4.-5.-6. Fejezet

 

4. fejezet

 

Ryan

 

Fordította: Szilvi

 

Azt mondani, hogy ez a randi kudarcba fullad, az durva alábecsülés lenne. Bianca nem hagyta abba a magáról való beszélgetést, mióta leültünk vacsorázni. Esküszöm, hogy megtanult egyszerre lélegezni és beszélni, mert határozottan nem állt meg levegőt venni.

– Olyan szörnyű barát volt. Nem tudom, miért akar vele annyi lány járni! – A szemét forgatja.

Már legalább tizenötször felhozta az exét, és még meg sem kaptuk az ételt. Láthatóan még mindig szerelmes belé, de azt állítja, hogy szörnyű a számára.

– Figyelsz te egyáltalán rám? – Felvonja a szemöldökét. Kicsit kihúzom magam. Úgy érzem magam, mintha felszólított volna egy tanár, és nem tudom a választ a feltett kérdésre.

– Igen. Az exedre panaszkodtál.

– Ó... azt hiszem, nem kéne ezt tennem az első randin, igaz? – Összerezzen. – Bocsánat! Tudod... nagyon hasonlítasz rá. Sőt, egy kicsit az apámra is. – A tenyerébe támasztja az állát, és álmodozó szemekkel bámul rám. Ellen kell állnom a késztetésnek, hogy a szemem forgassam. – Mesélj magadról!

Pontosan két mondatot tudok mondani, mielőtt újra átveszi a beszélgetés irányítását. Feladom. Nem fogok vele veszekedni ezen az egész randin, és biztosan nem lesz második.

Kikapcsolom őt, és élvezem az ételt. Legalább a randimnak ez a része jó. A szavai bemennek az egyik fülembe, a másikon meg ki.

Amikor desszertet rendel, az arcomba kell harapnom, hogy ne nyögjek fel. Mégis megrendelem a saját desszertemet. Ha már itt kell ülnöm, akkor kaphatok valami jót is.

– Ó! Itt vannak! – Felpattan a székéről, és halkan tapsikol a kezével.

Összevonom a szemöldökömet. Nyilván nem figyeltem, és nem értem, miről beszél. Átpillantok a vállam fölött, és egy pár mosolyog rám. A nő úgy néz ki, mint Bianca idősebb változata... Megjelentek a szülei? Mi a fasz van?

– Ryan, ők a szüleim. Richard és Colleen. Anya és apa, ő Ryan.

Elvesznek két széket egy asztaltól, amit egy pincérnő épp most terített újra. Az emberek megérkeznek az asztalukhoz, és a homlokukat ráncolják, amikor rájönnek, hogy két székkel kevesebb van. Bocsánatot kérek. Legszívesebben kirúgnám a nő szüleit az étteremből, és visszaadnám az embereknek a székeiket! A pokolba is, ezen a ponton talán még pénzt is kellene dobnom az asztalra, és felajánlani nekik a saját helyemet.

– Ó, nagyon örülök, hogy megismerhetlek! Bianca olyan sokat mesélt rólad – áradozik Colleen. Meg kell állnom, hogy ne bámuljam úgy, mintha teljesen őrült lenne.

Hogyhogy Bianca rengeteget mesélt rólam? Alig ismerem őt. Pontosan három napot töltöttünk azzal, hogy beszélgettünk egymással.

– Én is örülök a találkozásnak.

– Nos, mik a szándékaid az én kis Biancámmal? – hajol közelebb Richard.

– Ó, apa! – Bianca felnevet, mielőtt rám szegezné a tekintetét, amikor nem válaszolok. – Nos, Ryan? Feltett neked egy kérdést!

Többször pislogok rá, mire ráébredek, hogy komolyan beszél. Tudni akarják. Körbepillantok, mintha mindjárt előugrana valaki egy kamerával, és mindenki azt kiáltaná: „Megvagy!”, ez az egyetlen magyarázat, nem igaz? Kizárt, hogy tényleg meghívta a szüleit a randinkra.

– Uram, én csak próbálom megismerni a lányát. Jelenleg nincsenek további szándékaim.

– Nos, ez nem hangzik túl ígéretesnek! – fintorog rám Colleen.

– Tessék? – hőkölök hátra.

– Biancának férjre van szüksége! Úgy gondoltuk, te lennél a tökéletes választás. – Felsóhajt, és összekulcsolja a kezét az ölében.

– Bianca alig ismer engem... bocsássanak meg, ki kell szaladnom a mosdóba!

Olyan gyorsan menekülök el az asztaltól, hogy majdnem felborítom a székemet. Nem tudok elég gyorsan elmenekülni tőlük. Amint eltűnök a szemük elől, a fülemhez emelem a telefonomat.

– Halló? – Édes hangja betölti a vonalat, és megnyugtatja a bennem bugyborékoló aggodalom egy részét.

– Kings, szükségem van a segítségedre! Öt perc múlva hívj fel, és mondd azt, hogy vészhelyzet van a nagyival, és gyorsan oda kell mennem! – A mosdón kívüli falnak támaszkodva megdörzsölöm a halántékomat. Érzem, hogy jön a migrén.

– Neked nincs is nagymamád! – nevet fel.

– Tudom! Kérlek, Kings? Képtelen vagyok végigcsinálni ezt a randit! – A hajamba túrok. Mindet kitépem, ha nem tudok elszabadulni Biancától és a szüleitől.

