16.-17.-18. Fejezet

 

16. fejezet

 

Ryan

Fordította: Tony

 

– Kingsley! Most nézd meg, mit csináltál! – kiáltom ki a nyitott hálószoba ajtón.

Az egyik oldalról a másikra fordulva tanulmányozom a tarka színekben pompázó zúzódásokat az egyébként makulátlan bőrömön. Nem hiszem el, hogy ez az icipici nő csinálta ezt velem.

– Mit kiabálsz? Éppen arról álmodtam, hogy szexi pasik tortával etetnek, miközben sztriptízelnek nekem.

– Az tuti egészségügyi szabálysértés.

– Már megbocsáss? – Úgy hőköl vissza, mintha megütöttem volna.

– Hát, meztelenül felszolgálni biztosan valamilyen egészségügyi szabálysértés.

– Ruhában kezdték, szóóóóval… – Elnyújtja a szót, mintha ettől más lenne az értelme.

– És, nem vagyok biztos benne, hogy etethetnének tortával. Biztos, hogy ez ellen is van valami szabály. Mi van, ha túl sokat adnak, és megfulladsz?

– Nézd, huszonkilenc vagyok. Ha annyira megetetnek, hogy fuldokolni kezdek, akkor nem hiszem, hogy a vetkőző fickó tortát dugott a számba. Tudom, hogyan kell megrágni és lenyelni a tortát… a másik dolgot… nem hiszem, hogy értékelnék, ha megrágnám. Egy kis öklendezés, és folytathatja.

– Kingsley! – Elszörnyedve bámulok rá, főként mert egy kicsit az is vagyok.

– Ó, nyugi, nagyanyó! Vigyázz, nehogy a műfogsorod kiessen, annyira tátva maradt a szád! – A szemét forgatja. – Na, miért is kiabáltál az előbb?

– Nézd ezeket a zúzódásokat! – mutatok a testemre.

– A fenébe, valaki jól ellátta a bajodat! Nagydarab volt? Nagyobb, mint Lincoln? Ismerem? Lefogadom, hogy valami dögös rosszfiú. Azok mindig nagyokat tudnak ütni. – Ütögetni az állát, mintha próbálná kitalálni, ki volt az.

– Kingsley, hagyd abba! – nevetek azon, hogy mennyire eleven. – Te voltál!

– Én? – mutat magára, a homloka összeráncolódik. – Biztos vagy benne?

– Ó, teljesen! Te vagy az egyetlen pszichopata, aki megvert a héten.

– Mikor… – Elhallgat, az ajka tökéletes O-t formál. – Szóval, igazam volt, nagyobb nálad, és dögös. Vettem.

– Ó, kérlek! Nem vagy nagyobb nálam! Icipici vagy. Át tudnálak hajítani a vállamon, és hordozni, mint egy teáscsésze kutyát.

– Hűha, tényleg annyiszor megütöttelek? – Végigfuttatja az ujját egy nagy zúzódáson a mellkasomoon. – Legalább tíz van belőle.

– Ó, több is. Meg is rúgtál.

– Hadd nézzem! – Letérdel, és elkezdi felemelni a törülközőmet.

– Kingsley, mit művelsz? – morgom, próbálva kordában tartani a farkamat.

– Mi van? Én csak látni akarom a… ó… bocsánat! – Az arca rószaszínre vált, behúzza a nyakát, és talpra áll. – Én csak… a zúzódások… mindegy!

– Ó, tudom, hogy mit kerestél, de majdnem sokkal többet láttál!

Akkor jövök rá, mekkora bajban lettem volna, ha ledobom a törülközőt, amikor nyílik és csukódik a lakásunk ajtaja. A szemöldököm megemelkedik, a tekintetem találkozik Kingsley-ével. Ki a fene lehet az?

– Hol van életem szerelme? – hallatszik egy férfihang, én meg felnyögök. Kingsley arca felderül, amikor Knight peckesen belépdel a szobába.

– Mit csinálsz te itt? – ugrik a lány a karjába, mosolyogva és boldogan.

Amikor engem meglát, soha nem ilyen boldog. Mi a fene?

Knight rám vigyorog Kingsley válla fölött. Még rám is kacsint, amikor ránézek.

