcsinálta a házi feladatát. Olyan fantasztikus pózokat csinált, amilyeneket még soha nem láttam.

– Megnézhetem?

– Nem Kings! Senkinek a boudoir fotóit nem mutatom meg anélkül, hogy engedély ne kapnék az ügyféltől. Ezek személyesek számukra.

– Meztelen volt? Mert őszintén szólva, én már láttam Kelsey-t gyakorlatilag meztelenül. – Összefonom a karjaimat a mellkasom előtt.

– Némelyiken.

– Mason nem fog felháborodni azon, hogy láttad meztelenül a menyasszonyát? – Húzom fel a szemöldököm.

– Áhh! Mason tudja, hogy már csinált ilyet, és biztos vagyok benne, hogy több mint rendben lesz vele, amikor megkapja ezt az albumot.

– Soha nem láttam boudoir fotózást! Szeretném látni, hogy néznek ki!

– Van egy fekete fotóalbum a harmadik polcon. – Az irodájában lévő könyvespolc felé int. – Azok azok, amikre engedélyt kaptam az ügyfelektől, hogy másoknak is megmutassam.

Leveszem a könyvet a polcról és átlapozom. A fotók szexisek, csábítóak és némelyik erotikus. Megértem, hogy Kelsey miért adja ezt Masonnak nászajándékba. Ez egy tökéletes ajándék.

– Nem tudom elképzelni, hogy levetkőzzek egy idegen előtt, és hagyjam, hogy ilyen képeket készítsen rólam. – Végig futtatom az ujjaimat egy nő képén, aki egy férfiinget visel. Lelóg a válláról és alig takarja a fenekét. A válla fölött néz bele a kamerába. Gyönyörű.

– Vannak, akiknek ez nehezükre esik. Meg kell találnom a módját, hogy kényelmessé tegyem számukra, de megéri. A végén egy csodás kollekciót kapnak, amin gyönyörűen néznek ki. Nem tudom elmondani neked, hogy mennyi nő jött hozzám, és meg voltak győződve róla, hogy szörnyen fognak kinézni, kövérnek és csúnyának fognak látszani. Ők a kedvenc ügyfeleim. Megmutathatom nekik, hogy milyen szépek valójában.

– Ez arra késztet, hogy én is csináltassak egyet.

– Akkor csináljuk meg!

– Mi értelme lenne? Nincs senki, akinek odaadhatnám.

– Nem kell, hogy bárkinek odaadd. Csak megcsinálod, és megtartod magadnak. Ha akarod, akkor a jövőben odaadhatod a barátodnak vagy a férjednek. Nagyon sok nő magának csinálja.

– Kíváncsi vagyok, Olivia megcsinálná-e nekem. – Megkocogtatom az állam, azon gondolkodva, hogy megkérdezzem-e. Lehet, hogy furcsa lenne utána.

– Te most szórakozol velem? Mondtam, hogy megcsinálom! – Ryan sóhajt egy nagyot, és beletúr a hajába.

– Igen… de ez nem furcsa?

– Kings, láttalak már meztelenül! Miért lenne ez most furcsa?

– Mi van, ha feláll a farkad? – Az ágyékát bámulom, mert már láttam korábban, és nem tudom kiverni a képet a fejemből.

– Tudom, hogyan uralkodjak magamon! Basszus, azt hiszed, hogy elkezdek merevedni, amikor ügyfelekkel dolgozom?

– Nem tudom! Nem vagyok a nadrágodban! Nem tudom, hogy kicsi Ryan mikor dönt úgy, hogy felpattan!

– Ti ketten komolyan merevedésről beszéltek itt? – dugja be Emerson a fejét az irodába. Nem vagyok benne biztos, hogy szórakozik, vagy bosszús.

– Emerson, kérlek magyarázd el Kingsley-nek, hogy nem lesz merevedésünk, miközben boudoir fotózást csinálunk! – Ryan úgy gesztikulál felém, mintha Emerson nem tudná ki vagyok.