– Megengeded, hogy ezután én hozzak össze neked egy randit? – Szórakozás tölti meg a hangját, én pedig legszívesebben felnyögnék. Már több barátnőjével is össze akart hozni.

– Rendben! Csak segíts! – A kezeimet az oldalam mellé ejtve hagyom, hogy a fejem hátraessen a falnak, aminek támaszkodom.

– Beállítok egy időzítőt, és öt perc múlva hívlak!

– Nem a randidon vagy? – Mentálisan pofon vágom magam, emlékezve, hogy ma este szórakozni ment.

– Igen... már itthon vagyok.

– Hűha! Ez biztos rossz lehetett! – Megrándulok. Ő olyan nagyszerű ember. Boldognak kellene lennie. Szüksége van egy nagyszerű fickóra, aki örökké szereti.

– Fogalmad sincs róla. Mindent elmesélek, ha hazaértél.

– Hé, Kings!?

– Igen?

– Meg fogom találni neked a tökéletes férfit, mert megérdemled!

Talán az a tökéletes férfi én lehetnék.

– Köszi, Ry-guy! – suttogja halkan.

Visszacsúsztatom a telefonomat a zsebembe, és azon hezitálok, hogy csak úgy kirohanok a hátsó ajtón, és egyáltalán nem térek vissza az asztalomhoz. Megjátszhatnám az ételmérgezést, és felkeltve a pincérnőm figyelmét, rendezhetném a számlát. De nem olyan fajta fickó vagyok. Nem tudok csak úgy elsétálni. Kínos lenne Bianca számára.

Én voltam Kingsley számára az első személy, akivel megosztotta a rossz randijairól szóló történeteket, mióta elég idős volt ahhoz, hogy randizzon. Tudom, hogy egy rossz randi mennyire meg tud bántani valakit. Soha nem tennék ilyet mással.

Ellökve magam a faltól, kényszerítem magam, hogy visszatérjek az asztalhoz. Amikor odaérek, négy desszert sorakozik már az asztalon. Csodálatos. Úgy tűnik, még több kajáért fizetek.

Lenézek a csokoládétortámra, és elkomorulok, amikor látom, hogy egy nagy falat hiányzik belőle.

– Sajnálom, de olyan jól nézett ki. Nem tudtam megállni – mosolyog Bianca csokoládéval bekent fogakkal. Ez undorító. Egy mosoly és egy összerezzenés közötti valamit villantok rá, de még ez is erőltetett. Csak el akarok menni.

Megfordítom a tányéromat, és a túlsó végéből harapok a tortámba. Richard és Colleen folyamatos kérdésekkel bombáznak. Topogok a lábammal az asztal alatt, a migrénem egyre rosszabb és rosszabb lesz. Hol a fenében van Kingsley hívása?

Alig jutott eszembe a gondolat, amikor csörögni kezd a telefonom. Gyorsan a képernyőre pillantok, és lenézek a képre, amelyen Kingsley és én mosolygunk a kamerába.

– Elnézést, ezt fel kell vennem... Halló?

– Milyen színű alsónemű van rajtad? – A hangja mély és fülledt.

– Micsoda? – Minden erőmre szükségem van, hogy ne nevessem el magam.

– Ez azt jelenti, hogy nem is viselsz?

– Nem. Mi történt? – Megölöm, ha megnevettet. Nem ragadhatok itt.

Felpillantok, és három szempár szegeződik rám. Colleen kicsit közelebb hajol, mintha próbálná kihallgatni, mit mond Kingsley.

– Szükségem van rád! Gyere haza, kicsim! Az ágyadon várlak! – nyögi zihálva. Logikusan tudom, hogy csak szórakozik velem, de a fenébe is, szexi látványt nyújt a képzeletemnek.

Ha hazaérve Kingsley az ágyamon elterülve várna rám, az egy valóra vált álom lenne. Ölni tudnék azért, hogy megtudjam, milyen az íze, milyenek a csókjai. Milyen érzés a teste az enyém alatt. Ahogy a csupasz bőrünk összeér, miközben csókokat hintek rá.

De ő nem akarja ezt, és én nem tehetem tönkre a barátságunkat. Szükségem van rá az életemben.

– Oké. Ott leszek, amint tudok.

– Várni foglak – nyögi. A nevetése tölti ki a vonalat, mielőtt bontanám a hívást.

Miközben visszacsúsztatom a telefonomat a zsebembe, alkalmazkodnom kell a helyzethez. Kibaszott Kingsley! Nem is tudja, mit művel velem. Ez egyszerűen kegyetlen és igazságtalan volt. Most pedig felizgult vagyok a partnerem és a szülei előtt.

– Mi a baj? – Bianca szemöldöke összeér.

– Mennem kell! Történt valami a nagymamámmal, és úton van a kórházba. Én gondoskodom róla, úgyhogy ott kell lennem.

– Jaj, ne! Remélem, jól van! – Bianca úgy néz ki, mint aki a sírás határán van, és ettől rosszul érzem magam.

– Én is... Fizetek, aztán megyek is. Haza tudnál menni a szüleiddel?

– Ó... nem mehetek veled? – Úgy pislog rám, mintha magától értetődőnek kellene lennie, hogy velem jön a kórházba.

– Azt mondták, hogy csak én mehetek be hozzá, mivel én vagyok a meghatalmazottja. – A hazugság olyan könnyen csúszik ki a számból. Egy icipicit bűntudatom van, amiért egyáltalán nem érzem magam rosszul.

