31.-32.-33. Fejezet

 

31. Fejezet

 

Kingsley

 

Fordította: Sophie

 

Éppen megszabadulok egy ügyféltől, amikor Emerson az irodájába hívat. Utálom, amikor behívatnak abba az irodába. Nem félek tőle, de mindig olyan érzésem van, mintha bajba kerülnék, ami őrültség. Itt még soha semmiért nem kerültem bajba. A jóisten tudja, hogy többször érdemlem meg, hogy bajba kerüljek, mint nem, de úgy néz ki, Emerson szereti a különcségemet.

– Látni akartál, Főni?

– Csukd be az ajtót… Az előbb Főninek hívtál? – a homlokát ráncolja, de látom, hogy a szórakozását próbálja elrejteni. Szeret engem.

– Főni, ez egyfajta becézése a főnöködnek. Mint… ahogy Lincoln Livvynek hívja és nem Livnek –hadonászok a kezeimmel, mintha az segítene megmagyarázni.

– Óóó, akkor rendben van. Ryan mondta, hogy akadt egy kis problémád Andyvel a tegnapi forgatáson. El tudnád mondani, hogy mi történt?

Kényelmetlenül mocorgok. Nem is tudtam, hogy Ryan mondott erről bármit is. Nem szeretek embereket bajba sodorni, de ő egyáltalán nem profi.

– Kingsley, mindannyian tudjuk, hogy ő egy rettenetes alkalmazott. Nekem csak dokumentálnom kell a panaszokat, hogy kirúghassam. Három darab kell, mielőtt lépni tudnék. Én csak próbálok megszabadulni tőle.

– Ó! Kezdhetnéd legközelebb ezzel? Izgultam, hogy ideges leszel. Miattad ráncos leszek, E! Aztán el fogom kezdeni kiszámlázni neked a ránctalanító krémeim! – Rászegezem az ujjammt, tudja, komolyan beszélek.

– Nem fogom fizetni a ránctalanító krémeid! Mondd meg Ryannak, hogy fizesse ő!

– Megegyeztünk! A modellek nem érzik kényelmesen magukat Andyvel…

Aztán elmesélek Emersonnek mindent, ami tegnap történt. Hogy folyton megérintette, randira hívta őket, flörtölt, holott ez nyilvánvalóan nem tetszett nekik. Elmondtam azt is, hogy folyamatosan megérintette magát, és ezt a modellek is észrevették. Emlékeztettem rá, hogy elmesélte nekünk, hogy minden alkalommal kiveri magának, amikor bikinis vagy fehérneműs nőket fotóz. Mire végzek, Emerson elég rosszul néz ki.

– Jól leszel?

– Ha ez valaha is megismétlődik, azon nyomban szólnod kell! Nem csak Andyvel, bárkivel. Engem ezért bármelyik modell be is perelhet, Kingsley!

– Sajnálom, nem hittem, hogy komolyan gondolja, amikor ilyenekről beszélt… egészen amíg nem láttam személyesen tegnap.

– Semmi baj. Mindenképpen beszélek Ryannel és Oliviával is. Ti hárman már rég óta mellettem vagytok, és nem szeretném, hogy egy ilyen, mint Andy, mindent leromboljon, amit ilyen kemény munkával sikerült felépítenünk. Kiváló a hírnevünk, és mindezt négyünknek köszönhetjük.

– Hármatoknak. Ryan, Olivia és te. Én semmit sem tettem hozzá ehhez a hírnévhez.

– És pont ez az, amiben tévedsz! Te vagy az első ember, akivel kapcsolatba kerülnek az emberek az E.Woods Fényképészetnél. El sem tudom mondani, hogy mennyi ember mondta, hogy milyen kedves vagy, és hogy mennyire kényelmesen érezték magukat a társaságodban… Még valamiről akartam veled beszélni.

– Oké, mi folyik itt? Most megint kezdek ideges lenni.

– Nyugi, semmi rossz – neveti el magát, és hátra dől a székben. – Ryan mutatott egy pár képet a boudoir fotózásról.

– Az a kibaszott seggfej! Megígérte, hogy nem teszi! –felpattanok a székről, és az exbarátom halálát tervezgetem közben.

– Kingsley! Nyugodj meg! Csak azokat a fotókat mutatta meg, amit róla készítettél. Egyetlen olyan kép sem volt, amin rajta voltál. Szerettem volna látni a páros képeket is, de nem mutatta meg az engedélyed nélkül.

– Ó! – lesimítom a szoknyámat, és visszaülök a szék szélére, ahol eddig ültem.

– Jézusom, te őrült vagy! Hogy visel el téged? –Emerson a fejét rázva nevet rajtam.