– Nem is tudom! Bár Ryan farkáért nem igazán tudok kezeskedni. – Megvonja a vállát.

– Miért beszélünk Ryan farkáról? – Andy, egy másik fotós úgy lép be a szobába, mintha az övé lenne a hely.

– El tudnád magyarázni Kingsley-nek, hogy nem lesz merevedésünk amikor boudoir fotózást csinálunk?

– Szívesen megtenném… de nem megy. – Megvonja a vállát.

– Há! Megmondtam! – Kiáltom, és öklömmel a levegőbe csapok.

– Most komolyan beszélsz? – Ryan a munkatársunkra szegezi a tekintetét.

– Mi van? Néha a kis fickó izgatott lesz. Nem tudom irányítani. – Andy a legkevésbé sem tűnik úgy, mintha zavarban lenne.

– Hihetetlen vagy! – mormogja Emerson az orra alatt.

– Nos, még nem láttad a fotókat, amiket csináltam! Néhány póz, amikkel ezek a nők jönnek… – Elkerekedett szemekkel ingatja a fejét. – Halottnak kéne lennem, hogy ne induljak be. Nem vagyok még halott, ahogy ő sem! – int a nadrágjára.

– Ööö… Andy… én nem hívnám fel a figyelmet a nadrágodra… vagy esetleg gondolhatnál apácákra, vagy arra, hogy a szüleid szexelnek. – Eltakarom a szememet, nem akarom Andy csomagját nézni. Elég baj, hogy tudom, mi Ryan kínálata.

– Ember, mi a fasz!? – nyög fel Emerson.

– Látod? Már attól feláll, hogy csak gondolok azokra a képekre. Elképzelem, hogy újraélem azt a fotózást.

– Elment? Kinyithatom a szemem anélkül, hogy egy életre megsebesülnék? – Kukucskálok ki az ujjaimon keresztül.

– Pfff! Csak azért okoznék neked sebeket, mert nem akarnál mással randizni – kacsint rám Andy.

– Ó, basszus, mindjárt hányok! – Eltakarom a szám, és öklendezést színlelek.

– Hagyd őt békén! A ceruzafarkad nem tesz senkit sem féltékennyé! – Emerson gyakorlatilag ellöki Andyt a széktől, hogy belepottyanhasson. – Én viszont tönkre tennélek más férfiak számára! – Emerson vigyorog, kiérdemelve ezzel egy morgást Ryantól. Élvezzük, hogy felbosszanthatjuk Ryant.

– Nem randizhatsz vele! Ő az alkalmazottad! – Ryan kezd nagyon dühös lenni. Imádom, amikor ilyen lesz.

– Ó, igaz! Gondoskodom róla, hogy a HR tudjon róla, ha elkezdünk randizni. – Emerson a szemét forgatja. – Hogy kezdtünk el merevedésekről beszélgetni?

– Szeretnék egy boudoir fotózást csinálni. – Felemelem az állam, hogy olyan magabiztosságot mutassak, amivel nem rendelkezek.

– Majd én megcsinálom neked! – Emerson megvonja a vállát, mintha nem lenne nagy ügy.

– Hé, hé, hé! Miért nem hívtatok meg erre a bulira? – lép be Olivia a szobába. – Mit csinálsz Kingsley-nek?

– Egy boudoir fotózást szeretne csinálni. Azt mondtam, hogy megcsinálom.

– Örömmel megcsinálnám! – Andy egy kicsit túlságosan is lelkes az ötlettől.

– Épp most vallottad be, hogy feláll, amikor csinálod őket! – Ryan feldobja a kezét a magasba, majd a székébe roskad. Könyökét az asztalra támasztja és az arcát a kezébe temeti.

– Ugyan már! Ha nem áll fel, akkor nem csinálsz túl jó képeket. Melyik volt a legutóbbi amit csináltál? – Andy keresztbefonja a karjait.

– Kelsey Robinson.

– Hát a fenébe! Kelsey dögös. Mintha még én is féltékeny lennék a bátyámra. – Olivia megrázza a fejét. – Ez egyáltalán nem igazságos! Miért nem nézhetek ki úgy, mint ő?