– Oké, akkor majd később felhívlak. – Halvány mosolyt villant rám, de látom rajta, hogy nyugtalan.

– Ne aggódj a számla miatt, majd én elintézem! – szorítja meg Richard a vállam.

– Köszönöm, uram! – Csak kicsit érzem magam szörnyen, amiért hagytam, hogy ő fizessen. Hiszen odajöttek, és még több ételt rendeltek.

Elköszönök, és az étterem bejárata felé indulok. Amikor elhaladok a pincérnőnk mellett, félrehúzom, és eltüntetem az asztalom elől.

– Adok negyven dollárt, ha egy kis időre elhalasztod a számla átadását az asztalomnak, és elvitelre hozol nekem egy szelet csokoládé- és egy szelet sajttortát.

– Ez nem az első randid volt? – Bólintok a fejemmel. – És megjelentek a szülei? Mi a baj az emberekkel? – A plafonra néz, mintha szégyellné magát az emberiség miatt. – Most rögtön hozom. Menj ki, és kihozom neked! Nem akarom, hogy meglássanak... Hogy is szabadultál el pontosan a randiról? Kellene néhány tipp a jövőre nézve – nevet fel.

– Beteg nagymama – vonom meg a vállamat.

– Hűha, ez egy jó ötlet! Bár én nem tudnám megtenni; rettegnék, hogy akkor tényleg beteg lesz.

– Nem lehet beteg, ha nem is létezik – vonom meg ismét a vállam, amivel megnevettetem.

– Okos! Oké, hozom a kajádat, és találkozunk a bejárati ajtó előtt.

Azt hiszem, még egy teljes percig sem állok kint, amikor megjelenik egy táskával.

– Remélem, jobb éjszakád lesz... – néz fel rám egy apró mosollyal. – Lehet, hogy beletettem a számomat. – Félrehúzza az orrát, mintha nem lenne biztos benne, hogy ez jó ötlet volt. – Ha valamikor el akarsz menni vacsorázni, írj egy sms-t. Ígérem, hogy otthon hagyom a szüleimet!

– Egy gardedámmentes randi, lehet, hogy el kell fogadnom a meghívásodat – kacsintok rá, és széles mosolyt villantok felé. – Jó éjszakát, Victoria!

– Neked is...

– Ryan – vigyorgok.

– Jó éjszakát, Ryan! – Int egyet, mielőtt visszafordul és elindul a Mama Tina’s-ba.

 

 

Becsukva magam mögött a lakás ajtaját, levetett cipőmet Kingsley magassarkú cipőinek és tornacipőinek halmaza mellé rúgom. Az a nő egy rakás szerencsétlenség.

– Kings? – szólítom, és a konyhába indulok, hogy felkapjak két villát.

– A szobádban vagyok. A Buddy Duff ellen pedig indításra vár.

Követem a hangját, és vigyorogva nézem, ahogy készül a kedvenc műsorunkra. Ő Buddy csapatában van, de én egy határozott Duff-rajongó vagyok. Mindig vannak viták arról, hogy kinek kellett volna nyernie az egyes versenyeket.

Régebben a Tortakirály és a Sütemények ásza című műsorokat néztük, de nem tudtunk ellenállni a lehetőségnek, hogy végignézzük, ahogy a kedvenc pékjeink fej-fej mellett haladnak a végső győzelemért.

Megállok a szobám ajtajában, és a legjobb barátnőmet bámulom. Az ágyam közepén fekszik, a fejtámlának támaszkodva. A takarók összegyűrődnek a dereka körül, csak a felsőtestét engedik látni, amelyet egy vékony fehér trikó takar. Biztos vagyok benne, hogy nincs rajta melltartó. Az arcán nincs smink, kivéve egy fekete foltot a szeme alatt. Garantálom, hogy attól van, hogy megpróbálta letörölni a szempillaspirálját.

– Mondd el, mi történt! – Megpaskolja maga mellett az ágyat. Bármit megadnék, hogy minden este erre jöjjek haza. – Mi van a táskában? – vonja össze a szemöldökét.

– Sütemény. Bianca beleevett az enyémbe, amíg veled beszéltem telefonon.

– Megkérdezte, hogy kaphat-e belőle? – emelkedik fel a szemöldöke.

– Nem.

– Fúj! Ki csinál ilyet?

Levetem a farmeromat és a pólómat, mielőtt bemászom a takaró alá Kingsley mellé. Az oldalamhoz bújik, és felvisít, amikor kinyitom a dobozt, felfedve a csokoládé- és a sajttortát. Ezek a kedvencei.

– Szóval, mesélj el mindent! – Belemélyeszti a villáját az egyik szeletbe, majd a másikba. Felnyög, amikor az ízek összekeverednek, és átjárják az ízlelőbimbóit.

– A szülei megjelentek a desszertnél, hogy megkérdezzék, mik a szándékaim, és kijelentsék, én vagyok a tökéletes férj a lányuknak. – Követem Kingsley példáját, és összekeverem a süteményeket. Nagyon finom. Nem vagyok feledékeny, tudom, hogy az, hogy szó nélkül osztozunk, ugyanolyan, mint amit Bianca csinált... de mégsem.

– Nos? Mik a szándékaid? – Felvonja a szemöldökét, és int, hogy nyilatkozzak.