 – A védelmemben szólva, pontosan tudta, hogy milyen őrült vagyok már jóval azelőtt is, hogy randevúzni kezdtünk. Nem volt semmilyen úton, módon vagy formán félreinformálva vagy félrevezetve.

– Meg tudod ígérni, hogy nyugodt maradsz, amíg befejezzük ezt a beszélgetést?

– Rendben, de csak azért, mert félek attól, hogy ha újra kiborulok, akkor ki fogsz rúgni! – Összefonom az ujjaimat az ölemben, és próbálok úgy kinézni, mint az a profi alkalmazott, akit hiszi, hogy felvett.

– Tudom, hogy nem láttad a fotózás egyik képét sem, de elég jók lettek, Kingsley. Szeretném, ha továbbra is elkísérnéd a fotózásokra Ryant, de nem csak egyszerű asszisztensként. Szeretném, ha te állítanád be a modelleket, vagy az ügyfeleket, és te is csinálnál róluk pár képet. Ryan még mindig ott lesz, és ő is ugyanezt fogja csinálni. Így nem lesz rajtad nyomás, hogy a képeid tökéletesek legyenek, de úgy gondolom elég tehetséges vagy ahhoz, hogy fényképész legyél nálam.

– Emerson! Fogalmam sincs, mit csinálok! Azok a kamerák szokatlanok és zavarba ejtők. Nagyon drágák! Mi van, ha leejtem őket?

– Először is, ne ejtsd le! Többe kerülnek, mint a kocsid. Tedd azt az átkozott szíjat a nyakadba. Másodsorban, meg tudunk tanítani erre a szokatlan és zavarba ejtő szarságra – mosolyog, és a szemét forgatva néz rám. –Meg tudjuk tanítani a technikai dolgokat, de nem lehet megtanítani a veleszületett tehetséget és a jó szemet a képekhez.

– Nem viccelsz? – előre hajolok, és hunyorogva pislogok rá. Ha ez egy vicc, meg fogok ütni valakit. Mindig is arról álmodtam, hogy fotós leszek, de sosem gondoltam, hogy ez valósággá válhat.

– Nem, mi a pokolért viccelnék ezzel? Figyelj, Ryan csak úgy áradozott a tehetségedről a boudoir fotózáson. Tényleg szerettem volna látni néhány képedet, amit te állítottál be és készítettél, de azt mondta hogy ez rajtad múlik. – Már nyitottam a számat hogy válaszoljak de ő felemelte a kezét. – Már figyelmeztetett a nagy mennyiségű pöcsfotóról. Nem érdekel.

– És mi van a képeken lévő merev fasszal? – abban a pillanatban, ahogy kiejtem a szavakat, lefagyok. A szemeim elkerekednek, amennyire csak lehet, és az állam is leesik. A kezeim mögé próbálom rejteni az arcomat, és hosszan felnyögök. Emerson nevetésben tört ki. – El sem hiszem, hogy ezt mondtam! A picsába! Nem tudnánk csak úgy elfelejteni? Na, pont ezért nem szabadna ügyfelekkel dolgoznom!

– Úgy értem, hálás lennék, ha nem kommentálnád az ügyfelek pénisz méretét, de ha ők kezdik a beszélgetést, akkor belemehetsz… a beszélgetésbe, de semmi több! Soha ne érintkezz az ügyfelekkel fizikálisan! Basszus, hogy csinálod végig ezeket a furcsa és kényelmetlen beszélgetéseket?

– Ez talán adottság? – vonom meg a vállam. –Várhatnánk ezzel addig, amíg én is ténylegesen meg tudom nézni a képeket, hogy eldönthessem, meg akarom-e mutatni neked?

– Persze. Az eddig látottak alapján úgy gondolom, hogy rendkívül sikeres leszel a boudoir fotózásokon. Tudom, hogy Ryan, Olívia és én csinálunk mindent, de neked semmit sem kell tenned, ha nem akarsz. Csak gondolkozz el rajta, oké?

– Oké… végeztünk? Most szeretnék kiabálni a barátommal.

– Persze. Csak ne bántsd őt! Szükségem van rá, ha lent leszek a fotózáson nemsokára.

Éppen Ryan irodája felé tartok, amikor Andy megállít a konferenciaterem előtt. Általában társalgóként használjuk. Van benne kávéfőző és hűtő is.

– Hé, köszönöm a tegnapi segítséged! Tényleg nagyra értékelem! – Elmosolyodik, és a vállamra teszi a kezét. Le akarom lökni magamról, de úgy gondolom, most tényleg csak kedves akar lenni.

– Ó, nem volt gond!

– Láttam a fotókat, amiket Ryan csinált… jól néztél ki rajtuk – a keze lecsúszott a hátam közepére.

– Miről beszélsz? – vonom össze a szemöldököm. Semmi esetre sem mutathattam meg őket Ryan, ugye?

