22.-23.-24. Fejezet

 

22. fejezet

 

Ryan

 

Fordította: Niky

 

Lassan beszívom és kifújom a levegőt. Nem tudom, miért egyeztem bele, hogy elmegyek erre a randira. Most tényleg nem vagyok randizós hangulatban. Csak haza akarok menni, és Kingsley-vel az ágyba bújni.

Úgy hangzok, mint egy seggfej. Ahelyett, hogy izgatott lennék a randi miatt egy nővel, alig várom, hogy egy másik nővel másszak az ágyba. Bárcsak rá tudnám venni Kingsley-t, hogy belém szeressen!

Megrázom a fejem, és megpróbálok erre a randira koncentrálni. Kihúzom az ajtót a Kennedy’s-ben, az asztalokat fürkészem, próbálom megtalálni a nőt, akivel találkoznom kellene.

– Hé, Ryan! – integet Demi a bárpult mellől. A babapocakja egy pillanatra eltereli a figyelmemet. Emlékszem, hogy Kingsley futólag említette, hogy terhes, de valahogy elfelejtettem.

– Szia, Demi! Hogy érzed magad? – mutatok a hasa felé.

– Haver, naponta vagy százszor hány – nyögi Nolan az előtte lévő székről.

– Olyan tízszer, de akkor is kurva szörnyű! – A szemét forgatja a pasasra.

– Ti ketten... – Bizonytalanul kettőjükre mutatok, hogy ki akarom-e mondani ezeket a szavakat. Demi még a végén megpofozna.

– Ja. Végre lezártam ezt a szart! – Nolan diadalmasan rám vigyorog. – Te mikor fogod összerakni ezt a szart Kingsley-vel?

– Ó, fogd be, Nolan! Hagyd őket békén! Talán nem éreznek semmit egymás iránt! Bár ezt még én sem hiszem el! – Demi ismét a szemét forgatja Nolanre. Ő pedig rám bámul. Tudja, hogy határozottan érzek valamit a legjobb barátom iránt.

 Demi elindul a bárpult mögé, hogy kiszolgáljon egy vendéget, így egyedül maradok Nolannel. Felvonja a szemöldökét, és engem bámul.

– Nos? Érzel valamit iránta?

– Miért mondanám el neked? Demi és Kingsley barátnők.

– Ez egy igen – horkant fel, a szemét forgatva. – Szívás nézni, ahogy flörtöl és randizik más emberekkel, miközben tudod, hogy csak ölelni akarod, és soha nem engednéd el. De amikor végre hagyod, hogy a vonzalmad megmutatkozzon és összejöttök, az a legcsodálatosabb dolog a világon. Soha nem voltam még boldogabb! Demi az igazi számomra, és miután megszületik a baba, meg fogom kérni a kezét. Soha nem tudnék nélküle élni!

 Tekintete végig követi barátnőjét a helyiségben, miközben gyengéden elmosolyodik.

– Nehéz megtenni ezt az ugrást, amikor mással van együtt – morgom az orrom alatt.

– Ezért vagy itt? Eliszod a bánatodat?

– Nem. Találkozom valakivel.

– Haver, hogy lehetsz mérges, hogy randizik, amikor te is randizol!?

– Csak akkor egyeztem bele ebbe a randiba, amikor már megtudtam, hogy ő is randizik. Mit kellett volna tennem? Üljek otthon, és várjam, hogy hazajöjjön?

– Igen..., én ezt tenném! Tudod, hogy milyen kevés nővel voltam az évek során? Mindig is tudtam, hogy Demi az igazi számomra, csak muszáj volt megvárni, hogy felzárkózzon. – Végig bámul a bárpulton, néhány pillanatra elhallgat. – Soha nem fogja beismerni, hogy érez irántad valamit, ha azt hiszi, hogy más nőkkel vagy együtt! Annyira hasonlít Demire. Úgy tűnik, mintha nem félnének semmitől, de a valóságban attól rettegnek, hogy nem lesznek elegek. Be kell bizonyítanod, hogy ő több mint elég! Elég csinos. Elég okos. Mindenben elég. Ez az egyetlen módja, hogy valaha is elérd, hogy a tiéd legyen.

– Nem hagyhatom ki ezt a randit, most lépett be az ajtón. – Intek Rachelnek a vállam fölött, és egy hátsó asztal felé mutatok. – Köszönöm a tanácsot, Nolan! Nagyra értékelem!

 Megveregetem a hátát, mielőtt odamegyek, ahol Rachel helyet foglalt. Becsúszom a fülkébe, és egy apró mosollyal köszöntöm.

– Hogy vagy? Örülök, hogy végre megismerhetlek, Rachel!

– Ó, én nem Rachel vagyok. Az ikertestvére vagyok, Missy. – Hosszú haját átveti a vállán.

 Összevonom a szemöldököm, próbálom eldönteni, hogyan reagáljak erre. Nem akart eljönni, ezért csak úgy elküldte az ikertestvérét?

– Ó... Rachel miért nincs itt?

– Itt van, csak épp leparkolja a kocsit. – Missy elmosolyodik, és rágcsálja az alsó ajkát.