– Az a szándékom, hogy olyan távol maradjak, amennyire kibaszottul csak tudok! – nevetek. – Miért olyan nehéz ez? Csak találni akarok valakit, akivel együtt feküdhetek az ágyban és tortát ehetek, miközben nézem, ahogy az emberek tortát sütnek a tévében. Ez olyan rossz?

– Nem. Én is pontosan ezt akarom!

Akkor talán randiznunk kéne. Minden erőmre szükségem van ahhoz, hogy ezt ne kiabáljam torkom szakadtából.

– Mi történt a randin?

– Hát... nagyszerű volt, amíg azt nem mondta, hogy ismeri az anyámat.

– Mi a baj ezzel?

– Azt mondta, hogy ő a legjobb dugás, amit valaha is csinált – mondta szenvtelenül. Fuldokolni kezdek a süteményemtől, és Kingsley-nek néhányszor meg kell ütögetnie a hátamat, hogy megmentse az életemet.

– Hű, erre nem is tudom, mit mondjak.

– Hát, a legjobbat még el sem mondtam. – Szórakozás jelenik meg a vonásain.

– Mire vársz?

– A drámaiságra. Szükségem van a felépülő várakozásra. Hadd fusson át vagy millió forgatókönyv a fejeden, mielőtt elmondom. – Vigyor húzódik az ajkai sarkára.

– A millió sokáig tartana – nyögöm.

– Akkor még jó, hogy nem terveztem újabb randit. – Megvonja a vállát.

– Szexmániás kannibál?

– A felét jól mondtad. – Hosszan sóhajt egyet. – Az első italunk után megjelent egy nő. Nyilvánvalóan nős.

– Micsoda kibaszott seggfej!

– Nem, még nem. Ez még nem is a legrosszabb.

– Mi lehet ennél rosszabb? – Az üres süteményes dobozt az éjjeliszekrényre teszem.

– A nő tudta, hogy randevúja van. Nem volt feldúlt. Azt akarta tudni, hogy akarok-e csatlakozni hozzájuk egy édeshármasra! Kihangosította a telefont, és a nő végighallgatta az egész beszélgetésünket. Írt neki egy sms-t, és azt mondta, hogy tökéletes vagyok, és vonzónak talál. – Megborzongott mellettem. – Elég idős volt ahhoz, hogy az anyám legyen. Kicsit aggódom, hogy talán tényleg barátkozik az anyámmal.

– És? Belementél a mocskos hármasba?

– Nem! Istenem! Mi bajod van? – nyögi, majd lejjebb csúszik az ágyon, amíg a feje a párnámon nem pihen.

– De dögösnek talált téged! Az a puma talán soha többé nem kap esélyt egy ilyen dögös csajnál, mint te. – Addig mocorgok, amíg fölé nem hajolok, és vigyorogva nézem a vonásait elborító fintort.

– Ugyan már! Nem vagyok dögös – forgatja a szemét.

– De a puma teljesen beindult tőled! Gyerünk, Kings, tedd boldoggá! – Ujjaimmal végigsimítok a bordáin, hogy vonaglani kezdjen alattam.

– Ryan! Hagyd abba, mindjárt bepisilek az ágyadba!

– Mindig ezt mondod, de sosem teszed meg! – Abbahagyom a csiklandozását, és csak bámulok rá. Kingsley a mellkasomon pihenteti a kezét, és rám szegezi a tekintetét.

– Találok valaha is valakit?

– Igen. És ha egy év múlva még mindig szinglik leszünk mindketten, akkor összeházasodunk, szóval mit számít?

– Nem fogsz feleségül venni! – mondja szemforgatva.

– Már holnap elvennélek, ha ezt akarnád! – Én is halálosan komolyan beszélek. Örökké boldog lennék Kingsley-vel az oldalamon.

– Holnap? Miért nem most?

– Hát, lehet, hogy ma este találok valaki jobbat. Nem szeretnék megállapodni. Huszonnégy órát adnék magamnak, csak hogy megbizonyosodjak róla, hogy jól döntök.

– Te egy seggfej vagy! – Ellök magától, és én a matracra zuhanok. Nem vesztegeti az időt, az oldalamhoz simul, és végigsimít a mellkasomon.

– Nem akarom, hogy elvegyél feleségül. Azt akarom, hogy boldog légy!

– Boldog lennék veled, Kings.

– De ez nem lenne ugyanaz, mintha olyasvalakivel házasodnál össze, akit szeretsz.

– Utálom, hogy ezt kell mondanom, de szeretlek – suttogom, miközben végigsimítok a haján az ujjaimmal.

– Nem úgy, ahogy azt én szeretném – motyogja az orra alatt. Megnyomja a lejátszást a távirányítón, mielőtt válaszolhatnék. Egyelőre ejtem a témát. Nem tudom meggyőzni; meg kell mutatnom neki.

5. fejezet

 

Kingsley

 

Fordította: Szilvi

 

Megszólal az ébresztő, én pedig elkezdek csapkodni a levegőbe, hogy megpróbáljam kikapcsolni. Akárhányszor csapok le a kezemmel, a hülyeség nem hagyja abba a bömbölést.

– Jaj, Kings, hagyd abba! – Egy kéz megragadja a csuklómat, megakadályozva, hogy újra rácsapjak az ébresztőórára.