– Fogd be, te gyönyörű vagy, és a férjed is őrülten dögös! – legyintek felé.

Emerson megkerüli az asztalt, és hogy láthassa Ryan számítógépét. Lapozgat a képek között. Gondolom a képek magánjellegűsége nem vonatkozik a főnöködre.

– Tudom! – mosolyodik el Olivia. – Ő egy teljes csomag. Szerencsés egy nő vagyok.

– Ezek csodálatosak. Mason meg fog ütni téged! – Emerson felkacag, folytatva a képek nézegetését.

– Vagy megcsókol! Mason Kelsey megszállottja. Ezt imádni fogja! – Tapsikol Olivia. Néha elfelejtem, milyen fiatal Olivia, amíg izgatott nem lesz valami miatt. – Mindegy, megcsinálom a boudoir fotózást, ha szeretnéd. Csak szólj! – Megveregeti a vállamat, mielőtt visszasétál az irodájába.

– Ember, kizárt, hogy egy kicsit sem hatott rád ez a fotózás! És ha azt mondod nem, akkor hazudsz! – Andy hitetlenkedve rázza a fejét. – Nem, kizárt… hacsak…

– Nem. Csak a nők érdekelnek.

– Hát itt az elméletem. Az egyetlen másik lehetőség, hogy ilyen fotókat készíts Kelsey-ről, és ne érezz semmit, ha… – Andyt Emerson szakítja félbe.

– Egy másik nő megszállottja vagy. – Egy lassú vigyor terül el Emerson arcán. Leül Ryan asztalának a szélére és összefonja a karjait a mellkasán. – Ki a nő?

– Senki!

– Nos, jobb lesz, ha lecsapsz Senkire, mielőtt valaki más csap le rá. Annak a nőnek egészen elképesztőnek kell lennie, hogy így lekösse a figyelmedet. – Emerson teljesen felemelkedik. – Továbbá, ne beszélj így a modellekről Andy! Nem a te szórakoztatásodra vannak ott! Azért vannak ott, hogy végezzék a munkájukat, ahogy te is! – Emerson eltűnik a folyosón, anélkül, hogy várna Andy válaszára.

Egy perccel később a telefonom jelzi, hogy új email érkezett.

 

 

To: KCarver@EWoodsPhotography.com,

           RHolland@EWoodsPhotography.com

From: EWoods@EWoodsPhotography.com

Subject: Boudoir

Az ajánlatom még mindig áll. Megcsinálom neked a fotózást. Még apácákra is gondolok, és figyelmeztetlek, ha beindulok.

Üdvözlettel,

Egy szerető főnök

 

 

– Mi a faszért küldte ezt el nekem is? – mered dühösen Ryan a számítógépe képernyőjére.

– Az igazi kérdés az, hogy kivel csináltassam meg a fotókat? – kocogtatom meg az állam, teljesen szórakozva vele.

Ryan szótlan. Rápillantok. Rendbe teszi az íróasztalát, elrakja a papírokat, és kilép a laptopján lévő programból. Lecsukja és lekapja a kabátját a sarokban lévő kampóról. A mély barázda a szemöldöke között nem mozdul. Tényleg nagyon dühös.

– Csinálj, amit akarsz! Nem tudlak megállítani! – Elsöpör mellettem, kiviharzik az irodából és becsapja maga mögött a bejárati ajtót.

Mi a fasz volt ez?

 

 

20. fejezet

 

Ryan

 

Fordította: Calliope

 

A kezemre húzom a kesztyűt, és a fogaimmal meghúzom a pántokat. Olyan sok energia és düh járja át a testemet. Csak addig kell ütnöm a szart, amíg le nem nyugszom.

A fejhallgatómból szóló dühös zene csak még jobban feldühít. Könnyed mozdulatokkal ugrálok ide-oda lábujjhegyen.