– Hé, Ryan! – A velem szemben ülő nő másolata jelenik meg az asztalunk szélén. Egy gyors csókot nyom az arcomra, mielőtt becsúszna Missy mellé.

 Egypetéjű ikrek. Ha Missy nem javított volna ki, sosem tudtam volna.

– Hé... épp most ismerkedtem meg a testvéreddel.

– Hát nem nagyszerű, hogy el tudott jönni? – Rachel sugárzik.

– Persze. Szuper fura lenne, ha egyedül randiznánk! – Vissza kell tartanom, hogy ne forgassam a szemem. Missy kuncog, és hamarosan Rachel is csatlakozik hozzá.

– Teljesen tanácstalan. Annyira imádnivaló – mormogja Missy.

– Tudom! Azt hiszem, tökéletes lesz! – Rachel rám pillant, mielőtt visszatérne a figyelme a testvérére.

 Bassza meg! Mindjárt meggyilkol egy vonzó ikerpár? Ez a tökéletes álca. Senki sem számítana rá. És ha a zsaruk DNS-t találnának, csak egyiküknek kellene börtönbe mennie a bűntényért. Kíváncsi vagyok, melyikük vállalná a bukást. Vagy mindketten börtönbe kerülnének, hogy megvédhessék egymást?

 Ne, Ryan! Koncentrálj! Nem fognak megölni téged!

 Ez az, amivé az változtat, hogy ennyit vagyok Kingsley közelében. Attól félek, hogy egy ikerpár megöl engem.

– Mire vagyok tökéletes? – A tekintetem egyikükről a másikra siklik. Nem igazán tudom, kire kellene koncentrálnom.

– Nos, ez egy kicsit kínos, de mindketten szüzek vagyunk – kezdi Rachel.

– Oké...

– Ugyanazon az éjszakán akarjuk elveszíteni a szüzességünket – folytatja Missy.

– Érthető. – Bólintok. Egyáltalán nem érthető. Miért kell ugyanazon az éjszakán leadni a V-kártyákat? Ez hülyeség.

– Ugyanazzal a férfival – ráncolja az orrát Rachel, mintha zavarban lenne a kérdés miatt.

Eltart néhány másodpercig, amíg a szavai és a jelentése eljut a tudatomig. A szám tátva marad, és tökéletes O-t formál, de nem találok egyetlen választ sem.

– Azt hiszem, megtörtük. – Az egyikük felkuncog. Túlságosan elvonták a figyelmemet, hogy érdekeljen, ki az.

– Szóval... édeshármasban akarjátok elveszíteni a szüzességeteket? – A szavaim lassúak, bizonytalanok és egy kicsit zavarosak. Talán meg tudnám érteni, hogy ezt akarják, de hogy az első alkalom egy háromszemélyes legyen, őrültségnek hangzik.

– Pontosan! – Mindketten egyszerre mondják. Egymásra pillantanak és vigyorognak.

– Mi lenne, ha hoznék magunknak italt, aztán megbeszélhetnénk a dolgot? Mit szeretnétek?

 Fél füllel meghallgatom, mit akarnak, és a bárpulthoz sietek. Beszélnem kell Nolannel.

– Nolan! Szükségem van a segítségedre! – sziszegem az orrom alatt, és lehuppanok a székre mellé.

– Nem az kell mindenkinek?

– Ő egy iker!

– Huh, nem hiszem, hogy valaha is voltam ikertestvérrel! Igazából nem is értem az ikrek iránti vonzalmat. Mi olyan különleges abban, hogy ketten vannak?

– Hármasban akarnak lenni.

– És itt a vonzalom az ikrek iránt. – Leteszi az italát a pultra, és lassan megfordul, hogy engem bámuljon. – Mit fogsz csinálni?

– Nem hiszem, hogy akarom.

– Ryan... lehet, hogy te vagy az egyetlen férfi a történelemben, aki azt mondja, hogy nem akar édeshármast egy dögös ikerpárral. Biztos vagy benne, hogy minden rendben van?

– Szüzek – teszem hozzá, tudván, hogy szüksége van a teljes történetre.

– Haver! Ezzel nem segítesz az ügyeden! Ez olyan, mint... az álom!

– Milyen álom? – lép Demi elém.

– Semmi, ne aggódj emiatt! – Intek neki. Ha megtudja, elmondja Kingsley-nek.

– Egy pár dögös, szűz egypetéjű ikerpár épp most kérte meg Ryant, hogy pukkassza ki a cseresznyéjüket édeshármasban – mondja Nolan, mintha arról beszélne, hogy lecsap egy zivatar.

– Hűha... erre nem számítottam! – Demi tágra nyílt szeme átvándorol a vállamon túlra, ahol az ikrek ülnek. – Akkor miért ülsz a bárpultomnál? Ez nem olyan, mintha több fantázia lenne egyben?

– Keményen küzd Kingsley-ért – suttogja Nolan gúnyosan.

– Nolan! – sziszegem.

– Mi van? Tudta abban a pillanatban, amikor besétáltál ide, és úgy néztél ki, mintha valaki megrúgta volna a kiskutyádat. Egyébként is, kivel randizik? Ismerjük őt?

– Maddoxszal.

