13.-14.-15. Fejezet

 

13. fejezet

 

Kingsley

 

Fordította: Miss Hell

 

Meleg volt a fotózás alatt. A bőröm ragad az izzadságtól, mire hazaérünk. Nem akarok így lefeküdni, ezért azonnal a zuhany alá ugrom.

Nem sietek, hagyom, hogy a forró víz rám zúduljon. Hosszú nap volt. Olyan, amire nem számítottam. Minden alkalommal, amikor Ryan közelebb hajolt hozzám, azt hittem, meg fog csókolni. A pokolba is, azt akartam, hogy megcsókoljon. És ez összezavart.

Örökké a legjobb barátom volt. Most nem érezhetek iránta semmit, ugye? A gondolatok elárasztanak, miközben befejezem a zuhanyzást és felöltözöm. Felveszek egy fehér trikót és egy alvónadrágot, mielőtt megnézem, mit csinál Ryan.

Az ajtaja többnyire csukva van. Úgy döntök, hogy ezúttal kopogok, remélve, hogy elkerülhetek egy újabb véletlen farokvillantást.

– Igen? – morajlik mély hangja a másik oldalról.

– Be vagy fedve? Himbi-limbi rejtőzködik? – Muszáj viccelődnöm vele, csak így tudunk túllépni rajta.

– Ja. A melleid becsukva?

– Igenis!

– Akkor nyisd ki azt a rohadt ajtót, és ne legyél már ilyen furcsa! – kuncogja.

Ryan az ágya közepén ül, hátát a fejtámlának támasztva. Szemüvege az orrán, és a haja teljesen kócos. Biztos vagyok benne, hogy lezuhanyozott, és gyorsan csak megszárította a törölközővel, mielőtt késznek nyilvánította volna.

A felsőteste csupasz, megmutatva atletikus testalkatát. A mellkasát ritkás szőrpamacs borítja, majd vékony vonalban folytatódik a hasán, és eltűnik a derekánál összegyűlt takaró alatt.

– Hunter és Delaney képeit szerkeszted? – Felmászom az ágya végére, és addig mászok felfelé, amíg mellé nem ülök.

– Törlöm az összes rossz fotót. Ma este nincs kedvem szerkeszteni.

– Miért nem lazítasz? Tudom, hogy rám férne egy pihentető este. A héten megsérült a vállam, nem tudom, hogyan. Bár nagyon fáj! – Szórakozottan megdörzsölöm a fájó pontot.

– Akarod, hogy megmasszírozzam? – pillant rám.

– Nem, elfoglalt vagy. Rendben leszek! – A fejemet a vállára fektetem. – Csak fáradt vagyok.

Ryan lecsukja a laptopját, és az éjjeliszekrényére teszi. Megragadja a távirányítót, és bekapcsolja a tévét. Végigmegy a különböző streaming-szolgáltatások között, amelyekre előfizetünk; megtalálja az egyik kedvencünket, és hamarosan a Meztelenül és rettegve XL tölti meg a képernyőt. Nem tudom megmagyarázni, miért szeretjük ezt a sorozatot, de függők vagyunk. Egészen biztos vagyok benne, hogy Demit is a rabjává tettem.

– Gyerünk, feküdj hasra! – paskolja meg Ryan az ágyat.

– Jól vagyok. Ne aggódj miattam!

– Kingsley Bethal Carver! Vonszold a segged az ágyra, hogy megmasszírozhassam a válladat! – Szigorú pillantást vet rám.

– Rendben! Jézusom! Ez egy szörnyű középső név. – Ledobom magamról a takarót, és addig mocorgok, amíg a fejem az ágy lábához nem kerül. Így mindketten nézhetjük a tévét a masszázsom alatt.

Ez ismeretlen területnek tűnik. Ryan évek óta masszírozott már, de még soha az ágyban. Általában nyakmasszázs a munkahelyen, vagy vacsorakészítés közben.

Kezdetben leül mellém, és megdörzsöli a fájó vállamat. Egyik kínos nyögést adom ki a másik után. Ez annyira jó érzés. Meg sem tudnám mondani, mikor masszíroztak utoljára. Biztos vagyok benne, hogy az izmaim csomósak.