– Azokról, amiket a stúdióban csinált. A fény átszűrődött a redőnyökön keresztül, és csíkokat vetett a testedre. Az árnyékok és a fények játékának köszönhetően ellenálhatatlan lettél. Azt hiszem, tudom is miért ugrott az alkalomra, hogy meztelenül fényképezhessen le téged. Ha valaha is szeretnél egy másik sorozatot, szívesen leszek a fényképész! – A keze lecsúszik a fenekemre, majd meg is szorítja.

Elugrok tőle, de nem veszi a lapot. Közelebb lép, és nem tudom, hogy mit kellene tennem. Épp ezért, hátra húzom a kezem, és orrba vágom. Lehajol az arcát fogva. Megragadom a lehetőséget, ami kínálkozik, és beletérdelek a golyóiba, aztán nézem, ahogy a földre rogy.

– Ha kibaszottul megérintesz még egyszer, akkor kórházba foglak juttatni! – kiabálom, majd hasba rúgom.

– Kings? Jól vagy? – szalad ki Ryan az irodájából, és a karjaiba zár. Lepillant Andyre, de több figyelmet nem szentel neki.

– Mi a fasz történt? – Emerson és Olivia is kirohan az irodájukból. Lincoln követi őket, és összevont szemöldökkel nézi a fájdalmában a padlón vonagló seggfejet.

Ryan karnyújtásnyira tart, és az arcomat és a testemet fürkészi. Visszahúz az ölelésébe, és nem enged el. Úgy tart engem, mint aki nem akar többet elengedni.

– Kingsley, mi történt? – Emerson közelebb lép. A hangja gyengéd, de habozó. Figyelmen kívül hagyom.

– Megmutattad neki a fényképeinket? – Ryanre pislogok, a szemembe könnyek szöknek a gondolatra, hogy megosztott egy ilyen bensőséges dolgot valaki mással.

– Milyen fotókat?

– Azokat, amik rólam készültek a minap a stúdióban. – Nem tudom rávenni magam, hogy kimondjam, azokról beszélek, ahol meztelen vagyok.

– Nem, kicsim. Soha nem mutatnám meg senkinek a boudoir fotókat. Emerson aláírja az ügyfelek képeit, de te nem vagy az E.Woods Fényképészet ügyfele, szóval még neki sem kellett látnia. – Mindkét kezével megfogja az arcom, és mélyen a szemembe néz. – Soha nem mutatnám meg senkinek a beleegyezésed nélkül! Te is tudod, Kings! Bízol bennem, és én soha nem akarom elveszíteni a bizalmad!

Az első könnycsepp kigördül az arcomra. Ryan letörli, és újra visszahúz a mellkasához. Össze-vissza puszilgatja a fejem, próbálja csillapítani a fájdalmam.

– Mi a faszt csinált ez a szardarab? – kérdezi Lincoln.

– Részletesen leírta, hogy mi volt az egyik fotón, aztán megfogta a seggem – suttogom.

– Ó, édesem! – Olivia átlép Andyn, és odajön mellém. Ryan átad neki, majd lekuporodik Andy mellé.

Megragadja a gallérjánál fogva, és talpra rántja. Andy úgy néz a barátomra, mint aki meg van rémülve, és valószínűleg jól is teszi. Ryannek én jelentem a világot, ahogy ő is nekem. Amellett, hogy randizunk, legjobb barátok, lakó- és munkatársak is vagyunk. Ezek közül bármelyik elég lenne, hogy dühös legyen, de ha ezeket össze is adjuk, az halálos kombináció.

Andy nem csak illetlenül ért hozzám, de Ryan háta mögött, az engedélye nélkül nézegette a fotóit. Ryan tényleg ragaszkodik az ügyfelei magánéletéhez, és soha nem mutatná meg az intim fényképeket az engedélyük nélkül.

– Hogy merészelsz a számítógépem közelébe menni az engedélyem nélkül!? Kibaszottul nem volt jogod látni egyiket sem!

– Mit fogsz tenni ellene? – Andy úgy ugráltatja a szemöldökét, mint egy idióta.

– Ne üsd meg! – Emerson közelebb lép. – Amit Kingsley tett, az önvédelem. Ha viszont te nyúlsz hozzá, akkor azt fogja állítani, hogy támadás volt.

– Azt várod tőlem, hogy megússza ezt a szarságot? –morog Ryan.

– Nem, azt várom, hogy hagyd, hogy visszaessen a padlóra és hívd a rendőrséget. Biztos vagyok benne, hogy Mason vagy Maddox mindennél boldogabb lenne, ha idejöhetne, és intézkedhetne ebben az ügyben. Kingsley vádat emelhet támadásért…. ellenőrizd a telefonját! –suttogja Emerson.