– Blake és Kennedy barátja, nem? – kérdezi Nolan Demit.

– Ja. Ő az egyik dögös zsaru. Nagyon aranyos.

– Nagyszerű! Soha nem fogok nyerni ellene – nyögöm, és a fejemet a pultra hajtom.

– Fogd be, és hagyd abba a nyavalygást! Könnyedén győzhetnél Maddox ellen! Nektek kettőtöknek múltotok van. Másfajta kötelék van köztetek, mint amit bárki mással kialakíthat. Hidd el, senki sem hasonlítható Nolanhez. A világ legdögösebb, legtökéletesebb férfija is átsétálhatna azon az ajtón, és én akkor is Nolant választanám.

– Azért nem tudna, mert ő pont itt van, baszd meg! – morogja Nolan, magára mutatva. Demi nem vesz róla tudomást, és folytatja. – Láttam már számtalan nálam dögösebb nőt, aki Nolanre hajtott a táncparketten, és ő mindegyiket visszautasította.

– Nincs nálad dögösebb, kicsim! Te vagy az!

– Látod, és az idióta tényleg elhiszi ezt! – Demi Nolan felé mutat. A férfi arcán egy bolondos mosoly húzódik. – Döntsd el, mit akarsz, és menj utána! Ha azokat az ikreket akarod, érezd jól magad, de arra kérlek, hogy védekezz! – Egyik kezével végig simít növekvő hasán. – Ha Kingsley-t akarod, akkor menj haza, és várd meg őt! Mondd el neki, hogy érzel, és ne legyél már ilyen kibaszott punci! Tudod, mennyi időt spóroltunk volna Nolannel, ha nem titkoljuk el az érzéseinket?

– Évtizedeket.

– Nem többes számban. Csak egy évtized. Nem akartam veled randizni az általános iskolában! – forgatja a szemét.

– Ugyan már! Az első naptól kezdve rám vetetted a szemed. Letagadhatod, de én voltam az első szerelmed!

– Az voltál. Szomorú, de igaz... döntsd el, mit akarsz, és tedd meg!

– Köszi, srácok... lehetne, hogy ne mondjátok el Kingsley-nek a ma estét?

– Csak, ha megmondod azoknak a nőknek, hogy nem, köszönöm! Ha velük mész el innen, én magam hívom fel őt!

– Nem viszem őket haza! Megvárom a barátnőmet.

– Jó!

Visszatérve az asztalhoz, nem is vesződöm azzal, hogy leüljek, nem maradok sokáig.

– Hol vannak az italok? – Missy az üres kezemre fintorog. A francba, én sem kaptam italt.

– Figyeljetek, valami közbejött, és el kell mennem.

– Most viccelsz velünk? Minden férfi álmát kínáljuk egy rohadt ezüst tálcán, te meg elsétálsz tőlünk? – néz rám Rachel rosszallóan.

– Igen, így van.

– Megőrültél? – pislog rám Missy.

– Talán egy kicsit. Van rá esély, hogy ezt egész életemben bánni fogom, de mennem kell!

 Nem várom meg a válaszukat; megpördülök a sarkamon, és kivonulok a Kennedy’s-ből.

 

 

 

 

23. fejezet

 

Kingsley

 

Fordította: Niky

 

– Tetszel nekem, Kingsley! – Maddox megfogja a kezem, és a hüvelykujjával végig simít a kézfejemen.

– Te is nekem – mosolygok rá.

 Egy kis étteremben a lakásomtól nem messze vacsorázunk. Hetek óta ez volt a legjobb randim. Talán hónapok óta.

– Nagyon szeretnék kizárólag veled randizni! Nem akarlak megosztani senki mással!

– Tényleg? – Szégyenlős mosoly jelenik meg az arcomon, miközben az arcom felforrósodik. Kényelmetlenül érzem magam, és nem tudom, miért. Maddox nagyszerű. Úgy tűnik, mintha tökéletes pasi lenne.

– Igen. Szerintem nagyszerűek lehetnénk együtt.

 A telefonom rezegni kezd az ölemben. Ránézek a felugró üzenetre, és látom, hogy Ryantől jött. Már hazaért a randiról. Nyilvánvalóan, ez egy nagyszerű sztori.

– Mit gondolsz? – kérdezi Maddox. Tudom, hogy azt akarja, hogy azt mondjam, akarom ezt.

 De mi lesz Ryannel? Jövő héten lesz az a fotózás, és ha valakivel randizom, furcsán érezném magam, ha levetkőznék a legjobb barátom előtt.

– Nem vagyok benne biztos – ismerem be. – Kedvellek, de valami őrültséget készülök csinálni, ami egyáltalán nem jellemző rám. Nem vagyok benne biztos, hogy nyugodtan meg tudnám tenni, ha randiznék valakivel.

– Ó... mi az? Megkérdezhetem?

– Boudoir fotózást csinálok.

– Hűha... ez nagyon dögös. Megnézhetem? – A szeme szórakozástól csillog.

– Nem! Elég baj, hogy meztelen leszek a fotós előtt!

– Hmm... oké... megnézhetem utána a fényképalbumot?