Néhány perc múlva Ryan nagyot sóhajt, és megmozdul. Feltételezem, hogy végzett a jótékonysági masszázzsal, de aztán a derekam fölé emelkedik, majd ráül a fenekemre.

– Mit csinálsz? – A párnának használt takaróba kuncogok.

– Fájt az oldalam ettől a testtartástól. Így sokkal jobb. Annyira feszesek az izmaid.

– Tudom. Ez annyira jó érzés – nyögöm, miközben a kezei a hátam közepére vándorolnak.

– Nem tudom az egész hátadat megmasszírozni úgy, hogy rajtad van a pólód. Akarod, hogy csak a felső részt csináljam, vagy leveszed?

Egy pillanatra megdermedek, nem tudom, hogyan kezeljem ezt a helyzetet. A póló levétele nagy lépés, különösen azért, mert nincs rajtam melltartó.

– Ma már láttam az árut, Kings! És hason fogsz feküdni. Ne akadj ki!

Igaza van. Nincs értelme visszautasítani egy csodálatos masszázst csak azért, mert le kell vennem a pólómat hozzá. Csak annyira emelkedek fel, hogy áthúzzam a fejemen a pólómat. Ryan nem mozdul a fenekemről.

Amint a testem a matracba nyomódik, Ryan kezei ismét rajtam vannak. Körözve belém fúrja a hüvelykujjait. A nyomás tökéletes, a mozdulatok pontosan olyanok, amilyenekre szükségem van. A testem egy tócsává lazul. Nem hiszem, hogy valaha is ilyen jól éreztem magam masszázs közben. Általában mindig egy kicsit feszült maradok. Nem igazán élvezem, hogy egy idegen hozzám ér. Furcsa előttük meztelenül lenni, tudva, hogy a kezük előtte egy másik idegenen volt. Biztos vagyok benne, hogy kezet mosnak, de akkor is. Undorító.

– Hogy vagy ilyen jó ebben? – nyögöm, a szavaim kissé fojtottak a takaróba nyomott arcomtól.

– Egyszer randiztam egy masszőrrel. Ő tanított meg masszírozni.

– Tényleg? – A vállam fölött kukucskálok rá.

– Igen. Azt mondta, hogy a hüvelykujjak és az állandó nyomás a jó masszázs kulcsa. A kedvenc részem az volt, amikor az oldalamat masszírozta.

– A te oldalad?

– Igen, furcsán hangzik, de hallgass meg. Szerintem a masszázsok ott érződnek igazán jól, ahol nem sokat érnek hozzád mások. Ezért esik olyan jól, ha megmossák a hajadat. Milyen gyakran dörzsöli valaki más a fejbőrödet? Ha valaki megérinti a hátadat vagy a válladat, az nem nagy dolog, de az oldaladat általában nem érintik meg az emberek. Ugyanez a helyzet, ha a seggedet masszírozzák.

– A masszőrök nem nyúlnak a seggedhez! Biztos vagyok benne, hogy az szexuális zaklatásnak minősülhet. Ahogy a melleidet sem érintik meg.

– Hát, ha a masszőr a barátnőd... mindenhol hozzádnyúl – súgja a fülembe, közelebb hajolva.

– Most kecsegtetsz, vagy megmutatod nekem ezt a csodálatos oldal- és seggmasszázst?

– Ó, most még több masszázst adsz hozzá! Azt hittem, csak a válladat masszírozom.

– Nem mesélhetsz nekem ezekről a csodálatos dolgokról, aztán meg nem csinálod meg őket! Nem tűröm ezt a fajta bánásmódot! Megmondom Emersonnak, hogy borzalmas fotósnak asszisztálok.

– Pfft, Emerson nem fog hinni neked, és nem is érdekli – kuncog Ryan.

– Elmondom Emersonnak, hogy szexuálisan zaklattak.

– Ismétlem, nem érdekelné. Ha bármi, ami köztünk történt, szexuális zaklatásnak nevezhető, az itthon történt. Őt csak az érdekli, ha a munkahelyén történik. Ehh!

– Hát... akkor majd az irodádban vetkőzöm le!