– Ezt meg hogy érted? Miért kéne ellenőriznem a telefonját? – néz Ryan dühösen Emersonre.

– Azért, mert ha ez a faszfej képes volt arra, hogy betörjön az irodádba, akkor valószínűleg olyan képek lesznek a telefonján, amiknek nem kéne ott lenniük! –Lincoln előrelép, és beletúr Andy zsebébe. Előránt egy mobilt, és összeráncolja a homlokát. – Mi a jelszó?

– Kurvára nem mondom meg! – sziszegi Andy.

– Oké, akkor mosolyogj! – Lincoln Andy arcához tartja a telefont, és felkuncog, amikor az feloldja a zárat. –Majd én vigyázok a seggfejre, amíg te átnézed a fotókat, én nem akarom megnézni a csajodról a képeket. Azok elméletileg csak neked készültek.

Lincoln átadja a telefont, és a falhoz löki Andyt. Esélye sincs a szabadulásra.

– E, minden boudoir fotózásról vannak képei, amit csináltam, mióta itt kezdett dolgozni. Vannak itt olyan ügyfelek is, akiket még sosem láttam. – Ryan tovább görget. Kilép az alkalmazásból, és átmegy egy másikba. –Vannak itt e-mailek különböző weboldalakról, ahova próbálta feltölteni őket. Olyan helyekről, ahol különböző személyekre iratkozhatsz fel, és fizetnek, hogy csak az ő fényképeiket lássák. Úgy tűnik, nem kapott jóváhagyást, mert nem sikerült igazolnia a személyazonosságát.

– Te most kurvára viccelsz velem? El foglak temetni! –Emerson a füléhez tartja a telefonját, és a 911 diszpécserével kezd beszélni. Végigmegy a folyosón és eltűnik az irodájában.

– Hé, Liv… Talán jobb lenne, ha felhívnád Masont! Vannak itt képek Kelsey-ről is. – Ryan felénk néz. Még sosem láttam ennyire feldúltnak. Ezzel nem csak az ő bizalmát játszották el, ez az ügyfelei privát szférájának megsértése is.

– Ő a kibaszott sógornőm, te seggfej! – morogja Lincoln.

– Linc, ne csinálj semmit! Hagyd, hogy a zsaruk intézzék el.

– A rendőrség úton van. Ezt az egészet szeretném látni egy rendőrségi jelentésben. Nincs semmi esélye, hogy hagyjam, hogy megússza ezt az egész szart! – Emerson komor arccal sétál vissza a szobába.

– Mason és Maddox is úton vannak már – teszi hozzá Olivia.

– Fiúk, ez még rosszabb… vannak itt fotók lányokról, akikről garantálhatom, hogy még kiskorúak. – Ryan ledobja a telefont az asztalra, és ellép tőle. – Nem nézem tovább ezt a szart! Ez undorító!

Ryan visszajön mellém, és újra a karjaiba húz. A nyakamba temeti az arcát.

– Annyira sajnálom, kicsim! Soha nem engedtem volna, hogy lássa azokat a képeket! Hinned kell nekem! – mormolja a hajamba.

– Tudom! Bízok benned! – A hátát simogatom fel-alá, próbálom pont annyira megnyugtatni őt, mint amennyire ő is engem.

Nem én vagyok az egyetlen, akire hatással van ez a seggfej. Ryan épp annyira meg van sértve, mint én. Róla is voltak fotók. Röviden elgondolkodom azon, hogy hány ilyen lehet Andy telefonján.

Megérkezik a rendőrség, és elkezdenek kérdezősködni. Mindannyian lediktáljuk a vallomásunkat. Megemlítem a tegnapi fotózást, és elmondom, hogy Andy hogyan bánt ma velem. Ryan megmutatja nekik a számítógépét, és hogy az egyes mappák jelszóval vannak védve, így nem kerülhetnek illetéktelen kezekbe az ügyfelek képei.

Nem sokkal később felbukkan Mason és Maddox, és mintha mindenki hagyná, hogy ők foglalkozzanak velünk.

– Mason, soha nem mutattam volna meg őket senkinek! Bárkit megkérdezhetsz erről itt. Az egyetlen ember, aki láthatja az ügyfelek boudoir felvételeit, az Emerson – mondja Ryan védekezve, mielőtt Mason egy szót is szólhatna.

– Tudom, és nem is hibáztatlak téged. Remek munkát végeztél Kelsey-vel, és az mondta, te vagy a legtiszteletreméltóbb fotós, akivel valaha találkozott. És bassza meg, az az album volt a legjobb ajándék, amit valaha is kaptam. Úgy döntött, hogy nem akar várni az esküvőig, hogy ideadja nekem – ingatja a fejét egy hatalmas mosollyal.