– Maddox! – Nevetek a nyíltságán. Eléggé felüdítő a férfiak után, akikkel randiztam. Mind úgy tesznek, mintha nem az lenne a céljuk, hogy meztelenül találjanak az ágyukban.

– Micsoda? Azt akarod, hogy úgy tegyek, mintha nem érdekelne?

– Nem tudom! Csak nem számítottam rá!

– Randizni akarok veled, Kingsley! Azt akarom, hogy végül alattam feküdj az ágyamban! Nem fogok hazudni, és úgy tenni, mintha ez soha nem jutott volna eszembe! De tiszteletben tartom a kívánságodat, és soha nem fogom siettetni a dolgokat.

– Te egy csodálatos srác vagy.

– Nem vagyok az, de köszönöm... mi lenne, ha folytatnánk egymás megismerését, de addig nem tesszük a dolgokat kizárólagossá vagy hivatalossá, amíg nem mondod, hogy ezt akarod?

– Biztos vagy benne, hogy akarom ezt! – vigyorgok.

– Optimista vagyok – vonja meg a vállát.

– Kingsley, mit keresel itt? – Knight jelenik meg az asztalunknál, és egy mega mosolyt villant rám.

– Randim van. Te mit keresel itt, Knight? – Nem a környéken lakik, így nincs oka, hogy csak úgy beugorjon ebbe az étterembe. Még csak nem is szereti a mexikói ételeket.

– Csak találkozom néhány csapattársammal vacsorára. – Egy random asztal felé mutat az étterem hátsó részében. A srácok nem is tűnnek profi focistáknak.

– Tényleg? A te csapatodban játszanak? – Felvonom a szemöldököm, hogy mer-e hazudik nekem.

– Ja. Az egyikük a vizes fiú, de jófej. – Knight saját magára fintorog. Mindig is szarul hazudott.

– Szívesen megismerkednék velük! Szólj nekik, hogy jöjjenek ide köszönni!

– Te... Knight Holland vagy? – Maddox végre megtalálja a hangját.

– Igen! És te ki vagy?

– Ő Maddox – sóhajtom, és azt akarom, hogy elmenjen.

– Maddox. És ki vagy te az én Kingsley-mnek, Maddox?

– Ó, kérlek! Nem vagyok a tiéd! Soha nem is voltam a tiéd!

– A Holland család már régen igényt tartott rád. Túl fiatal voltál ahhoz, hogy beleszólásod legyen, és mivel már több mint egy évtizede senki sem támadta meg, hozzánk tartozol! Dolgozd fel, boglárka!

– Nem tartozom a családotokhoz! – forgatom a szemem.

– Nem, a fivéremhez tartozol – a hangja komolyra vált, és egy csipetnyi fenyegetés van benne, amikor Maddoxra pillant.

– Nem tartozom Ryanhez! Ezt te is tudod!

– Pedig kellene, és ezt te is tudod! – dobja vissza a szavaimat. – Kinek ágyban aludtál tegnap este? – néz végig rajtam.

– Az enyémben. – Felemelem az állam, remélve, hogy a hazugság meggyőzően hangzik. Nem akarom, hogy Maddox megtudja, hogy Ryan ágyában aludtam.

– Te egy kibaszott hazug vagy!

– Knight! – morgom. – Miért nem mondod el, mit akarsz valójában?

– Azt akarom, hogy menj haza, és ne tegyél úgy, mintha nem lennél oda Ryanért! Ő szerelmes beléd, Kings!

– Épp randevúja van. Nyilvánvalóan nem szerelmes belém! – fonom össze a karjaimat a mellkasomon.

– Biztos vagy ebben? Mert most küldte ezt nekem...

 Knight átnyújtja a telefonját, én pedig elolvasom az üzenetet... aztán újra olvasom tízszer, hogy megbizonyosodjak róla, hogy a szavak, amiket látok, valódiak.

 

Ryan: Épp most utasítottam vissza az egypetéjű ikrek szüzességének elvételét egy édeshármasban. Mondd, hogy nem vagyok őrült!

 

Knight: Mondhatnám, de hazudnék. Miért tennél ilyet? Megtehetem helyetted?

 

Ryan: Szeretem őt. Nem tudok mással lefeküdni, amikor csak Kingsley-re tudok gondolni.

 

Knight kikapja a kezemből a telefonját, és visszacsúsztatja a zsebébe.

– Nem mondom meg, mit tegyél, de gondoltam, jobb, ha tudod. – Rám pillant, mielőtt a másodperc töredékére Maddoxra fordítaná a figyelmét. – Örültem Maddox! Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű srác vagy, de te nem Ryan vagy. Később találkozunk, Kings!

– Hé! Azt hittem, a csapattársakkal találkozol? – Szólok a távolodó hátának.

 Átpillant a válla fölött, és ördögi vigyorral néz rám.

– A profi focisták nem így néznek ki, Kings. Talán, ha használnád az ingyenjegyeket, amiket minden héten adok Ryannek, akkor tudnád, hogy hogyan nézünk ki! – Knight integet, mielőtt kisétál az ajtón, mintha csak egy átlagos nap lenne, miután a feje tetejére állította a világomat.

 Maddox csendben van, én pedig elmerülök a saját gondolataimban. Ryan tényleg szeret engem? Működhetne a kapcsolat kettőnk között?