– Akkor eléggé biztos vagyok benne, hogy én vagyok az, aki szexuális zaklatásra hivatkozhat. Hogyan zaklathatnálak, ha te vetkőzöl?

– Csak fogd be és nyomkodj! – Ujjaimmal a vállamra koppintok.

– Fogd be a szád és élvezd! – hallgattat el.

– Olyan főnökösködő vagy! Talán meg kéne mondanom Emersonnak, hogy túlságosan főnökösködő vagy ahhoz, hogy együtt dolgozzunk.

– Igen, mondogasd csak magadnak! Mit fogsz mondani, amikor példákat kér?

A bordáimba nyomja a hüvelykujját, és esküszöm, hogy bármilyen válaszom is volt a kérdésére, összefüggéstelen, kusza hangok formájában jött ki belőlem. Nem tudok tisztán gondolkodni, nem tudok másra koncentrálni, csak arra, hogy milyen érzéseket kelt bennem.

Ryan elfordítja a kezét, hüvelykujjait az izmaimba mélyeszti. Erős kezei az oldalamat simogatják, ujjai a testem alá csúsznak, hogy közelebb kerülhessen az ágyhoz. Megsimítja azt az érzékeny pontot, ahol a melleim találkoznak a bordáimmal, és esküszöm, ez a legérzékibb érintés, amit valaha tapasztaltam.

Kicsit feljebb mozdul, ujjbegyei épphogy súrolják a melleimet. Mély levegőt szívok, és lassan kifújom. Az arcom belsejét kell harapdálnom, hogy ne nyögjek hangosan.

Körülbelül öt perc tiszta kínzás után ismét a hátamra fordítja a figyelmét. Kezei fel és alá mozognak a bőrömön, amíg le nem vándorol a derekamra. Gyúrja a testemet, még jobban ellazítva engem. A hüvelykujjai a rövidnadrágom övrésze alá merülnek, és ott nyomódnak az izmaimba.

Ezúttal nem tudom visszatartani a nyögést. Esküszöm, úgy ismeri a testemet, mint a tenyerét. Pontosan tudja, mi esik jól és mi nem. Olyan ellazult vagyok, mint már évek óta nem voltam. Ryan tönkretett minden jövőbeli masszázsra. Biztos vagyok benne, hogy egyetlen masszőr sem fog olyan jó munkát végezni, mint ő most.

 

14. fejezet

 

Ryan

Fordította: Tony

 

Minden erőmre szükségem van, hogy ezt a masszázst a barátzónában tartsam. Le akarom csúsztatni a rövidnadrágját a lábán, és a sarokba dobni. Szét akarom tárni a lábait, és teljesen más területen masszírozni. Át akarom lépni azt a képzeletbeli vonalat, amit a homokba rajzoltunk, és szabadon azt csinálni, amit a farkam akar.

– Basszus, Ry! Mágikusak a kezeid! – Kingsley halk nyögései egyenesen a farkamnak szólnak. Semmit sem akarok jobban, mint megfordítani, és a szájára tapasztani az enyémet. Hagynám, hogy olyan helyekre vándoroljanak a kezeim, ahova most nem engedem. Nem akarom, hogy a testének akár egy centimétere is tiltott legyen számomra.

– Örülök, hogy élvezed – nyögöm ki rekedten, próbálva visszafogni magam.

– Szerintem te tönkreteszel engem a többi masszőrnek.

A többi férfinek akarlak tönkretenni! Bárkinek, aki valaha a jövőben meg akar érinteni. Minden alkalommal, amikor a bőröd valaki máséval érintkezik, azt akarom, hogy csakis rám gondolj!

– Helyes! Amúgy is szabad vagyok.

Még egy kicsit jobban a sortja dereka alá csúsztatom az ujjaimat, és vigyorgok, amikor nem szól egy szót sem. A teste nem merevedik meg vagy fagy le, olyan a kezem alatt, mint egy darab gitt.

– Eddig nem is gondoltam, hogy ennyire szükségem van egy fenékmasszázsra – mormolja a lepedőbe.

Mindketten megfeledkezünk a sorozatról a tévében. Nem hiszem, hogy akár egy másodpercig is figyeltem volna rá. Amint a kezeim a bőréhez értek, megszűnt körülöttem létezni a világ.