– Ó, itt voltam a környéken, és úgy gondoltam, meglátogatom a legszebb nőt a világon.

Kingsley megfordul a karjában, így már nem háttal áll nekem, de Knight nem engedi el. Legszívesebben pofán vágnám.

– Mi a fene történt veled? – Knight szemöldöke megemelkedik, ahogy a zúzódásos mellkasomat vizslatja.

– Egy démon megtámadott a munkahelyen.

– Mondtam, hogy sajnálom!

– Nem mondtad! Kiverted a szart belőlem, és nem kértél bocsánatot!

– Mentségemre szóljon, hogy te pedig úgy viselkedtél, mint egy ijesztő kukkoló gyilkos, amikor egyedül voltam az irodában. Mit gondoltál, mi fog történni?

– Ijesztő kukkoló gyilkos? Ő a szexőrült kannibálok barátja? – Oldalra billentem a fejem, úgy teszek, mintha tényleg elgondolkodnék rajta. Knight úgy néz rám, mintha teljesen megőrültem volna, de nem foglalkozok vele. – Én csak felhívtalak, aztán pedig egy maszk volt rajtam, amikor ajtót nyitottál.

– Nem mondtad meg, hogy ki vagy, és olyan mély, szexi hangod volt, amit eddig még nem hallottam. Nem tudtam, hogy meg akarsz ölni, vagy telefonszexelni akarsz velem! – Hosszan kifújja a levegőt, és összefonja a kezét a mellkasa előtt.

Knight és én egymásra pillantunk, aztán újra a lány felé fordulok. A telefonszex Kingsley-vel fantasztikusan hangzik. Miért nem gondoltam én erre eddig?

– Tudod, én mindig kapható vagyok a telefon… – kezdi Knight, de a szavába vágok.

– Mi a faszt keresel itt, Knight? És hogy jutottál be a lakásba? – Megdörzsölöm az arcom, több mint ideges vagyok, amikért félbeszakította, bármi is történt itt.

– Van kulcsom, hé! És találtam valamit, amit szerintem Kingsley imádna.

Egy kis dobozt húz elő a hátsó zsebéből, és a kezébe adja. A lány azonnal feltépi a papírt.

– Te jó ég! Ez nagyon cuki! – tart fel egy pandás nyakláncot. Gyerekkora óta bolondul értük. – Köszönöm szépen, Knight! – A karjába veti magát, bennem pedig forrong a bosszúság.

– Szívesen… Meg akartam kérdezni, hogy ráérsz-e pénteken ebédre?

– Ööö… – pillant rám Kingsley. Legtöbbször én jobban tudom az időbeosztását, mint ő.

– Maddoxszal van randid.

– Ó! Igaz! Randim van. – Visszafordul a hülye bátyám felé.

– A francba! A mi randink sokkal jobb lenne. Mondd le, és gyere inkább velem! – villant felé egy vigyort.

– Tudod, hogy nem tehetem! – A mellkasára csap, és a szemét forgatja. – Szörnyen érezném magam.

– Rendben, de hamarosan el akarlak vinni randizni. – Knight az órájára pillant, aztán hosszan felsóhajt. – Mennem kell! Úgy tűnik, az ügynököm azonnal találkozni akar velem.

– Nehéz lehet nagy, kemény focistának lenni – gügyögöm.

– Nehezebb, mint azt a gombot nyomkodni a kamerán. – Felhúzza a szemöldökét, kihívva, hogy folytassam.

Knight négy évvel idősebb nálam, és soha nem álltunk igazán közel egymáshoz. Kedveltük egymást, de hetekig vagy hónapokig is elvoltunk úgy, hogy nem beszéltünk egymással, és ez nem zavart minket.

Tudom, hogy lefoglalja a profi foci, engem pedig… Kingsley.

Azóta bele van zúgva Kingsley-be, mióta az eszemet tudom. A lány is mindig flörtölt vele egy kicsit, de nem hiszem, hogy tényleg kedveli. Különben is, az enyém lesz, mielőtt még Knight levehetné a lábáról, és a karjaiba omolhatna. Több pénze és lehetősége van, hogy hercegnőként bánjon vele. Én ezt nem tudom megtenni, de jobban szeretem ezt a nőt, mint bárki más a világon.