– Hadd vigyelek haza! – töri meg Maddox a csendet, amitől megrándulok egy kicsit.

– Sajnálom, hogy Knight megzavarta a randinkat!

– Semmi baj! Azt hiszem, van néhány dolog, amit még fel kell dolgoznod, mielőtt egyáltalán fontolóra vesszük, hogy valami történjen köztünk. – Szomorúan mosolyog rám, én pedig szörnyen érzem magam. Bárcsak mondhatnám neki, hogy akarok vele valamit, de azt hiszem, mindketten tudnánk, hogy hazudok.

Meg kell néznem, hogy van-e valami köztem és Ryan között, mielőtt felvetném a gondolatát annak, hogy legyen valami egy másik férfival.

– Sajnálom!

– Nem kell! Megértem. Évekig azt hittem, hogy szerelmes vagyok Oliviába. Senki sem hasonlított hozzá. Végül megcsókoltuk egymást, és rájöttem, hogy semmit sem érzek iránta. Soha nem utasítottam volna vissza a lehetőséget, hogy lássam, lehetnénk-e együtt. Neked is ezt kell tenned.

– Tényleg elképesztő vagy – suttogom.

– Ígérj meg nekem valamit! Ha semmi sem történik közted és Ryan között, hívj fel és randizz velem újra!

– Megígérem!

 Rekordidő alatt érünk vissza a lakásomra, és gyakorlatilag sprintelek felfelé a lépcsőjén. Belököm az ajtót, és becsapom magam mögött. A táskámat a pultra dobom, leveszem a kabátomat, és lerúgom a magassarkúmat, miközben elindulok a szobája felé. Nem tudok megállni. Tovább kell mennem, amíg ez az adrenalin a testemben lüktet. Attól félek, ha most megállok, elveszítem azt a magabiztosságot, hogy elvegyem, amit akarok.

– Hé... mi a baj? – Ryan tekintete rám szegeződik.

 Bemegyek a szobájába, és felmászom az ágyára. Egy szó nélkül a csípőjére ülök és megcsókolom.

 A másodperc töredékére megdermed, mielőtt visszacsókolna. Az ujjai a hajamba markolnak, megdönti a fejemet, hogy elmélyíthesse a csókunkat. A nyelve az ajkaim közé csúszik és kavarog az enyém körül.

 Egyik kezemmel végig simítok a nyakán, és megsimogatom a borostás arcát. A másikat ökölbe szorítom a pólóján, mert félek, hogy ha elengedem, elveszítem őt.

– Kingsley... – Ryan a nyakamra mozdítja az ajkait, és a nevemet mormolja a bőrömre.

– Mi az? – Elakad a lélegzetem, képtelen vagyok összefüggő gondolatot formálni.

– Mit csinálsz, kicsim? – suttogja. A becéző kifejezés váratlanul ér. Könnyek szúrják a szemem sarkát, de nem vagyok hajlandó érzelmeskedni. Most nem.

– Elveszem, amit akarok! – Visszahúzódom, hogy a pillantásom találkozhassak a tekintetével. – Szeretsz engem?

– Mindig is szerettelek. Ezt már számtalanszor elmondtam neked.

– De szerelmes vagy belém?

– Kicsim, már évek óta szerelmes vagyok beléd.

– Miért nem mondtál semmit? – Úgy bámulok rá, mintha megőrült volna.

– Mert nem gondoltam, hogy te is így érzel... és azt hiszem, nem is tudtam egészen mostanáig.

– Te egy idióta vagy! – Lehajolok, csökkentve ezzel a köztünk lévő távolságot. Mielőtt az ajkaim találkoznának az övével, ő is megszólal.

– Azt mondod, hogy szerelmes vagy belém? – A hangja lágy és tele van sebezhetőséggel.

– Évek óta szerelmes vagyok beléd, és nem hiszem, hogy rájöttem volna mostanáig – ismétlem meg a szavait, mert ez az igazság.

 Ryan átkarolja a derekamat, és a hátamra fordít. Nevetve felvisítok, könnyebbnek érzem magam, mint hónapok óta bármikor.

– Nem hiszem el, hogy csak úgy besétáltál ide, és megcsókoltál. Azt hittem, hogy randin vagy. Mi volt ez az egész, kicsim?

– Azon voltam.

– Mi történt?

– Kibaszott Knight megjelent a randimon, és a helyemre tett. – A tekintete összeszűkül, ahogy próbál rájönni, miről beszélek. – Megmutatta nekem az sms-t, amit küldtél neki.

– Kibaszott Knight – morogja, és arcát a nyakamba temeti.

– Szóval, visszautasítottál egy édeshármast miattam? – Mosolygok, bár ő nem láthatja.

– Ötven ajánlatot is visszautasítanék miattad!

– Talán ez a legédesebb dolog, amit valaha mondtak nekem!

– Te megőrültél... Először azt hittem, hogy meg akarnak ölni.

– Nem is! – Kuncogok, miközben elképzelem, ahogy Ryan megijed tőlük.

– Azt mondták, hogy tanácstalan és tökéletes vagyok. Azt hittem, talán ártatlan férfiakat csalnak a szexbarlangjukba, aztán megölik őket, miután elszórakoztak velük.