– Börtönbe fog kerülni ezért? – néz Olivia a testvérére. Mióta a rendőrök felbukkantak, Lincolnt mintha odaszögezték volna mellé. Azt hiszem, hogy csak boldog, hogy az ő feleségéről nem voltak fotók Andy telefonján.

– Ha itt csak az ügyfelek fotóiról lenne szó, valószínűleg megúszná. De gyerekek is voltak közöttük. Ezzel egy jó időre kivonhatjuk a forgalomból. Ezeket a képeket ő terjesztette másoknak. Ez több mint elég, hogy rács mögött tartsuk egy időre – válaszolja Maddox. Szomorú mosolyt vet rám.

A dolgok egy kicsit kínosak közöttünk. Knight tett erről. Szeretnék ez miatt mérges lenni rá, de nem tudok. Knight volt az a személy, aki végre összehozott minket Ryannel. Nélküle nem is tudom, hol tartanánk most.

– Ryan irodája be van kamerázva. Fogadok, hogy elkapta Andyt, ahogy a számítógépen leskelődik. –Maddoxra, majd Masonre nézek. – Ez segítene?

– Egyértelműen! Tudnál nekünk hozzáférést biztosítani a felvételhez? – kérdezi Mason.

– Igen. Átküldöm neked a linket, és ott mindenhez hozzáférsz majd – mormolja Ryan, és valamit beleír a telefonjába.

Mason és Maddox is megadja a számát Ryannek, és a telefonjuk egy pár perccel később csipog is a belépő kóddal.

– Köszi, Ryan! Ez nagy segítség lesz.

– Van még valamire szükségetek tőlünk, fiúk? Vagy bevihetem Kingsley-t az irodámba? – Ryan még erősebben szorít magához. Esküdni mernék, hogy napokig nem fog elengedni.

– Mehetsz az irodába. Csak ne hagyd el az épületet anélkül, hogy bejelentkeznél valakinél – mondja Mason.

 Nagyon kemény, de teljesen kedves. Totálisan el tudom képzelni őt és Kelsey-t együtt. Nagyon cuki babáik lesznek. Eltűnődöm, hogy Ryannek és nekem milyenek lennének a gyerekeink.

 

32. fejezet

 

Ryan

 

Fordította: Sophie

 

Bevezetem Kingsley-t az irodámba, és intek neki, hogy várjon egy percet. Megragadom az íróasztalom zárható fiókjában található könyveket, kiveszem, és helyet foglalok a kényelmes fotelben.

– Gyere ide, kicsim! – kinyújtom a kezem, és Kingsley az ölembe ül.

– Mi folyik itt?

– Azt terveztem, hogy ezt majd este adom oda, de azt hiszem, megérdemled, hogy most lásd őket.

Felnyitom az első könyv borítóját. Mind Kingsley képei. A szemei hatalmasra kerekednek, és előrehajol, hogy közelebbről is megnézze.

– Ez én vagyok?

– Igen, ki más lenne? – kuncogok.

– De olyan jól nézek ki!

– Mert kibaszottul gyönyörű vagy!

Az arcán átfutó érzelmek sorát nézem, ahogy lapozgat. Végre ő is úgy látja magát, ahogy én látom őt.

– Nem találok szavakat. Kimondottan imádom ezt. Soha nem hittem volna, hogy tetszeni fog, ahogy kinézek egy boudoir fotón, de ezek lenyűgözőek, Ryan. Nagyon szépen köszönöm!

A nyakam köré fonja a karjait, és nagyon lassan megcsókol.

Amikor elhúzódik, a kezébe adom a második könyvet. Ezek azok a fotók, amiket ő készített rólam. Azok, amiket nem akartam megcsinálni, mert ahogy ő, én sem hittem, hogy tetszeni fog. De imádom őket.

– A mindenit! Ezeket én csináltam! – visít és ugrándozik az ölemben.

– Te bizony, kicsim! – kuncogok. Annyira büszke vagyok rá, és arra, hogy milyen jól csinálta.

– Ezek azok, amiket megmutattál Emersonnek? Azt akarja, hogy fotósként kezdjek dolgozni ahelyett, amit most csinálok. És ez mind miattad van, nem igaz?

– Megérdemled az elismerést is és a munkát is. Sosem voltam nagy rajongója a férfi boudoir fotózásnak. Vagy szarul néznek ki, vagy túl nyálasnak, de te ezt sokkal többé tetted. Ezek érzékiek és szenvedélyesek. Még mindig ízlésesen izgatóak. Elképesztettél a tehetségeddel.

 - Tényleg? Ez annyira sokat jelent nekem! – A szemeit törölgeti, próbálja felszárítani a könnyeit.