A zaj abbamarad, én pedig visszabújok az alattam lévő kellemesen meleg mellkasba. Utálom a reggeleket. Hajnali ötig fenn tudnék maradni, és boldog lennék, de ha arra kérsz, hogy ugyanebben az időpontban ébredjek, nyomorultul érezném magam.

Szerencsére senki sem akar hajnalban fotózni, így nem kell kilencig munkába menni.

– Ideje felkelni – mormogja Ryan álmosan. Imádom, amikor ilyen a hangja. A hangja mély és szexi, és elgondolkodtat, milyen lenne, ha mocskos dolgokat mormolna a fülembe.

– Nem akarok felkelni! – nyögöm, és szorosabban a dereka köré fonom a karomat.

– Ha most felkelsz, veszek neked egy cronutot és egy forró csokit. – Kisöpör néhány hajtincset az arcomból, és lenéz rám.

– Tejszínhabbal? – A hasamra gurulok, hogy nézhessem, ahogy az ajkai sarkai felfelé görbülnek, és a szemei csillognak.

– Bármivel, amit csak akarsz, drágám! – Ryan gyengéden megpuszil a homlokomon, mielőtt ellökne magától. – Pisilnem kell – motyogja, és a feje fölé nyújtja a karját.

Minden egyes mozdulatával magamba szívom a testét. Izmos karok, széles vállak, sima has és keskeny derék. Ő a tökéletesség.

– Tudod, milyen foglalkozásom van ma? – kiált át a válla fölött, miközben a fürdőszobába vonul. Nyitva tartja az ajtót. Nyilvánvalóan nincsenek határok a barátságunkban.

Nyitott ajtónál pisil? Persze, miért ne?

Együtt alszunk az ágyban és összebújunk, mintha kapcsolatban lennénk? Persze, ki nem?

Azt mondani, hogy boldogan összeházasodnál a másikkal? Nyilvánvalóan!

– Az a... fürdőruhás és... modell lesz.

– Ez olyan különleges. – Kidugja a fejét a fürdőszobából, hogy rám kacsintson.

– Igen, nos, fáradt vagyok. – Egy párnát dobok felé. Simán a padlóra esik a szoba közepén.

– Steve lesz a segítség? – A szavai kusza összevisszaságban érkeznek, és tudom, hogy fogat mos.

– Nem. Steve elment. Nem szerveztél le valaki mást, hogy segítsen? – Gyakorlatilag kizuhanok az ágyból, kibotorkálok a fürdőszobába, és intek Ryannek, hogy fordítson hátat nekem. Forgatja a szemét, de eleget tesz a kérésemnek. Gyorsan könnyítek magamon, majd megmosom a kezem, mielőtt fogkefét ragadnék, hogy csatlakozzak Ryanhez az összes reggeli lehelet lemosásában.

– Nem, nem tudtam, hogy nincs itthon. Most mit fogok csinálni?

Ránézek a tükörben, és megállapítom, hogy kék hab csöpög az állán. A szemöldöke összeér, és teljesen elveszettnek látszik. Kitör belőlem a nevetés. A fogkrém összefröcsköli a tükröt és a mosdókagylót.

– Kingsley! Mi a fene? – Ryan úgy bámul rám, mintha megőrültem volna, mielőtt ő is nevetésben törne ki. Bár ő sokkal érettebben áll hozzá. Ügyel rá, hogy az összes fogkrém a mosdókagylóba kerüljön, és ne borítson be minden felületet a fürdőszobában.

– Az arcod egyszerűen megfizethetetlen volt – vonom meg a vállam, egy cseppnyi szégyenkezés vagy bűntudat nélkül.

– Lehetnél te az asszisztensem? – Bámul rám, a gondolat kavarog a fejében.

– Azt akarod – mutatok magamra –, hogy én segítsek neked egy fotózáson? – majd megbököm egy ujjal a mellkasát. – Láttad, milyen jól ment a fogmosás is? Pedig azt már több mint húsz éve csinálom! Még eltörök valamit, és te dühös leszel rám. Összeveszünk, és te kirúgsz innen. – A lakás felé intek. – És akkor kénytelen leszek összeköltözni egy szexmániás kannibállal! Kurvára meg fogok halni, Ryan!

– Először is, mi a fenét ettél ma reggel? Alkohol volt a fogkrémedben? Vagy lenyomtál egy kis Listerine-t, amíg hátat fordítottam?

Pislogva nézek rá, nem vagyok hajlandó válaszolni a hülye kérdéseire. Lassan összefonva a karomat a mellkasom előtt, várom, hogy folytassa. Esküszöm, hogy a tekintete egy pillanatra a mellkasomra siklik, mielőtt visszatérne a szememhez.

– Kings, egyáltalán nem tehetsz semmi olyat, ami arra késztetne, hogy kirúgjalak! – Megmarkolja a bicepszemet, lehajtja a fejét, amíg a szemeink azonos magasságba nem kerülnek. – Ígérem, hogy soha nem fogsz egy kannibál mellett ragadni! Főleg azért, mert szerintem elég nehéz lenne kannibált találni, nemhogy egy szexmániás kannibált. De lehet, hogy tévedek. – Megvonja a vállát, olyan csodálatosan néz ki.

– Te találsz majd egy barátnőt, és megnősülsz, én pedig ki leszek rúgva, és arra kényszerülök, hogy egy kartondobozban éljek – duzzogok.