Az első ütés a zsákba felszabadítja az ereimben tomboló düh egy részét, de ez nem elég. Bárcsak lenne itt valaki, akivel bokszolhatnék. Szeretném, ha valaki megütne. Szükségem van a fájdalomra, hogy figyelmen kívül hagyhassam a mellkasomban érzett fájdalmat.

Minden egyes ütés valami másért van. Emerson és a hülye mosolya. Még hogy ő akarja fotózni Kingsely-t!

Andy bebizonyítja, hogy tévedek, és felajánlja, hogy lefényképezi a nőmet.

Maddox, amiért újabb randit akar Kingsley-vel.

Knight, amiért mindig flörtöl vele, csak hogy feldühítsen.

Az összes férfiért, aki szarul bánt vele.

Kingsley, aki nem hiszi el, hogy tényleg vele akarok lenni.

Hogy nem kapom meg azt, amit akarok az életben.

Minden alkalommal, amikor az öklöm a zsákhoz ér, kicsit leeresztek. Az energiám elapad, amíg már nem marad semmi.

A földre rogyok, és hagyom, hogy a karjaim a térdemre hulljanak. Lehajtom a fejem, próbálok levegőt venni.

– Eleget ütötted a zsákot? Azt hiszem, még mindig lehet benne egy kis élet.

Átpillantva a vállam fölött, Knightot látom a falnak támaszkodni. Egy vigyor játszik az ajkán, amitől újra átjárja a düh az ereimet.

– Mi az ördögöt keresel itt? – meredek rá.

– Nos, Kingsley feldúltan felhívott. Azt mondta, hogy dühösen viharzottál ki az irodából.

– Hogy találtál rám?

– Kingsley lenyomozta a telefonodat. Úgy tűnik, hogy hívásokkal és sms-ekkel bombázott az elmúlt órában. Azt mondta, hogy még nem tud eljönni a munkából. Megkért, hogy nézzek utánad.

– Jól vagyok! – morgom, és talpra tápászkodok a padlóról.

– Nyilvánvalóan! – horkan fel nevetve. – Mindig jól vagyok, amikor a szart is kiverem élettelen tárgyakból és vad a tekintetem… úgy nézel ki, mint egy elszabadult ágyú Ry. Mi történt?

– Mit érdekel téged?

– Nézd, tudom, hogy nem állunk szuper közel egymáshoz, és soha nem is álltunk, de én itt próbálkozom. Tényleg érdekel, hogy mi történik az életedben.

Nézem, ahogy felvesz egy pár kesztyűt és szorosra húzza őket a fogaival, pont, ahogy én is tettem a sajátommal.

– Semmi. Ez hülyeség. – Intek neki, hogy távozzon, kikapom a vizes üvegemet az edzőtáskámból. Hátradöntöm az üveget és nyelek, amennyit csak tudok.

– Ez nem hülyeség! Bármi is emészt téged, nem fog abbamaradni, amíg meg nem oldod.

Knight megböki a vállamat a kesztyűjével. Próbál felbosszantani. Tudja, hogy ha eléggé felbosszant, visszaütök. Vicceltem vele. Verekedni akarok. Azt akarom, hogy megüssön. Érezni akarok valamit.

– Tekintve, hogy inkább egy zsákot ütögetsz ahelyett, hogy megoldanád a helyzetet, azt feltételezem, hogy vagy nem tudod megjavítani a dolgot, vagy nem tudod hogyan. Szeretnék segíteni… valami baj van a munkahelyeden? – Újra megüti a vállamat. Ezúttal kicsi erősebben.

– Nem. A munka rendben van… ha mindenki a saját rohadt irodájában maradna.

– Otthon? Kingsley-vel? – folytatja a találgatást. Tovább erőlteti a dolgot. Keményebben megüt.

Összehúzom a szemeimet. Nem akarom hallani, ahogy a neve elhangzik a szájából. Egy lassú vigyor terül el az ajkain, amitől legszívesebben megütném újra és újra.

– Szóval Kingsley az.

– Ne mondd ki a kibaszott nevét! – morgom, és a vállába ütközve elhaladok mellette.