– És ez az utolsó album. Ezek a közös fotóink. Azt hiszem, ezek a kedvenceim.

A szája elnyílik abban a percben, ahogy rápillant az első képre. Ez az a kép, ahol a kezem a tangája alá csúsztatom, és megmarkolom a seggét.

– Ki tudjuk ezt nagyobbra is nyomtatni?

– Azt hiszem, igen, de miért? – húzom össze a szemöldököm teljesen összezavarodva, miért akar ebből egy nagyobbat.

– Ki akarom tenni a hálószobánkba – suttogja, és ujjait végigfuttatja a képen.

– Tényleg? Azt akarod, hogy Knight besétáljon, és valami ilyesmit lásson? – vonom fel a szemöldökömet.

– Nem érdekel! Ez gyönyörű, és szeretném minden nap látni! Ha Knight tudomást szerez ezekről az albumokról, majd túlteszi magát rajtuk! – kuncog.

– Rendben, kitehetjük őket a szobánkban. Eléggé tetszik a gondolat, hogy a seggedet bámulhatom, miközben próbálok elaludni – húzogatom a szemöldököm.

– Hányat akaszthatok fel? Egynél többet akarok felrakni!

– Annyit, amennyit csak szeretnél, kicsim! Azt szeretném, ha boldog lennél!

– Te vagy a világ legjobb pasija! – A nyakam köré fonja a karjait és szorosan magához ölel.

– Hé, csak ellenőrizni akartalak benneteket, srácok –kukucskál be Emerson Ryan irodájába. – Jól vagy, Kingsley?

– Igen. Jól leszek. Bejöhetsz! – int neki, hogy jöjjön be.

Elveszi mellőlünk a széket, és úgy fordítja, hogy velünk szembe legyen.

– Sajnálok mindent, ami történt! Soha nem…

– Állj meg, Emerson! Nem kell bocsánatot kérned! Nem tettél semmi rosszat! –Kingsley előrehajol, és Emerson karjára teszi a kezét.

– Felvettem, pedig nem bíztam benne. Ez egy hülye lépés volt a részemről. – Emerson durván a hajába túr.

Kingsley rám pillant, és az ölében lévő albumok felé mutat. Én egy szót sem szóltam neki arról, hogy Emerson látni akarja, milyen minőségű a munkája. Bólintok, mert nem érdekel, ha Emerson látja őket. Tudom, hogy ő csakis szakmai szemmel fogja megnézni őket, sehogy máshogy.

– Szeretném, ha megnéznéd ezeket. Nem kaphatod meg őket, mert az furcsa lenne, és ráadásul az enyémek. De megnézheted őket, és láthatod, hogy mit alkottunk Ryannel.

Megdöbbentem, amikor mind a három albumot átadja. Azt hittem, csak azt adja oda, amin én vagyok, vagy azt, amin ketten vagyunk, de nem az összeset.

Ízléses fotókat készítettünk. Egyik fotó sem mutatja az egész testét meztelenül, bár eléggé biztos vagyok, hogy belőlem van néhány olyan is. Pontosan azt adtam a csajomnak, amit kért tőlem.

– Biztos vagy benne? Tényleg nem muszáj megengedned, hogy megnézzem ezeket. Főleg azokat, amik rólad készültek. Tudom, hogy Ryan milyen tehetséges. – Emerson egyikünkről a másikunkra pillant.

Az én jóváhagyásomat is akarja. Amíg Kingsley rendben van ezzel, én sem fogok tiltakozni. Egy bólintással tudatom vele, hogy nem fogok veszekedni vele.

– Mindaddig, amíg megígéred, hogy nem fogod megfogni a seggem, és nem fogod felhozni a képeket semmilyen perverz kontextusban, addig igen, teljesen biztos vagyok benne, hogy megnézheted. –Kingsley ellazul a karjaimban, a fejét a vállamra hajtja.

– Kins… tudod, hogy soha tenném!

– Pont ezért engedem meg, hogy lásd őket. – Az albumok felé mutat. – Ryan azt mondta, hogy a szokásostól eltérő képeket tudott készíteni, mert nem volt korlátozva. Tudta, hogy leállítom, ha kényelmetlenül érzem magam.

Emerson óvatosan felnyitja az első albumot, és tanulmányozza az első képet. Ez a páros album. Engem bámul, ahogy Kingsley fenekét markolom. Ugyanaz a kép, amit a nőm be akar kereteztetni, és felakasztani a szobánk falára.

– Ez lenyűgöző –mormolja.

– Igen, ez a kicsike a falunkra kerül! – Kingsley büszkén mosolyog.

Emerson lapozgat, szinte mindegyik fotóhoz kommentál valamit. Ezek hosszú albumok, sokkal hosszabbak, mint amit valaha csináltam az ügyfeleknek, mert nem tudtam kivágni semmit belőle. Mindet imádtam.