Folytatom a tricepszével, tudom, hogy ez egy másik érzékeny terület, amit meg kell masszírozni. Nem töltök ott sok időt, aztán folytatom fel-le a hátán. Néhány perc múlva hátraülök a sarkamra.

– Szeretnéd még valahol?

– Tudnád megint az oldalamat csinálni? Az olyan jó érzés volt!

– Persze. Amit csak akarsz! – Levigyorgok rá. Épp annyira szeretem simogatni, mint amennyire ő szereti.

A csípőjénél kezdem, aztán a nadrág dereka alá csúsztatom az ujjaimat, és elöl összekulcsolom. Felsóhajt, a karjait a feje alá teszi. Ez egy kicsit megemeli a testét az ágyról, így könnyebben elérem a teste elülső részét. Lassan mozgok fel az oldalán. Amikor elérem a melle alját, egy kicsit még jobban felemeli a felsőtestét.

Az ujjaimmal végigsimítok a domborulat alján, míg az ujjaim nem találkoznak a mellkasa közepén. Dörzsölöm és masszírozom a bordáit, a háta felé mozgatva az ujjaimat. A fogai a telt alsó ajkába mélyednek.

A látványtól az agyam délnek indul. Túl sok vér tolult a farkamba, hogy egyetlen egészséges gondolatom legyen. Kíváncsi lennék, mit tenne, ha megsimogatnám a mellét, és megcsípném a bimbóját. Ha úgy hagynám mozogni az ujjaimat a testén, ahogy a vágyaim diktálják.

Amikor a kezem újra megmozdul, hagyom, hogy a melléhez vándoroljon, de ne takarja be teljesen. Távol tartom a kezeimet a mellbimbójától, és figyelem a reakcióját.

– Ryan! – nyögi.

– Sajnálom – suttogom, alig találok más szavakat.

Lemászok róla, és visszamegyek az ágy fejéhez. Nem tudom, mi ütött belém. Csak tovább kellett próbálkoznom. Látni akartam, milyen messzire enged elmenni.

Kingsley felkapja a takarót, és a mellkasa köré tekeri. Felül és rám néz. Néhányszor kinyitja majd becsukja a száját, de nem szól egy szót sem.

– Hal? Delfin? Légyfogó? – találgatok, mire összeráncolja a homlokát.

– Te miről beszélsz?

– Azt hittem, kitalálósdit játszunk, mivel nem mondtál semmit.

– Fogd be! – Felém csap, közben majdnem leesik az ágyról.

– Óvatosan, nem vagy te izgő.

– Micsoda? – Összehúzza a szemét.

– Izgő. Ha izegsz-mozogsz, esélyes, hogy le fogsz esni.

– Ryan! – nyög fel megint. A jól ismert nézésével mered rám. Arról akar beszélni, ami történt, de én nem. Egyáltalán nem akarom megbeszélni.

– Kérsz pitét? Ma reggel vettem, amikor bevásároltam.

Kingsley mindenféle édességet imád. Tudom, hogy ha pitét kínálok neki, az elfeledtet vele minden gondolatot, ami a nyelve hegyén volt.

– Ööö, persze. Milyen fajta?

– Van zöldcitromos és almás. Milyent szeretnél?

– Választanom kell? Ez durva! – Felnyög, és hátradől a matracon.

– Mindjárt visszajövök! – Puszit nyomok a homlokára, és diszkréten megigazítom magam, miközben elhagyom a szobát.

Miután mindkettőnknek hozok egy-egy szelet pitét, visszamászok az ágyba Kingsley mellé. Kicsit csalódottan veszem észre, hogy visszavette a pólóját, és a takaró a derekánál gyűrődik.

Kingsley a filmek között válogat. Elveszi a tányérját, aztán elindít valami romantikus filmet. Ellopom a távirányítót, és átkapcsolok egy horrorra. Mindennél jobban szeretem a horrort.

Figyelem, ahogy beleszúrja a villáját a zöldcitromos pitébe, és a szájához emeli. Az ajkai összezárulnak a villa körül, nekem pedig vissza kell fojtanom egy nyögést. Esküszöm, ő lesz a halálom!