– Mi a baj közted és Kingsley között? – Vigyorog, amikor kimondja a nevét. – Nem úgy tűnt, mintha haragudna rád, csak felkavarta, ahogy elviharzottál? Miért mentél el? Mi történt Ryan?

Minden egyes kérdéssel erősebben üt meg, amitől a feszültség egyre csak nő bennem. Addig feszülnek az izmaim, amíg már úgy érzem, mintha az egész testem egy zsinór lenne, ami mindjárt elpattan. El kell tűnnöm innen, mielőtt olyat teszek, amit később megbánok.

Knight a vállaimra teszi a kesztyűjét, megpróbálva megakadályozni, hogy elmenjek. Ez megtöri az a kevéske önuralmamat is, amibe kapaszkodtam.

Megpördülök, és olyan erősen lököm meg, ahogy csak tudom. Egy lépést hátrál, de nem esik el. Az idióta valószínűleg már hozzászokott az ütlegeléshez a focipályán.

– Kurvára szeretem őt! – üvöltöm, kesztyűs kezemmel végig szántok a hajamon. Elveszítem az önuralmam. A világom összeomlik körülöttem és nem tudom, hogy hogyan hozhatnám helyre! – Még csak észre sem veszi!

Én adom az első ütést; Knight könnyen hárítja. Viszonozza az ütést, eltalálva a gyomrom. Kicsit felnyögök, mielőtt újra kiegyenesednék. Nekem könnyebb a lábam, de neki olyan a felépítése, mint egy téglafal.

Egymás körül táncolunk, keresve a lehetőséget, hogy ütést vihessünk be. A telefonomból Kingsley csengőhangja hallatszik. Egy kicsit túl sokáig nézek rá. Knight él a lehetőséggel és háromszor megüt, mielőtt ledöntene a lábaimról.

Knight mintha órákig bámulna le rám, aztán tesz felém egy lassú lépést felemelt kezekkel. A tekintetét az arcomra szegezi, próbálva felmérni a reakcióm. Letépi a kesztyűjét és kinyújtja felém a kezét.

– Elmondtad neki? – A szavai lassúak és kimértek, mintha nem lenne biztos abban, hogy kérdezhet.

Hátra vetem a fejem és keserűen felnevetek. Csak viccel ugye? Leveszem a kesztyűimet és a földre dobom őket, hagyva, hogy felsegítsen.

– Mondtam-e már neki, hogy szeretem? Persze! Mondtam neki, hogy elveszem feleségül holnap, és életem végéig boldog leszek.

– Ryan, nem mondhatod neki, hogy elveszed holnap! Nem is randiztatok! Először randiznotok kell, mielőtt megkéred. Valószínűleg azt hitte, hogy vicceltél. – Megrázza a fejét, de az arcán semmi humor sincs. Azt vártam, hogy viccesnek találja ezt.

– Miért viccelnék azzal, hogy elveszem feleségül? – Összevont szemöldökkel bámulok rá. Úgy értem, persze, Kings úgy tűnt, hogy nem hisz nekem, de soha nem gondoltam, hogy azt hiszi, viccelek vele.

– Figyelj, nektek kettőtöknek egy nagyon furcsa kapcsolatotok van. Olyan, mintha egy pár lennétek, de ugyanakkor mégsem vagytok egy pár. Számomra nem érthető, de nem is kell, hogy értsem. Amíg ti ketten tudjátok, hogy hol tartotok, semmi más nem számít… kivéve, hogy szerintem egyikőtök sem tudja, hogy hogy álltok.

– Mit kéne tennem Knight? – Megütöm a zsákot, elfelejtve, hogy már nincs a kesztyű a kezemen. Az ujjpercem felhasad, és vér szivárog a vágásból. Francba! Pont erre van most szükségem.

– Vidd el egy randira! Csinálj vele romantikus szarságokat, és amikor megszokja a gondolatot, csókold meg. Senki nem megy hozzá olyasvalakihez, akivel talán nincs meg a kémia.