A következő, amit felnyit, a rólam készült képek. Kényelmetlenül mocorgok, tudva, hogy a főnököm a rólam készült meztelen képeket nézi. Ez nem egy olyan probléma, amivel a legtöbb embernek meg kell küzdenie.

– Kingsley, csodálatos munkát végeztél! A pózok fele soha még csak meg sem fordult volna a fejemben. Ezekben igazán meg tudtad ragadni az érzelmeket. Láthatod Ryan vágyát a szemeiben lobogni, és érezheted a szexuális feszültséget a szobában. Lenyűgöztél!

– Igen, megtehetnénk, hogy nem beszélünk a vágyaimról és a szexuális feszültségről? – markolom meg a tarkómat.

– Beszélhetünk a hatalmas farkadról is, ha szeretnéd. – vonja meg Kingsley a vállát, Emerson pedig horkantva felnevet.

– Nem erre céloztam, kicsim.

– Én csak próbálom számodra egy kicsit kevésbé kellemetlenné tenni a dolgokat. – Gyengéden megcsókolja az arcomat. Érzem a mosolyát a bőrömön.

– Határozottan fényképésznek akarlak, Kingsley! Dolgozhatsz még egy ideig Ryannel, ahogy korábban említettem. Aztán később majd eldönthetjük, hogy maradsz a boudoir fotóknál, vagy valami többet is szeretnél. De azt hiszem csodálatos adottságod van ebben! – Megkocogtatja az albumot.

Amikor végzett, leteszi az albumot a párossal együtt az asztalra, és az ölében lévő utolsót bámulja. Felnéz Kingsley-re és rám, nyilvánvalóan kényelmetlenül érzi magát, hogy Kingsley fényképeit nézi, főleg az után, ami ma történt.

– Tényleg biztos vagy benne?

– Igen! Elég dögös vagyok rajtuk. Nem szégyenlem magam.

Emerson egy kicsit gyorsabban lapozgatja az albumot, mint ahogy a többivel tette. Azt hiszem, főleg tiszteletből teszi, de olykor hozzáfűz néhány megjegyzést.

– Igazad van. Olyan pózokat vettél fel, amit normál esetben nem tettél volna. – Az utolsó könyvet is az asztalra teszi, és átteszi a bokáját a térde fölött. – Azt hiszem, ha ti ketten párokkal dolgoznátok, akkor felejthetetlen élményben lehet részük. Már csak az a probléma, hogy hogyan találunk olyan embereket, akik hajlandók lennének kipróbálni, mielőtt tudnánk nekik mintákat mutatni.

– Kelsey valószínűleg szívesen csinálná, de először Mason beleegyezését is kell kérni. Sok katonai ihletésű fényképet is tudnánk csinálni. – Kingsley megkocogtatja az állát, az agyában már a lehetőségek pörögnek.

– Amelyeken nincs rajta az arcunk, nekem nem okoz problémát, hogy felhasználjuk mintaként a házban, de nem szeretném őket online. Kingsley is meg tudja mondani, ha van valami korlátozása – javaslom.

– Csak azokat, ahol a pajkos dolgok takarva vannak. Nem szeretném, hogy bárki is teljesen meztelenül bámuljon minket! – bólogat Kingsley.

– Azt hiszem, hogy ti ketten fantasztikusak lesztek! Fel fogjátok bolygatni az ipart.

– Te és én! – mosolyog rám Kingsley.

– Mindig csak te és én, kicsim!

Megcsókolom a kezét, és egy kicsit közelebb húzom magamhoz. Egy kicsit túlságosan is védelmező vagyok vele szemben, de tudom, hogy nem bánja. Már alig várom, hogy hazavigyem, és összegabalyodjunk az ágyban.

33. fejezet

 

Kingsley

 

Fordította: Missy

 

Három hónap telt el azóta, hogy a rendőrök elhurcolták Andyt. Három hónap azóta, hogy megengedtem a főnökömnek, hogy a pasim és az én meztelen fotóimat bámulja. Három hónap azóta, hogy felfedeztem a fotózás iránti tehetségemet.

Ez volt életem legjobb három hónapja.

 

 

To: KCarver@EWoodsPhotography.com

From: RHolland@EWoodsPhotography.com

Subject: Szükségem van rád… most azonnal.

 

Az illetékes személynek,

Most azonnal szükségem van rád az irodámban! Valami sürgős dolog történt, és a segítségedre van szükségem a probléma kezeléséhez! Kérlek, siess!

Tisztelettel,

Egy haldokló ember.