– Kannibálok, vagy csak őrült gyilkosok?

– Nem hiszem, hogy kannibálok... de az őrült gyilkosok elég erős lehetőség. – Az orromra koppint.

 Ryan hosszú másodpercekig bámul, mielőtt megszólalna. Memorizálom az arcát, minden egyes részletet megragadva a szeretetteljes tekintetétől kezdve az ajkai rándulásáig. Az apró gödröcskét az arcán, amikor mosolyog, és az állán lévő sűrű szőrszálak.

– Mit csinálunk, Kings? – A fejét ingatja, mintha nem is hinné el, hogy ez a valóság.

– Hát, megpróbáltalak megcsókolni. Aztán teljesen barlanglakóvá váltál, és hanyatt döntöttél. És most, nem is tudom. Azt hiszem, várok a következő lépésedre.

– Hmm, nos, meddig mehetek el ma este? – vonja fel a szemöldökét.

– A világ a tiéd... de csak ebben a szobában... velem és csakis velem!

– Szóval azt csinálhatok, amit csak akarok? – Szarevő vigyor terül szét az arcán.

– Igen.

 Ryan ajka a következő másodpercben az enyémre tapad. Az ujjai a pólóm alatt a bőrömhöz érnek. Masszíroz, egyre feljebb és feljebb mozgatja a kezét.

– Várj! – nyögöm, és próbálom elérni, hogy ne csókoljon tovább, hogy felállítsak egyetlen szabályt.

– Mi az, kicsim? – nyögi, és a mellkasomra ejti a fejét.

– Semmi popsi cucc!

 Mély kuncogása betölti a levegőt, belülről kifelé melegít. Ez Ryan. Az egyetlen ember, akiben teljes szívemből megbízom ezen a világon. Nem kell aggódnom semmi miatt, ha ő van velem.

– Áll az alku! Most pedig vetkőzz le, hogy lássam, ahogy elterülsz alattam.

– Már láttál meztelenül! – forgatom a szemem, már emelve is fel a pólómat.

– Igen, de akkor még egy gyilkos sportmelltartóval küzdöttél. Szeretnélek látni téged önként.

– Te is le fogsz vetkőzni?

– Ha szerencséd van!

– Bassza meg, remélem, szerencsém lesz – zihálom, miközben Ryan a szájába szívja az egyik mellbimbómat, az ujjaim a hajába siklanak.

 Hozzá tudnék szokni ehhez.

 

24. fejezet

 

Ryan

 

Fordította: Niky

 

To: RHolland@EWoodsPhotography.com

From: KCarver@EWoodsPhotography.com

Subject: Csak kíváncsi vagyok...

 

Szerinted megúszhatnánk az irodai szexet? Hangosabb vagy, mint gondoltam, de be tömhetném a szádat. Talán még ragasztószalagot is ragaszthatnék rá. Szerinted Emerson tudná, hogy mit csinálunk? Érdekelné egyáltalán?

A te begerjedt barátnőd

 

 

To: KCarver@EWoodsPhotography.com

From: RHolland@EWoodsPhotography.com

Subject: Re: Csak kíváncsi vagyok...

 

Először is, barátnő? Nekem nincs is barátnőm. Szerintem rossz e-mail címre küldted. Ki vagy te?

 Másodszor, nem fogod se betömni a számat, se beragasztani! Hagyd abba a perverz dumát!

 Harmadszor, Emerson tudná, hogy mit csinálunk, és biztosan érdekelné, de csak azért, mert ő nem kap semmit.

Egy zavarodott férfi

 

 

 Hátradőlök a székemben, és széles mosoly terül szét az arcomon. Kingsley nagyon bosszús lesz. Utálni fogja, hogy tagadom, hogy a barátnőm, de erről még nem beszéltünk. Jelenleg ő csak egy barátom, akivel szexelek.

 Azt akarom, hogy a barátnőm legyen. A pokolba is, azt akarom, hogy a feleségem legyen. Azonban nem vagyok benne biztos, hogy Kingsley-vel siettethetem-e a dolgokat. És őszintén, mi a különbség?

 Már együtt élünk. Tényleg van okunk elsietni a házasságot?

– Kivéve, hogy a tiéd lesz, ha összeházasodtok – suttogom magamnak.

– Hé, Olivia holnapra egy fehérnemű-kollekció fotózására készült, de nem tud menni. Emma és Holt beteg. Van valamid holnapra? – sétál be Emerson az irodámba.

– Nem hinném... – Kilépek az e-mailjeimből, és előhívom a naptáramat.

 Nem vagyok elragadtatva egy fehérneműs fotózás gondolatától. Kingsley valószínűleg kiakadna.

– Fantasztikus! Elvállalod?

 Tétovázom, nem tudom, hogyan mondhatnék nemet. Még soha nem mondtam nemet Emersonnek. Mindig készséggel állok neki bármilyen feladatnak, amit rám bíz.

– Ha nem akarsz fehérneműs nőket bámulni, elviheted Andy férfi alsóneműs fotózását is. Biztos vagyok benne, hogy szívesen cserél! – vigyorodik el.