– A héten rád írok! – Knight megpuszilja Kingsley arcát, aztán hozzám lép egy ölelésre.

Ez egy kicsit kínos, tekintve, hogy egy szál törülközőben vagyok, de azt hiszem, neki megszokott, hogy meztelen férfiak közelében van. Durva.

Ahogy ellép tőlem, letépi a törülközőt a derekamról, és áthajítja a szobán.

– Nagyon érett, Knight! – Igyekszem eltakarni a farkamat, mielőtt Kingsley újra bekattan.

– Hé, Kings?

– Igen? – A tekintete kettőnk között ugrál. Nem tudja eldönteni, kire akar nézni.

– Az enyém nagyobb! – Rá kacsint, aztán úgy vonul ki a lakásból, mintha az övé lenne a hely.

– Baromság! – kiáltom a távolodó hátának. Nem válaszol, csak felemeli a kezét köszönésképpen.

Kibaszott Knight!

A bejárati ajtó becsukódik, én pedig hosszan kifújom a levegőt. Kingsley a farkamat takaró kezemre pillant, aztán az üres folyosóra.

– Ő egy kibaszott hazug!

– Tessék? – Úgy pislog rám, mintha most kapcsolódott volna be a beszélgetésbe, és totál el van veszve.

– Nem nagyobb, mint az enyém. Csak szereti ezt mondani, mert még nem láttad őt meztelenül.

– Ó… én nem… nem… oké. – Keresi a szavakat, végül feladja, és kisétál a szobámból.

A dolgok lassan megváltoznak köztünk. Csak nem tudom, hogy kapok-e esélyt tőle, mielőtt valaki más leveszi a lábáról.

 

17. fejezet

 

Kingsley

Fordította: Tony

 

– Szeretsz Emersonnek dolgozni? – mosolyog rám Maddox a kávéscsészéje pereme fölött.

Szupercuki a srác. Ahelyett, hogy elvitt volna ebédelni, egy kávéra találkoztunk. Valahogy ez jobban tetszik. Megnyugtatóbb, és úgy érzem, önmagam lehetek.

– Imádom. Olyan laza és nyugis. Megmutatta a lényeget, és elsétált. A cég üzleti részét majdnem teljesen én viszem, ami csodálatos. Úgy egyeztünk meg, hogy úgy csinálom a dolgokat, ahogy szerintem jó, aztán ha problémája van vele, akkor megbeszéljük, és változtatunk. Eddig még nagyon jól bevált. Szeretem a szabadságot, és nem érzem úgy, hogy valaki a nyakamban liheg.

– Ez fantasztikus! Tudom, hogy Olivia is szereti.

– Ismered Oliviát? – A szemöldököm eléri a hajvonalamat. Senki sem mondta, hogy ismerik egymást.

– Aha – kuncog halkan. – Ő az egyik legjobb barátom. Azt hittem, miatta vagyunk itt… szerinted ki hozta össze ezt a randit?

– Ryan, a legjobb barátom.

– Hűha! Azt hiszem, Olivia és Ryan szövetkeztek, hogy összehozzanak minket. – Egy imádnivaló mosolyra húzódik a szája széle. – Egyszer találkoztam Ryannel, amikor bevittem valamit az irodába. Nagyszerű barátnak tűnik.

– Az… És vele is lakom. Nem tudom, hogy ez gond-e neked.

– Egyáltalán nem. Én Oliviával éltem, amíg férjhez nem ment.

– Oké, rendben. Milyen rendőrnek lenni? Nem félsz?

– Állandóan – kuncog. – Néha ijesztő, de szeretem. Csodás munkám van, ami segít az embereknek. Egy új csapatban dolgozom, ami teljesen más, mint amit eddig csináltam. Olivia bátyja a társam. Nagyon jól összedolgozunk, és tudom, hogy mindig mögöttem áll.

– Kellett már használnod a fegyveredet?

– Igen. Mostanában gyakrabban. Ismert bűnözőket üldözünk most. Olyan embereket, akik mindent elveszítenek, ha elkapjuk őket. Őket nem érdekli, hogy hány embert ölnek meg; csak menekülni akarnak a zsaruk elől.

– Ki a fene ez a ribanc? – Egy világosbarna hajú srác áll meg az asztalunk mellett.