 

 

Hosszan felnyögök. Nem ez az első alkalom, hogy ilyen e-mailt kapok Ryantől. Valószínűleg azon töpreng, mit kérek vacsorára, vagy mit csináljunk ezen a hétvégén. Valami hülyeségről, és egyáltalán nem fontos dologról.

 

 

To: RHolland@EWoodsPhotography.com

From: KCarver@EWoodsPhotography.com

Subject: Re: Szükségem van rád… most azonnal.

 

Az illetékes személynek,

Esküszöm, ha a farkadról beszélsz… nos, nem fogok haragudni. Most egy gyorsra be tudnék ugrani. De ezúttal meg tudunk győződni arról, hogy az ajtó zárva van? Nincs szükségem arra, hogy Emerson újra ránk nyisson! Úgy értem, hány alkalommal fog az a fickó meztelenül látni minket?

De tényleg fel kell kelnem?

Tisztelettel,

Egy fáradt nő.

 

 

To: KCarver@EWoodsPhotography.com

From: RHolland@EWoodsPhotography.com

Subject: Re: Re: Szükségem van rád… most azonnal.

 

Az illetékes személynek,

Nem a farkamról beszéltem… de most már lehet, hogy igen.

Igen, fel kell kelned, kicsim! Gyerünk! Szükségem van rád!

Tisztelettel,

Egy rászoruló ember.

 

 

Feltápászkodom az asztalomtól, és végigmegyek a folyosón az irodájába. Meggyőződök arról, hogy hosszú sóhajtást hallassak, megmutatva neki, hogy mennyire is bosszant az, hogy végig kellett sétálnom az irodán, hogy lássam. Így van, Emerson az épület két oldalán adott nekünk irodákat azt gondolván, hogy ez elválaszt minket. Buta ember.

– Knight? Te mit csinálsz itt? – nézek érdeklődve rá. Knight nem túl gyakran jelenik meg, és amikor igen, az azért van, mert valami történik.

– Hé… csak Ryant várom, hogy elmehessek vele ebédelni – megdörzsöli a tarkóját, nyilvánvalóan kényelmetlenül érzi magát.

– Borzasztóan hazudsz! Majdnem olyan rossz hazudozó vagy, mint amilyen mezőnyjátékos lennél – keresztbe teszem a karom a mellkasomon és a pasasra meredek.

– Nem vagyok mezőnyjátékos! Nem hibáztathatsz azért, amiért kockáztattam és megpróbáltam pár pontot szerezni!

– Ó, dehogynem! Az egész város téged hibáztat. Talán még egy zenekari kocsira is felpattanok! Mondd el, hogy miért vagy itt valójában!

– Kicsim, húzd vissza a karmaid! – Ryan halk hangja a hátam mögül jön.

Megfordulok, hogy szembe nézzek vele, és a földön találom.

– Mit művelsz? Megint elvesztettél egy lencsét? Esküszöm, hogy ragaszkodnod kellene a szemüveghez! Működik nálad az egész szexi, kocka dolog. Nem mintha az a csúnya, szemüveges típus lennél.

– Kings… most próbálok valamit megcsinálni. Ha tartózkodnál a szemüveggel kapcsolatos fecsegéstől, az nagyszerű lenne.

– Tessék? Sajnálom, nem szereted hallgatni a fecsegésem? – egy lépést hátrálok, mintha fizikailag is pofon vágott volna. – Mi lenne, ha kettesben hagynálak benneteket a kis tesós randitokon és visszamennék dolgozni? Nem akarok belekeveredni ennek a közepébe, bármi is ez… – Elhátrálok közte és Knight között.

Nem szeretem, ha sötétben tartanak a szarságokban. Az utóbbi időben egyre többször fordul elő. Kicsit az idegeimre megy.

A szorongásom ma a mindenkori csúcson van. Csak most küldtem el a képeket az első egyéni ügyfelemnek, és várom, hogy mennyire tetszik nekik. Ha azt mondanám, hogy egy kicsit őrültebb vagyok a szokásosnál, az komoly alábecsülés lenne.

Kivonulok Ryan irodájából, be az enyémbe, becsapva az ajtót magam mögött. Hallom, ahogy Emerson felnyög a szomszédban, de figyelmen kívül hagyom. Ha nem tetszik neki, hagynia kellett volna, hogy Ryan és én osztozzunk az irodán.

A számítógépem egy új e-mail érkezését jelzi, és összeráncolom a homlokom. Esküszöm, ha ez egy másik e-mail Ryantől…

 

 

To: KCarver@EWoodsPhotography.com

From: RHolland@EWoodsPhotography.com

Subject: Re: Re: Re: Szükségem van rád… most azonnal!

Az illetékes személynek,

Hozzám jössz feleségül?

Tisztelettel,

Egy fél térden várakozó férfi.

PS: Őrült vagy, kicsim!

 

 

Basszus!