– Nem aggódsz amiatt, hogy feláll a farka?

– Nem. Ha egy modell panaszkodik, akkor lesz okom kirúgni – vonja meg a vállát, tényleg nem érdekli.

 Mindannyian tudjuk, hogy Andy nem sokáig lesz itt. Szerintem mindenki azt reméli, hogy gyorsan elszúrja, hogy aztán az ajtón kívülre kerüljön, és találjunk egy jobb embert, aki átveszi a helyét.

– Majd én megcsinálom a férfiakét.

 Úgy bámul rám, mintha azt sem tudná, ki vagyok. Megőrültem, hogy lecserélem a fehérneműs fotózást? Mindezt azért, hogy Kingsley jobban érezze magát.

– Ahogy akarod. Megnézhetem a pénteki felvételeket? – Emerson megkerüli az asztalomat.

 A megfelelő mappára kattintva megnyitom az első képet, és felállok, hogy Emerson leülhessen. Tanulmányozza, mielőtt a következőre lépne. Emersonnek mindegyik képet alá kell írnia, mielőtt megmutatnánk őket az ügyfeleknek. Azért tartott fenn ilyen csodálatos hírnevet, mert mi csak kiváló eredményeket nyújtunk.

 Ha szétbombázunk egy fotózást, és a végén borzalmas képek születnek, Emerson megígéri, hogy fizet a modelleknek, hogy visszajöjjenek, és újra megcsinálják az egész munkamenetet. Még sosem kellett megtennie, de biztos benne, hogy fantasztikus munkát fogunk végezni, és nem hagyjuk cserben.

 Egy új e-mail bukkan fel a képernyőm oldalán, és összerezzenek. Nem tudom megmondani, hogy Kingsley mit fog írni.

 

 

To: RHolland@EWoodsPhotography.com

From: KCarver@EWoodsPhotography.com

Subject: Re: Re: Csak kíváncsi vagyok...

 

Baszódj meg! Tudod, hogy most már randizunk! Egyszer már belém dugtad a kolbászodat, ez már akkor hivatalos. Plusz, ki ne akarna velem randizni? Kibaszottul király vagyok! És az a dolog, amit a nyelvemmel tudok csinálni.

 És ne csinálj úgy, mintha nem tetszene a perverzióm. Imádtad, hogy ki voltál kötözve miközben kimondhatatlan dolgokat csináltam veled!

 Emersonnek sosem lesz nője, ha minden ébren töltött óráját azzal tölti, hogy a világ legszebb nőit bámulja. Egyetlen nő sem akarja ezt elviselni! Kíváncsi vagyok, hogy a forgatások alatt feláll-e neki is a farka, mint Andy-nek. Hála Istennek, Olivia csinálja a legtöbb fehérneműs fotózást! El tudod képzelni, ha Andy fotózná azokat? Remélem, sötétben tartják a stúdiót! Tényleg csinál boudoir fotózásokat is? Megijesztené az ügyfeleket.

 Mindegy... Mexikói vacsorára gondoltam, mit gondolsz?

A valaha volt legjobb barátnőd

 

 

 Összeszorul a gyomrom, miközben nézem, ahogy Emerson befejezi Kingsley e-mailjének olvasását. Megszívtuk. Ki fog borulni.

 Szó nélkül megnyomja a válasz gombot, és elkezd gépelni egy e-mailt Kingsley-nek. Ki akarok rohanni az irodából, és figyelmeztetni őt, hogy mi fog történni. Azon gondolkozom, hogy küldhetnék-e egy sms-t, mielőtt megnyomja a küldés gombot.

 Az elküldött e-mail pittyenése tölti be a levegőt, én pedig összerezzenek. Határozottan túl késő.

 

 

To: KCarver@EWoodsPhotography.com

From: RHolland@EWoodsPhotography.com

Tárgy: Re: Re: Re: Csak kíváncsi vagyok...

 

Nem akarom tudni, hogy Ryan hova dugja a kolbászát, mit tudsz csinálni a nyelveddel, vagy hogy mennyire szereti a perverzióidat! És tartsuk kimondatlanul ebben az irodában azokat a kimondhatatlan dolgokat, amiket vele tettél

 Ami a farkamat illeti, nem szokott felállni forgatás közben. Én egy profi vagyok, Kingsley! Rengeteg boudoir és fehérnemű fotózást csinálok. A legtöbb fotózás, amit csinálok, még csak be sem kerül a naptárba. Ezek nagy horderejűek, akik nem akarják, hogy bárki is tudjon a képeikről. Az emberek jó pénzt fizetnének azért, hogy a kezükbe vehessék azokat a képeket, amiket a kamerámmal rögzítettem az évek során.

 Szívesen megcsinálnám a boudoir fotózásod, hogy bebizonyítsam, hogy milyen profi vagyok!

Őszinte tisztelettel,

egy bosszús főnök

 

 

– Emerson... – kezdem mondani, de leint.

– Igazából nem érdekel, Ryan! Azért hagyd, hogy megijedjen. Legtöbbször csak púp a hátamon! – kuncog fel.

– Hát, nem fényképezheted le! Vagy kilépek! – Összefonom a karjaimat a mellkasom előtt és ránézek.