Keze a csípőjén, és rám bámul. Az öltözéke olyan, mintha most jött volna az irodából.

– Zander… mit csinálsz te itt? – nyög fel Maddox, és megdörzsöli az arcát.

– Megnézem, milyen nőszeméllyel csalsz meg!

– Tessék? – bámulok fel rá, mintha viccelne. Aztán Maddoxra vándorol a tekintetem. Megcsalja?

– Én nem… – kezdi, a tekintete Zanderre tapad, aztán felém fordul. – Nem csalom meg! Nem vagyok kapcsolatban vele!

– Hogy mondhatod ezt! Azok után, amin keresztülmentünk! – Zander a szívére tett kézzel hátratántorodik.

– Zander, most komolyan!? Ez az első randink! – int felém Maddox.

– Az általános iskola óta tartott a kapcsolatunk – sziszegi Zander.

– Talán barátság. – Maddox a szemeit forgatja. – Barátok vagyunk, Kingsley. Semmi több.

– Már megbocsáss? Hogy mered lekicsinyelni, ami köztünk van! Lakótársak is vagyunk!

– Mi a faszt követtem el életemben, hogy ezt érdemlem? – pillant fel Maddox a plafonra, mintha imádkozna, hogy a talaj nyíljon meg, és nyelje el.

– Nem lehet a tiéd! Nem engedem! – fordul felém Zander. Szótlanul ülök ott. Erre hogy a fenébe kellene válaszolnom?

– Oké… – húzom el a szót, és próbálom eldönteni, hogy elmeneküljek-e.

– Kérlek, ne menj! Pszichopata, de ártalmatlan. Zander, csak ülj le, és viselkedj normálisan! Senki sem akar veled foglalkozni, amikor ilyen vagy! – Maddox kirúgja a mellette lévő széket, és várja, hogy leüljön a barátja.

– Csak annyit akartam, hogy bevonjatok. Ez olyan szörnyű? – Zander összekulcsolja a kezét az asztalon, és édes mosolyt villant rám. – Bocsánat, azt hiszem, nem hallottam a neved. Zander vagyok, Maddox legjobb barátja, és az ok, hogy reggel felkel.

– Olivia a legjobb barátom – morogja Maddox. – Nem tudom, hányszor kell ezt még elmondanom.

– Mondhatod, ameddig bele nem kékülsz, akkor sem fogok hinni neked! És Olivia egy mocskos kurva, aki nem érdemli meg a szeretetedet!

– Te csak mérges vagy, mert Lincoln megint lecserélte a zárat, és nem tudsz bejutni a házukba.

– Én csak azt hallom, hogy egyetértesz velem – duruzsolja Zander. – Hogy hívnak, édes?

– Ööö, Kingsley? – Úgy érzem, mintha agyrázkódást kaptam volna, Zander olyan gyorsan vált a támadásomból arra, hogy a legjobb barátom akar lenni.

– Ó, imádom! A lányunknak Kingsley Alexander Bradley lesz a neve. – Maddoxra bámul álmodozó tekintettel.

– Nekünk nem lesz együtt gyerekünk, a te gyerekeid pedig nem kapják az én vezetéknevemet! – morog Maddox ingerülten. Akaratomon kívül is nevetni kezdek kettejükön. – Kérlek, ne bátorítsd! Nincs rá szüksége.

– Csitt, szépfiú! Tetszik ez a lány. Talán lehetne egy kis édeshármas! – Zander a szemöldökét táncoltatja. – Kivéve, hogy nem érhetsz hozzám… Nem szeretem a melleket és a vagigit. – Öklendezik, és felém int.

– Rohadtul ölj meg most! – motyogja Maddox maga elé, és a kezébe ejti az arcát.

– Maddox! Nem motyoghatsz ilyet az első randidon! El fogod riasztani ezt az imádnivaló nőt! – Rémülten a mellkasához kap. Nem tudom, mitől fél jobban, hogy Maddox megy el, vagy én.

– Miért nem tudok elmenni egy randira nélküled? Honnan tudtad egyáltalán, hogy hol vagyok? Okkal nem mondtam el! A pokolba, Hunternek és Delaney-nek le kellett volna foglalnia az irodában, amíg nem üzenek!