– Ígérem, soha nem hagyom, hogy kartondobozban élj! Basszus, Kingsley, csak azt akartam, hogy ma te legyél az asszisztensem! Hogy jutottunk el innen odáig, hogy megesznek, vagy egy kartondobozban élsz? Menj, öltözz fel! Szólok Emersonnak, hogy ma nem leszel az irodában.

Felveszek egy szűk farmert és egy szűk fekete trikót a bikinim fölé. Tudom, hogy ez a fotózás a tengerparton lesz, és ki akarom használni a lehetőséget. Éppen magas lófarokba fogom a hajam, amikor a telefonom felvillan egy új e-mailt jelezve.

 

 

To: KCarver@EWoodsPhotography.com,

       EWoods@EWoodsPhotography.com

From: RHolland@EWoodsPhotography.com

Subject: Steve helyettesítése

 

Az illetékes személynek,

Kingsley Carver lesz ma az asszisztensem. Ígérem, hogy ez semmilyen körülmények között nem fog a következővel végződni:

*Kirúgom őt a lakásomból.

*Összeköltözik egy szexmániás kannibállal.

*Kénytelen lesz egy kartondobozban élni.

Nem ígérek semmit a milliónyi más kimenetelre, ami a segítsége miatt történhet. Beleértve:

*Az izzadás és testszag kialakulása.

*Kócos haj.

*Letört köröm.

*Hogy olyan nőket kell bámulnia, akik lehet, hogy dögösebbek nála, de lehet, hogy nem.

*A sirály megeszi az ebédjét.

Ráadásul bármit megveszek neki ebédre, amit csak akar, és ha jó kis asszisztens, még egy drága vacsorára is elviszem, ahol előételt és desszertet is rendelhet. Én ilyen menő vagyok.

Tisztelettel,

Ryan Holland

Utóirat: Ha szarul viselkedik, akkor odadobok neki egy gyerekmenüt, és elsétálok.

 

 

Nevetés bugyborékol belőlem, miközben olvasom az e-mailt. Bár nem hiszem el, hogy ezt elküldte Emersonnak!

Mielőtt teljesen feldolgozhatnám, mit fog Emerson gondolni, egy másik e-mail érkezését jelzőn villan fel a képernyő. Megnyitom, és Emerson válaszára meredek.

 

 

To: KCarver@EWoodsPhotography.com,

       RHolland@EWoodsPhotography.com

From: EWoods@EWoodsPhotography.com

Subject: Re: Steve helyettesítése

 

Nektek kettőtöknek vannak problémáitok!

~Emerson

Utóirat: Kingsley, remélem nem leszel béna!

 

 

– Ó, te jó ég! – nyögte Ryan az ajtóból. Megpördülök, hogy szembenézzek vele.

– Mi van? Mindjárt kész vagyok.

– Úgy érzem, Emersont neked találták ki. Épp most használt emojikat az e-mailjében. – Ryan a szemét forgatja, és keresztbe fonta a karját a mellkasán. – Ez alatt fürdőruha van rajtad? – mutat a pólómra.

– Igen. Arra gondoltam, hogy ha végeztünk, maradhatnánk, és bemehetnénk a vízbe... rendben van? – Az alsó ajkamat rágcsálva várom a válaszát.

A viccet félretéve, ma tényleg jó munkát akarok végezni. Mindig is úgy gondoltam, hogy menő lenne segíteni a fotósoknak, de Emerson általában a feltörekvő fotósokat szokta alkalmazni segítségként. Fogalmam sincs, hogy mit kell csinálnom.

– Rendben van! Igazából ez egy remek ötlet. Én is felveszem az enyémet. Amúgy is van egy, ami rövidnadrágnak látszik.

Eltűnik a szobámból, én pedig befejezem a holmim összeszedését a mai napra. Mindent belegyömöszölök egy táskába, és ledobom a bejárati ajtó mellé, mielőtt megpördülök, hogy megkérdezzem Ryant, hol van a naptej.

– Hé, Ry… – Megdermedek az ajtóban, a szavaim elhalnak az ajkamon.

Ryan a szobája közepén áll, deréktól lefelé teljesen meztelenül. Gyorsan eltakarja magát, de legyünk őszinték, mindent láttam. A kép belevésődött az agyamba, és még évekig ott lesz.

Késleltetett reakcióként felrepül a kezem, hogy eltakarjam a szemem. Mély pír terjed szét a nyakamon és az arcomon, felforrósítva azt, és tudom, hogy olyan vörös vagyok, mint egy paradicsom.

– A francba! Bocsánat! Azt hittem, mostanra már befejezted.

– Nem. Nem találtam a fürdőnadrágomat... de végül mégis.

Ez a legkínosabb helyzet, amiben valaha voltam. A legjobb barátok vagyunk. Többször alszunk egy ágyban, de még sosem láttam őt meztelenül. És a fenébe is, jól néz ki meztelenül.

– Naptej! Azt akartam tudni, hogy van-e naptejed! – Gyakorlatilag kiabálok, nem tudom, hogyan kezeljem ezt az egészet. Nem kezelem jól a kínos helyzeteket.

Nagy kezek fonódnak a bicepszem köré, és lassan szétnyitom az ujjaimat, hogy kikukucskáljak rajtuk.

– Kings, hagyd abba! Láttál engem meztelenül. Tényleg nem nagy ügy.

– Dehogynem nagy ügy. Valójában hatalmas. És ez kínos. – A mellkasára hajtom a fejem. Fel-le pattog a horkantó nevetésétől.