– Soha nem engedné, hogy megtegyem. Ezt már akkor tudtam, amikor először felajánlottam, hogy megcsinálom. Az a lány fülig szerelmes beléd, mióta ismerem. Csak azt hiszem, nem volt hajlandó beismerni. Örülök, hogy végre rájöttetek a szarságaitokra.

– Köszi! Ez itt nem lesz probléma, ugye? – Megmarkolom a tarkómat, több mint kényelmetlenül érzem magam ettől a beszélgetéstől.

– Mindketten felnőttek vagytok, nem igazán érdekel, hogy mit csináltok, amíg az nem zavarja a fotózást... és ha dugni akartok az irodában, zárjátok be az ajtót. Nincs szükségem, hogy arra sétáljak be.

– Kopoghatnál, mielőtt bejössz! – vigyorgok rá.

– Ez az én épületem. Nem fogok kopogni. Zárd be azt a rohadt ajtó!. – forgatja a szemét. – Hadd higgye Kingsley, hogy dühös vagyok! Jó móka, amikor nem tudja, hogyan viselkedjen.

 Feláll a székemből, és az ajtó felé indul. Megáll egy pillanatra mielőtt rám pillant a válla fölött.

– Holnap megcsinálhatod a férfiak fotózását, de Kingsley-nek el kell fogadnia, hogy nőket is fotózol. Nem vezethetem a csapatomat úgy, hogy boldoggá tegye őt. Vidd magaddal holnap! Mutasd meg neki, hogy nincs különbség aközött, ahogyan a férfi és a női ügyfelekkel bánsz.

– Köszönöm, Emerson! Majd beszélek vele erről.

 Kétszer megkocogtatja az ajtófélfát, mielőtt eltűnik a folyosón. Két perccel később Kingsley ront az irodámba, és halkan becsukja az ajtót.

– Mi a fasz! Miért hagytad, hogy elolvassa az e-mailjeimet? – Tágra nyílt szeme tele van aggodalommal.

– Gyere ide! – Megveregetem az ölemet, és várom, hogy megmozduljon. Nem mozdul. Dühösen bámul rám, és összefonja a karját a mellkasán. – Nem beszélek veled, hacsak nem jössz ide!

– Egy átkozott gyerek vagy! – dühöng, majd megkerüli az asztalt, hogy hozzám sétáljon.

– Igen, gyerek vagyok! – forgatom a szemem. – Folyton ezt gondolja, Menő kisasszony!

 Amint karnyújtásnyira van tőlem, az ölembe rántom, és átkarolom a derekát. Megcsókolom a puha bőrt közvetlenül a füle mögött, Kingsley az ölemben vonaglik, és próbál felállni.

– Jóváhagyott egy fotósorozatot, amit elküldhetek az ügyfélnek. Az e-mail felbukkant oldalt, és nem igazán tudtam félrelökni az útból, hogy lezárjam. Ugye tudod, hogy valószínűleg minden, a cégen keresztül küldött e-mailt lát?

– Ki fog rúgni, nem igaz? Akkor szegény leszek, és az utcán fogok élni! Valaki meg fog ölni, apró darabokra fogja aprítani a testemet és megetet a kutyájával!

– Nem vagyok benne biztos, hogy a kutyák szeretik az emberhúst. A disznók? A disznók igen. De nem hiszem, hogy a kutyák szeretnék... És mi ez a rögeszméd azzal, hogy megölnek és a dolgok megesznek téged?

– Nem tudom, Ryan! Nem tudom megmagyarázni, hogyan működik az elmém! Csak annyit kell tenned, hogy követsz és megtanulod összekötni a pontokat.

– Már tudom, kicsim! Mindent tudok rólad! – Hátradőlök, és magammal húzom. – Emerson azt mondta, hogy ne mondjam el neked, de nem érdekli, ha randizunk. Azt is mondta, ha az irodában kefélünk, zárjuk be az ajtót.

– Olyan furcsa egy fazon. Valószínűleg pirospozsgás lenne, ha meghallana minket.

– Kétségtelenül. – Belemosolygok a nyakába. Imádom az illatát. Leheletnyi gránátalma illat, ami mindig érződik róla.

– Tehát egyáltalán nem kell bujkálnunk? – A válla fölött felém kukucskál.

– Nem. Az egyetlen kikötése az, hogy bele kell egyezned abba, hogy nőket is fotózzak... Visszautasítottam egy fehérneműs fotózást, hogy férfi alsóneműs fotózást csináljak helyette. Ráadásul te fogsz segíteni nekem benne. Emerson utasítása.

 Megpördül az ölemben, hogy a háta ne a mellkasomnak dőljön. Kingsley rám bámul. A tekintete a szememről a számra siklik. Közelebb hajol, és egy lágy csókot nyom az ajkamra.

– Csodálatos barát vagy a csere miatt. Tudom, hogy nem tudsz csak férfiaknak fotózni, de nem kell szeretnem a félmeztelen női fotózásokat.

– Nem kell szeretned, de nem is haragudhatsz, vagy gyűlölködhetsz emiatt.

– Tudom... nem fogok. Majd megtanulom valahogy kezelni.