– Várj… Hunter és Delaney? Van egy Leo nevű fiuk? – Összehúzom a szemöldököm, próbálom kitalálni, hogy ők ugyanaz a pár-e, akik a fotózáson voltak.

– Aha! Ők a munkatársaim – ragyog Zander.

– Segítettem Ryannek a fotózásukon múlt héten.

– Milyen kicsi a világ. – Zander mosolya még szélesebb lesz. Egy pillanatig még bámul rám, aztán Maddoxhoz fordul, hogy válaszoljon. – Lenyomoztam a telefonodat. – Megvonja a vállát. – Nem volt okod, hogy itt legyél, és tovább voltál itt, mintha csak egy kávét vettél volna, szóval úgy döntöttem, megállok. És Hunter és Delaney szörnyű elterelők. Bezárkóztak Hunter irodájába, és valószínűleg újabb babagyártás közepén vannak.

Maddox úgy mered a telefonjára, mintha az elárulta volna őt. Biztos vagyok benne, hogy az este végére kitalálja, hogyan zárja ki Zandert.

Még egy órán át beszélgetünk és nevetgélünk, mielőtt Maddox telefonja csörögni kezd. Felnyög, aztán elnézést kér, és felveszi.

– Akarsz párosodni vele? – Zander a kezére támasztja az állát, és rám bámul.

– Csak most ismertem meg!

– Nem válaszoltál a kérdésre! – Összeráncolja a szemöldökét. – Még csak nem is kell tudnod egy férfi nevét ahhoz, hogy meglovagold.

– Nem válaszolok neked! Ez nevetséges kérdés!

– Nem kell semmire válaszolnod, amit Zander kérdez! A legtöbben csak figyelmen kívül hagyjuk. – Maddox visszatér az asztalhoz, de nem ül le.

– Tessék? Ti seggfejek!

– Munka volt. Vissza kell mennem, valami közbejött – mondja, figyelmen kívül hagyva Zander kirohanását.

– Ó, rendben.

– Elkísérhetlek az autódhoz, mielőtt elmegyek?

– Persze, az jó lenne – mosolygok fel rá.

A derekamra teszi a kezét, és kivezet a kávézóból. Amint kikerülünk Zander látóköréből, Maddox az enyémbe fűzi az ujjait, és megszorítja a kezem.

– Köszönöm, hogy eljöttél velem kávézni! Sajnálom, hogy ilyen rövid volt… és hogy Zander megjelent – szisszen fel, miközben lenéz rám.

– Semmi gond! Zander viccesnek tűnik. Ne aggódj miatta! Nem tette tönkre a rólad alkotott képemet, vagy ilyesmi… amíg nem tervezed, hogy mindkettőnkkel egyszerre leszel kapcsolatban.

Kacagok az arcán megjelenő elszörnyedt kifejezésen. Olyan könnyű vele lenni. Nyugodt és vicces.

– Jól éreztem magam veled, Kingsley. Szeretnék újra találkozni veled valamikor!

– Az nagyszerű lenne. – Nem említem a másik két randimat, amik a következő hetekben lesznek. Maddox és én nem randizunk, csak együtt lógunk. Ha továbblépünk a randizásra, a többi pasit lemondom. De ki tudja, mi történik köztünk.

– Most én is olyan köcsög leszek, aki azt mondja, hogy „hívj fel”, és a kezedbe nyomja a névjegykártyáját, de tényleg mennem kell! – Vigyorog, egy kis négyszögletű kártyát húz elő a tárcájából, és ideadja. – Kérlek, írj egy üzenetet, hogy meglegyen a számod! Tényleg szeretnélek még látni!

Körém fonja a karját, és pedig örömmel bújok a melegébe. Fás illat tölti be az érzékeimet, belélegzem, hagyom, hogy eltelítsen.

Boldog lehetnék egy ilyen sráccal, mint Maddox. Kedves és gondoskodó, ugyanakkor vicces és okos. Nagyszerű pasas, és alig várom, hogy jobban megismerjem.

Visszahúzódik, és egy puszit nyom az arcomra. Tetszik, hogy nem próbál megcsókolni. Vár, hagyja, hogy eldöntsük, lesz-e belőlünk mi.