– Csak akkor kínos, ha hagyod, hogy az legyen. Szóval csak ne legyél már ilyen furcsa. Ha ettől jobban érzed magad, levetkőzhetsz, hogy láthassalak meztelenül. Akkor minden kiegyenlítődik, és a világ újra rendben lesz. – Gyönyörű mosolyt villant rám. De nem segít. Arra gondolok, hogy a mosolyán kívül semmi sincs rajta. Megszívtam.

6. fejezet

 

Ryan

 

Fordította: Szilvi

 

Kingsley furcsán viselkedik. Azt hittem, mostanra már lehiggad, de valahogy úgy érzem, egyre rosszabbul van. Az idevezető út enyhén szólva is fájdalmas volt. Csöndben volt, és amikor megszólalt, akadoztak a szavai.

– Hé, Kings? Elő tudod készíteni a következő modellt?

– Uh, igen, persze... Kelsey! – kiáltotta a hullámok zúgása fölött. A csinos szőke nő odasétál hozzá, és halkan beszélgetnek, miközben befejezem ezt a modellt. Korábban már dolgoztam Kelsey-vel, és csodálatos. Egy időre felhagyott a modellkedéssel, de a magazin őt akarta erre a fotózásra, és nem hibáztatom őket, ő tökéletes.

Ritkán kell kérnem, hogy pózoljon egy bizonyos módon, vagy hogy természetesebbnek tűnjön, vagy hogy hogyan fordítsa az arcát. Mindent magától megért. Megkönnyíti a munkámat, szinte öntudatlanul. Legtöbbször ez untatna, de ma pont erre van szükségem.

A gondolataim folyton Kingsley-re terelődnek. Egész nap azon kaptam, hogy engem bámul. A tekintete végigsiklik a testemen, és megáll a farkamon. Ez megnehezíti, hogy a fotózásra koncentráljak.

Szerencsére Kelsey a nap utolsó modellje... azt hiszem.

– Meg kell mondanom egyáltalán, hogy mit csinálj? – mosolygok rá Kelsey-re, és a mellkasomra engedem a fényképezőgépet.

– Ha igen, valószínűleg nem fogok hallgatni rád – mondja a vállát vonogatva, és leereszkedik a homokra.

Ívbe hajlítja a hátát, és hagyja, hogy hosszú haja leomoljon a hátán. Kezével beletúr a fürtökbe, és az ég felé fordítja az arcát. Az oldalát fordítja felém, tökéletes sziluettet mutatva. Csinálok néhány képet, mielőtt megmozdul, hogy a víz felé forduljon, háttal nekem. Kelsey átkukucskál a válla fölött, és az alsó ajkát rágcsálja.

Minden kép, amit róla készítek, jobb, mint az előzőek. Ezért szeretek vele dolgozni. Könnyű csodálatos fotót készíteni, ha valaki olyan természetesen pózol, mint ő.

Még majdnem húsz percig folytatjuk, mielőtt Kelsey felém pislantana.

– Kell még több, vagy végeztünk?

– Esküszöm, te vagy az egyetlen modell, aki megkérdezi tőlem, hogy végeztünk-e – ingatom nevetve a fejem.

– Hát, szeretnék találkozni Masonnel vacsorára. Nem hibáztathatsz, dögös és teljesen az enyém – vigyorog rám.

– Igen, csodálatos felvételeket kaptam. Lehet, hogy készítek Masonnek majd egy könyvet belőlük.

– Tényleg? Meg tudod csinálni? – Izgatottság árasztja el a vonásait. Csinálok még egy fotót, imádom, hogy mennyire akarja ezt.

– Hát persze. Valószínűleg még csak szerkesztenem sem kell a képeidet.

– Mindig is fontolgattam, hogy csinálok neki egy boudoir fotózást. Gondoltam rá, hogy Oliviát kérem meg rá, de úgy érzem, az egy kicsit furcsa lenne, tekintve, hogy a fivérének készül – mondja kuncogva.

– Tudod, hogy őt nem érdekelné. Ha tényleg szeretnél egyet, és nem akarod, hogy ő csinálja, hívj fel, és összehozhatunk valamit.

– Köszönöm, Ryan! – A karjaimba veti magát, és szorosan átölel. – Később találkozunk! – Elkocog a parton arra, amerre leparkolt, és most először, mióta itt vagyunk, egyedül maradunk Kingsley-vel.

– Nem is tudtam, hogy csinálsz boudoir fotókat – mormogja halkan.

– Tudod, milyen Emerson, mindannyian csinálunk egy kicsit mindenből. Én még csak néhányat csináltam, de nagyon szórakoztatóak.

– Mert gyakorlatilag meztelenül láthatod a nőket?

– Nem, egyáltalán nem! Néhány nő több ruhát tart magán, mint gondolnád. Szerintem azért szórakoztatóak, mert általában nem modellek. Csak normális nők az élet minden területéről. Megmutatom nekik, hogy milyen szépek is valójában. Voltak olyan nők, akik eljöttek hozzám, és gyakorlatilag azt mondták, hogy tudják, hogy nem lesz jó, de valami különlegeset akartak tenni a férjüknek. Amikor a végén megmutatom nekik a szerkesztetlen fotókat, könnybe lábad a szemük.

– Ez nagyon király.

– Néhányukról nagyon könnyű csodálatos felvételeket készíteni, másokkal pedig tényleg dolgozni kell.