15. fejezet

 

Kingsley

Fordította: Tony

 

A múlt éjszaka… furcsa volt. Fura szexuális feszültség volt a levegőben, és semmi mást nem akartam, mint megfordulni, és hagyni, hogy Ryan kezei felfedezzék a testemet. Nem akartam megállítani. Bátorítottam volna, de tudtam, hogy a barátságunk szempontjából ostoba lépés lenne.

Ma csendes az iroda. Olivia, Emerson és néhány másik fotósunk fotózáson vannak. Szerintem én vagyok itt egyedül az irodában.

– Helló, E. Woods Fotó, Kingsley vagyok. Miben segíthetek?

– Szörnyen szép vagy, ahogy ott ülsz egyedül az irodában – szólal meg egy mély hang a vonal túloldalán.

Körülnézek az irodában, próbálok rájönni, hogy hol lehet ez a valaki.

– Elnézést? – cincogom, alsó ajkamat a fogam közé húzva.

– Igazán abbahagyhatnád az ajkad rágcsálását! Nagyon rossz szokás!. Majdnem annyira, mint a körömrágás.

– Ki vagy te? – Remeg a hangom, amikor felteszem a kérdést.

– Nem ismersz meg? – A hívó belekuncog a vonalba.

Megkerülöm az asztalomat, ellenőrzöm az összes irodát és szobát az első szinten. Emerson a másodikat zárva tartja. Az az ő személyes lakóterülete és senki sem léphet be oda.

– Hol vagy?

– Nem vagyok ott. Egyáltalán nem vagyok az irodában, de figyellek.

– Hogyan? – Átnézek a vállam fölött, parázva, hogy valaki rám ugrik. Gyorsan az ajtóhoz rohanok és bezárom, aztán behúzom a függönyöket is.

– Az ajtó bezárása és a függöny behúzása nem fog segíteni – morog a telefonba.

– Ki vagy te? – Gyakorlatilag sírok a telefonba. Dühösen letörlöm a könnyeket. Tegnap este horrorfilmet néztünk a Csupasz túlélők után. Totál utálom a horrorfilmeket. Utána napokig rémült és ideges vagyok.

– Kings, ne bőgj! Csak szórakozok veled – tölti be Ryan halk hangja a vonalat.

– Most szórakozol velem!? Hol vagy! Meg foglak ölni! – A tekintetem a helyiséget fürkészi, próbálom kitalálni, hol rejtőzik.

– A pokolba is, nem fogom megmondani! – kuncog.

– Az irodában vagy?

– Nem. Az autómban vagyok, de mérget vehetsz rá, hogy nem tervezek most bemenni az irodába.

– Akkor hogyan látsz engem?

– Távolról beléptem az irodám biztonsági kamerájába, hogy megnézzem, nem hagytam-e ott valamit. Rájöttem, hogy látom, mit csinálsz. Nem gondoltam, hogy ennyire frászt kapsz. Sajnálom, édes!

– Csak azért sajnálod, mert megríkattál – duzzogok.

– Igaz. Akarsz egy ölelést?

– Igen – suttogom a telefonba.

Éreznem kell a karját magam körül. Hogy biztonságban érezzem magam azok után, hogy azt hittem, valaki a nyomomban van.

– Ki kell nyitnod az ajtót, Kings! – Ryan hangja szelíd és gyengéd. Érzem, hogy rosszul érzi magát, amiért átvágott.

Az ajtóhoz megyek, remegve kinyújtom a kezem, hogy kinyissam a zárat. Lenyomom a kilincset és lassan kitárom.

Egy sikítás szakad ki belőlem, és majdnem bepisilek. Az öklöm a levegőbe emelkedik, és lecsapok az előttem álló személyre. A biztonság kedvéért néhány rúgást is kiosztok. Próbálom az arcukba csapni az ajtót, de nem sikerül. A mamut méretű lábukat odateszik, így az nem mozdul.

– Kingsley! A francba, állj le! – Ryan hangja két másodperccel azelőtt állít meg, hogy ismét elkezdeném püfölni. Ezúttal azért, mert tudom, hogy ki a franc viseli a rémisztő bohócmaszkot.