– Vezess óvatosan és üzenj! Szép estét! – Integet, aztán az autójához kocog.

 

 

18. fejezet

 

Ryan

Fordította: Tony

                               

Kingsley becsukja maga mögött az ajtót, és rám pillant, mielőtt a szobája felé indul.

– Szia, Ry-Guy!

– Szia, Kings… milyen volt a randi? – Követem, mert tudnom kell, mennyire tetszik neki Maddox. Remélem, utálta.

Ma nem voltam az irodában, így reggel óta nem láttam. Majd meghaltam, hogy láthassam, és kérdésekkel bombázhassam.

Nem hiszem el, hogy hagytam, hogy Olivia rávegyen, hogy összehozzam Kingsley-t Maddoxszal. Kezdem átgondolni az Oliviával kapcsolatos véleményemet. Elég gyorsan felkerül a gyűlöletlistámra.

Olivia könyörgött, hogy hozzam őket össze. Csak azért adtam be a derekam, hogy ne kelljen válaszolnom a kérdéseire. Bele voltam zúgva Kingsley-be? Nyilvánvalóan. Azt akartam, hogy boldog legyen? Persze, de velem. Miért ettem meg az összes dugicsokit? Mert a gondolattól, hogy Kingsley megtalálja a férfit, akibe bele tud szeretni, stresszevő lettem, oké?

Basszus. Olyan, mint a kutya a csonttal. Nem hagyott békén, amíg nem segítettem neki.

– Igazán jó volt… csak felbukkant Zander. – Megáll a szobájában, leveszi a sálját és a sapkáját.

– Hűha, tényleg? – Az évek során hallottam Zanderről. Leginkább Olivia panaszkodott, hogy átlépi a határokat.

– Ja. Tudni akarta, hogy Maddox kivel csalja meg. – Kuncog. – Maddoxnak korán el kellett mennie. Valami történt a munkahelyén, és be kellett mennie. De jó volt. Valószínűleg az első jó randi hosszú idő óta. Megadta a számát, úgyhogy újra találkozni fogunk.

Elnyomakszik mellettem a konyha felé. Elővesz egy serpenyőt a szekrényből, és elkezdi előszedni a vacsora hozzávalóit.

– De még mindig van két másik randid, amit szerveztem neked. – Próbálok okot találni, hogy ne találkozzon megint Maddoxszal. Időre van szükségem, hogy bebizonyítsam, tökéletesek lennénk együtt.

Kevin barátom, aki modell ügynök, hónapokkal ezelőtt mondta, hogy szívesen találkozna Kings-szel, de soha nem hoztam őket össze. Nem, senki mással nem akarom, csak velem.

– Tudom! Nem mondom le őket… legalábbis még nem. Ha Maddox és én randizni kezdünk, úgyis lemondom őket. Ő tényleg jó srác, Ryan.

– Elhiszem, de lehet, hogy a többi srác még jobb!

Összeráncolja az orrát, láthatóan nem hisz nekem. Egy maréknyi brokkolit dob a serpenyőbe, aztán sárgarépát és babot. Mostanában a quinoa, a zöldségek és a csirke megszállottja. Szerintem a múlt hónapban az étkezéseink felét ezek tették ki.

– Mindig van valaki jobb, de egy idő után fel kell hagynod azzal, hogy azt hidd, a fű mindig zöldebb a másik oldalon, és el kell kezdeni felépíteni az életedet ezen a legelőn.

– Kingsley – nyögök fel.

– Hűha, ez tényleg mély volt. Akár dolgozhatnék a Hallmarknak, és igazán ütős inspirációs kártyákat készítenék. – Rám mutat a spatulával.

– El kell menned a randikra, mielőtt döntést hozol. Szerintem valamelyik srác sokkal jobban fog illeni hozzád.

– Rendben, de ezen a héten meg kell lenniük. Nem fogom eltolni a randit Maddoxszal. – Összefonja a karját a mellkasa előtt, és rám néz.

– Helyes! Felhívom őket, és minden el lesz rendezve – morgok az orrom alatt.

Nem tudom, hogy fogom csinálni, de rá kell vennem Kingsley-t, hogy szeressen belém, mielőtt még újra találkozik Maddoxszal. Nem veszíthetem el! Most nem! Sohasem!