– Randizik egy sráccal.. nem randizik, de találkozgatnak. Nem tudom! Tetszik neki, én pedig nem akarom, hogy a közelébe legyen!

– Akkor szakítsuk szét őket! – vonja meg a vállát.

– Nem szakíthatom szét őket! Mi van, ha ő élete szerelme? Nem állhatok közéjük! Nem tudnék együtt élni magammal.

– Rendben! Akkor borozz és vacsorázz vele! Mutasd meg neki, hogy milyen sokat jelent számodra! Tedd egyértelművé a szándékaidat! És amikor segítségre van szükséged, kibaszottul hívj fel!

Pár másodpercig nézek rá. Nem igazán ehhez vagyok szokva. Knight bezárja a köztünk lévő távolságot, és átölel hatalmas karjaival,

– Segítek neked megszerezni a lányt!

– Azt hittem tetszik neked.

– Ó, tetszik is! De te szereted őt. Ez óriási különbség. Én nem lennék jó neki, de te tökéletes vagy.

 

21. fejezet

 

Kingsley

 

Fordította: Calliope

 

Ryan izzadtan botorkál be az ajtón. Követem a mozgását, ahogy bemegy a konyhába és megtölt egy hatalmas poharat vízzel. Felhörpinti, és újra tölti a poharat, ezúttal kortyolgatja.

– Ry? Jól vagy? Aggódtam érted! – Lassan megyek be a konyhába, a tekintetem rá szegezem.

A kezét a pultra támasztva, Ryan a fejét lógatja. Nem mozdul, egy szót sem szól.

– Beszélj hozzám! – suttogom, egyik kezem a hátára téve.

– Jól vagyok! Az edzőterembe mentem.

Végig pásztázom a testét. Soha nem láttam még ilyennek. A tekintetem a kezére esik és a rászáradt vérre.

– Mi történt? – Felemelem a kezét, mindkettőt megfogva a kezembe. Hüvelykujjammal végigsimítok a felhasadt bőrén és összeráncolom a szemöldököm. Hogy a fenébe csinálta ezt az edzőteremben?

– Bokszoltam. Kesztyű nélkül ütöttem meg a zsákot. – Megvonja a vállát.

– Engedd, hogy megtisztítsam és bekötözzem a kezed!

– Nem, minden rendben Kings! Úgyis le kell zuhanyoznom.

Kilép a konyhából, és egyenesen a szobájába megy. Követem, továbbra is beszélni szeretnék vele arról, hogy mi történt a munkahelyen ma.

– Beszélni akarok veled!

– Beszélhetsz, amíg zuhanyozom. Kimerült vagyok. Csak le akarok feküdni! – A fején keresztül lehúzza a pólóját, és a szennyesbe dobja. Nehezen találom a szavaim, inkább az izmait bámulom a hátán, ahogy megfeszülnek és elernyednek minden egyes mozdulatánál.

– Mi történt a munkahelyen? Miért rohantál ki?

– Tudod miért Kings – sóhajtja és leveszi a nadrágját. Másfelé fordítom a figyelmem. Ez nem a megfelelő idő arra, hogy a testét bámuljam. Összpontosítanom kell, és válaszokat kell kapnom.

Átmászik a kád peremén és behúzza a zuhanyfüggönyt. Egy pillanattal később megengedi a vizet és a fürdőszoba hamarosan megtelik gőzzel.

– Azért, mert elvettem a kedvenc tollad?

– Nem. – Nem kell, hogy lássam, hogy tudjam, a szemét forgatja.

– Rendben! Mert a telefonodban kutattam, hogy kiderítsem ki a randim, aztán üzenetet küldtem egy Victoria nevű lánynak, és azt mondtam neki, hogy nem érdekel téged?

– Nem, mi a fene Kings?

– Akkor nyilván nem tudom! Miért nem mondod el?

Elzárja a vizet, és Ryan elhúzza a függönyt. Odanyújtom neki a törülközőjét és ellenállok annak, hogy közvetlenül a farkára nézzek.