Letépi a maszkot a fejéről, és letörli az orrából csordogáló vért. Összehúzott szemöldökkel emeli rám a tekintetét.

– Vérzek miattad!

– Ja, hát, én meg bepisiltem miattad!

– Azt hittem, acélból van a medencefeneked – vigyorog.

– Nem, amikor félek! Akkor zsepiből van a medencefenekem.

– Kings… – Körém fonja a karját, és az ölelésébe húz. Pár másodpercre megmerevedek, aztán hozzásimulok. Ő az én biztonságot nyújtó takaróm. Akihez fordulhatok, ha félek, vagy meg kell nyugtatni.

– Seggfej vagy – morgom a mellkasába.

– Tényleg összepisilted magad?

– Igen! – zsémbelődök.

– Sajnálom! – Nevetni kezd, amitől a fejem pattog a mellkasán.

– Egyáltalán nem sajnálod!

– Egy kicsit. – A mutatóujját a hüvelykujjához közelíti. – Sajnálnám, ha nem véreznék! Biztos vagyok benne, hogy mindenfelé zúzódások lesznek rajtam. A francba, ha tényleg egy gyilkos lenne a nyomodban, azonnal megbánná… Van váltás ruhád?

– Az edzőcuccom. Remélhetőleg nem jönnek ma ügyfelek, vagy neked kell megmagyaráznod, hogy miért nem vagyok megfelelően öltözve.

– Megegyeztünk. Küldök egy emlékeztetőt. – Megpöcköli az orromat, aztán megkerül, és széthúzza a függönyöket, amiket én behúztam.

Kirohanok az autómhoz, felkapom a váltás ruhákat, aztán besurranok a mosdóba átöltözni. Épp akkor érek vissza az asztalomhoz, amikor egy email érkezik.

 

 

To: KCarver@EWoodsPhotography.com,

               EWoods@EWoodsPhotography.com

From: RHolland@EWoodsPhotography.com

Subject: Kingsley nem professzionális irodai öltözéke

Az illetékes személynek,

Kérlek, bocsássátok meg Kingsley Carver mai, nem professzionális öltözékét. Amikor megérkezett, még megfelelően volt öltözve. Rendes irodai ruhát viselt... de aztán bepisilt miattam, és most az edzőruhája van rajta. Teljes felelősséget vállalok a pisibaleset miatt, de úgy hiszem, Miss Carvernek felelősséget kellene vállalnia a vérző orrom miatt. Nem hiszem, hogy eltört, de biztos, hogy a sürgősségin az orvos jobban meg tudja állapítani, mint én.

Csatoltam a felvételt az incidensről. Azt hiszem, egy kis munkahelyi szeretet jó lenne a cégnél. Mi lett volna, ha egy ügyfél vagyok? Komoly sérülés is történhetett volna.

Üdvözlettel

Egy aggódó munkavállaló

 

 

Nem tehetek róla, forgatom a szemem Ryan drámaiságán. Szeret ilyen e-maileket írni Emersonnek. Szerintem azért, mert ezzel kényelmetlen helyzetbe hozza Emersont.

Megnyitom az e-mailt, hogy válaszoljak mindkettejüknek, amikor Emerson válaszol. Megnyitom a levelét, és felnevetek. Majdnem mindig az én oldalamon áll.

 

 

To: KCarver@EWoodsPhotography.com,

                RHolland@EWoodsPhotography.com,

From: EWoods@EWoodsPhotography.com

Subject: Kingsley nem professzionális irodai öltözéke

 

Komolyan, Ryan? Mi a fenét vártál, mi történik? Biztos vagyok benne, hogy az orrod rendben van! Figyelmeztetlek, nem fedezem a munkaügyi kártérítési igényt! Megérdemelted, hogy megtámadott!

Kingsley, holnap meghívlak ebédre, amikor az irodában leszek, hogy jóvátegyem.

Tudnátok ti ketten normális felnőttként viselkedni az irodában? Hagyjátok a hülyeségeket otthon! Esküszöm, mindketten szinglik maradtok, mert senki sem viseli el ezt a baromságot!

Üdvözlettel

Egy érdektelen munkáltató

 

– Hadd vegyek neked ma ebédet – suttogja Ryan, hátulról átölelve a derekamat.