– Miért nem akarod, hogy én csináljam a fotózást, Kings? – Egy pillanatra találkozik a tekintetünk, mielőtt a figyelmét arra fordítja, hogy a törülközőt a derekára csavarja. Olyan szomorú a hangja. Összetöri a szívem.

Szeretném elmagyarázni, hogy ennek semmi köze a képességeihez, és inkább a szexuális feszültséghez van köze, amit kettőnk között érzek. Úgy tűnik, őt kevésbé érinti, ami még jobban frusztrál engem.

Amikor nem válaszolok, elhagyja a fürdőszobát és a szekrényéhez lép. Előkap egy bokszeralsót a fiókjából, és magára húzza, mielőtt ledobja a törölközőt a földre. Bemászik az ágyba és magára húzza a takarót, amíg már csak a mellkasa látszik.

– Nem arról van szó, hogy nem akarom, hogy te csináld… csak… nem tudom! Azt hiszem furcsa lenne. Mármint, igen, láttál meztelenül, de az nem volt tervezett. Ez tervezett lenne. Ez nem három perc lenne! Ez egy óra vagy több lenne. Hogy kéne ezt kezelnem? Rendben kéne lennem azzal, hogy levetkőzöm előtted fehérneműre, vagy még kevesebbre egy fotózás alkalmára?

– Az akarom, hogy őszinte legyél velem… kényelmesebb lenne, ha Emerson előtt lennél meztelen? – Nem viszonozza a pillantásom, ehelyett a mennyezetet bámulja, és úgy tesz, mintha nem is hozzám beszélne.

– Nem, nem lenne, még Olivia előtt sem… csak veled – suttogom.

Egy szót sem szól, de visszahajtja a takarót, és kinyújtja a karját, hogy másszak be mellé. Egy másodpercet sem habozok. Amint mellette fekszem, Ryan magához húz, és egy gyengéd csókot nyom a homlokomra.

– Sajnálom, hogy kiakadtam és elmentem! Azt hittem, hogy csak nem akarod, hogy én legyek az!

– Nem számít mi a kérdés, mindig te leszel a válasz… kivéve, ha tudod, az a kérdés, hogy kit akarsz, hogy meghaljon… akkor határozottan nem te leszel. Vagy például kit szeretnél, hogy elüssön egy autó, vagy harmadfokú égést szenvedjen a farkán… de az összes jó dolognál, azt akarom, hogy te legyél az.

– A legcsodálatosabb dolog a világon figyelni, hogy az agyad merre megy. – Mély kuncogása rázza a mellkasát, amitől a fejem vele együtt ugrándozik.

– Jól vagyunk Ry-Guy?

– Rendben vagyunk Kings. Mindig. Mi a világ ellen!

– Megcsinálod nekem a fotózást? – nézek fel rá, és látom, hogy máris bámul engem.

– Biztos vagy benne, hogy meg akarod csinálni? Nem akarom, hogy azért csináld, hogy engem boldoggá tegyél!

– Tényleg meg akarom csinálni!

– Akkor persze, megcsinálom. – Kifésüli a hajam az arcomból, és az ujjaival végig simít a karomon.

Lekapcsolja a villanyt és néma sötétségbe burkolózunk. Kényelmes és pihentető. Már majdnem elalszom, amikor egy gondolat fut át az agyamon.

– Hé, Ryan? – suttogom a csendbe.

– Igen?

– Mikor lesz a következő randim?

– Nincs is Kings! Csak meg kell találnod, aki boldoggá tesz téged, és soha ne engedd el őt!

Te boldoggá teszel! Soha nem akarlak elengedni!

Ryan légzése lelassul, és hamarosan halk horkolás tölti be a levegőt. Nem tudok elaludni. Csak arra tudok gondolni, hogy hogy fogom tudni megcsinálni vele ezt a fotózást. Képes leszek akkor ellazulni, vagy feszültnek és kényelmetlennek fogok látszani a képeken? Képes leszek utána a szemébe nézni? Vagy még feszültebbé válnak a dolgok közöttünk?