– Emerson mondta neked?

– Nem, magamtól akarom!

Felkukucskálok rá, egy szavát sem hiszem.

– Rendben! Emerson mondta, hogy a hét hátralévő részében vegyek neked ebédet és vacsorát. Védelmemre mondom, hogy egyébként is el akartalak vinni ebédelni!

– Nem akartál! – Összefonom a karomat magam előtt, úgy bámulok rá.

– Mindegy, úgysem fogjuk megtudni… Meg akartam mutatni a Hunter és Delaney fotózásán készült képeket. – Megfogja a kezem, összefonja az ujjainkat, és átvezet a szobába, ahol az ügyfeleknek szoktuk megmutatni a fotókat.

Egy nagy tévé foglalja el az egész falat. Ryan csatlakoztatja hozzá a laptopját, és addig kattintgat, míg meg nem találja Hunter és Delaney albumját.

Elhelyezkedünk a kanapén, és kényelembe helyezzük magunkat. Ryan a vállamra helyezi a karját, és az oldalához húz, az állát a fejem búbján nyugtatja.

Az egyik kép a másik után villan fel a képernyőn, és esküszöm, az egyik jobb, mint a másik.

– Ó, Istenem! Nézd, milyen imádnivaló Leo! – kiáltok fel, amikor egy hármójukról készült kép jelenik meg. – Olyan cukik együtt! Fantasztikus munkát végeztél, Ry-Guy!

– Köszi! Ez a sorozatuk vége, de szeretném, ha ezeket is megnéznéd! – Kattint néhányat a laptopján, aztán egy rólunk készült kép tölti be a képernyőt.

Egymáshoz bújunk, és mindegyiken úgy nézünk ki, mint egy pár, akik nem vagyunk. Az egyiken a levegőbe emel. Én lenézek rá, mintha teljes szívemből szeretném, a kezeim az arcát fogják. Egy másik képen hátradönt, mintha meg akarna csókolni.

Bámulok a képekre, megdöbbenve, hogy mennyire párnak nézünk ki. Láttam az összes fotózás eredményét. Láttam, hogy hogyan néznek ki rajtuk a párok, és a miénk több. Ahogy Ryan és én egymásra nézünk, sokkal inkább nézünk ki szerelmespárnak, mint azoknak a pároknak bármelyike.

Mi a fenét jelent ez? Együtt kéne lennünk? Jobban szeretjük egymást, mint a barátok? Lehet, hogy az érzéseim nem egyoldalúak. Ryan ugyanúgy érezhet?

A gondolataim arra terelődnek, hogy a kezei hogyan kalandoztak rajtam a masszázs során. Kerültük a témát, amióta felkelt, hogy pitét hozzon, de azóta is ott van a gondolataimban.

Még mindig érzem, ahogy az ujjai végigfutnak a hátamon, és a csípőmet gyúrják. Érzem, ahogy az ujjai végigsimítanak a mellem alsó részén, és az oldalát simogatják. Arra gondolok, hányszor láttam, hogy diszkréten megigazítja magát, mielőtt megláthatnám a dudort a nadrágján.

A fotók egymás után jelennek meg a képernyőn. Véget érnek azok, amelyeket néhány napja csináltunk, és elkezdődnek a tengerpartiak. Elakad a lélegzetem. Ryan elérte, hogy gyönyörű legyek. Ahogy a napfény az arcomat éri, a fények a hajamban. Ahogy a víz örvénylik körülöttem, és más-más testrészemre irányítja a figyelmet.

– Ezek elképesztőek – suttogom, előrehajolva ültömben. – Gyönyörűnek nézek ki!

– Csodálatos vagy, Kings! Mondtam! Most pedig meg is mutattam. Szerintem egy boudoir fotózás veled nem evilági lenne. Olyan szexi vagy, amikor leengeded a hajad és ellazulsz… Komolyan, ha szeretnél egyszer ilyet csinálni, én azonnal kapható lennék rá.

A gondolat ott motoszkál a fejemben, de nem vagyok hajlandó elismerni, mennyire szeretném. Ha modellt állnék Ryannek egy boudoir fotózáson, azzal átlépnénk egy határt, ahonnan már nincs visszaút.