– Amikor rájuk nézel, már tudod, hogy könnyű vagy nehéz lesz-e? – A válla fölött kukucskál rám, miközben összeszedi a felszerelésünket.

– Néha. Veled könnyű lenne. Gyönyörű vagy, és ismersz engem, szóval nem lennél merev és nem éreznéd magad kényelmetlenül.

Hosszú másodpercekig bámul rám. Azt hiszem, egyetlen szavamat sem hiszi el. Tudom, hogy gyönyörűvé tudom tenni, és talán pont erre van most szüksége. Annyira feldúlt, hogy nem talál pasit, de nem veszi észre, hogy milyen tökéletes. Ölni tudnék egy olyan nőért, mint ő.

– Tedd le az összes cuccot és vedd le a ruháidat!

– Tessék!? – A szemei elkerekednek, és lefelé villannak, éppen a derékszíjam alá, mielőtt felemelkednek a szememre.

– Vedd le a rövidnadrágodat és a pólódat! Szeretnék rólad néhány képet készíteni.

– Nem, Ryan! Én nem vagyok modell! – Állandóan mozog a parton.

Beteszem a fényképezőgépemet a tokjába, hogy ne kerüljön rá homok, és odalépek hozzá. A karjaimba vonom, és a legjobb barátomra meredek. Szinte bármit megadnék azért, hogy a barátnőm legyen, de nem vagyok benne biztos, hogy ő ezt akarja. Amíg nem tudom biztosan, hogy hajlandó-e kockáztatni velünk, addig nem hozom fel neki a témát.

– Nem kell modellnek lenned! Épp most meséltem neked a boudoir fotózásokról. Egyik nő sem modell. Gyerünk, Kings, hadd csináljam ezt!

Felpislog rám, de nem szól egy szót sem. Megragadom a csípőjét, és egy kicsit távolabb tolom magamtól.

– Kérlek?

– Rendben. De estére két desszertet kapok.

– Megbeszélve! 

Egy tapodtat sem mozdul, csak áll és a szemembe bámul. Nem tudom megtörni a kapcsolatunkat, bármennyire is próbálkozom. Lassan, a csípőjéről a farmer rövidnadrágja gombjához csúsztatom a kezem. Átnyomom az anyagon lévő résen, és lehúzom a cipzárat. Hagyom, hogy a homokba hulljon, és megragadom a pólója szegélyét. Esküszöm, hogy a szemei több árnyalatnyival sötétebbek lettek. A nyelve kikukucskál, hogy megnedvesítse az alsó ajkát, és én semmit sem akarok jobban, mint ugyanezt tenni vele.

Miközben felfelé húzom a pólóját, gondoskodom róla, hogy a kezem érintkezzen a bőrével. Halk zihálása egyenesen belém hatol, és a farkamba lövell, arra kényszerítve, hogy újra és újra hallani akarjam.

Óvatosan kibontom a lófarkát, és a csuklómra csúsztatom a hajgumit. Ismét megragadom a csípőjét, és hátrafelé vezetem, amíg a hideg víz a bokájára nem fröccsen. Újra felzihál, amitől meg akarom csókolni, és az enyémnek nyilvánítani.

– Ereszkedj térdre! – suttogom, miközben a tekintetemet rá szegezem. Ő megteszi, amit kérek, és térdre ereszkedik.

– Keresztezd az egyik karod a hasadon. Azt akarom, hogy a másikkal a hajad végével játssz!

Megmozdul a kért helyzetbe, de nem úgy, ahogyan elképzeltem. Oldalra döntöm a fejem, próbálom kitalálni, mit kell változtatni.

– Megmozdítalak, és pozícióba hozlak.

– Oké – suttogja halkan.

Leereszkedek előtte a homokba, és széttárom a térdeit. Végigsimítom a haját a bal vállán, és hagyom, hogy az ujjaim végigsimítsanak a karján.

– Ne mozdulj! – suttogom halkan.

Lassan felemelkedek, és egyik lépést teszem hátrafelé a másik után, le sem véve a szemem Kingsley-ről. Kikapom a fényképezőgépemet a tokból, és elkezdek körülötte mozogni, hogy fotókat készítsek. Időnként megállok, hogy máshogy mozdítsam a testét. Letérdelek előtte, és közeli képeket készítek róla.

– Csukd be a szemed, és válaszd szét kissé az ajkaidat... tökéletes, Kings! Gyönyörű vagy!

Nem tudom levenni róla a szemem. Mindig is tudtam, hogy Kingsley vonzó, de mintha valami megváltozott volna, mióta ma reggel besétált a szobámba. A szokásosnál is jobban vonzódom hozzá. Bármilyen modell is volt ma előttem, a figyelmem mindig rá irányult.

– Feküdj a homokba, és hajlítsd be a térded! Szeretném, ha ívbe hajlítanád a hátad, a karodat pedig kinyújtanád a fejed fölé!

Követi az utasításaimat, én pedig szóhoz sem jutok. Egy apró fekete bikinibe burkolt tökéletesség. Minden erőmre szükségem van, hogy ne nyomjam le a homokba, és ne követeljem a testét.

A szemei pillantása találkozik az enyémmel, és az ajkai szétnyílnak, mintha mondani akarna valamit.

– Ryan! Itt hagytam a kendőmet. Tudod, hol van? – Egy női hang hatol a fókuszunkba, kipukkasztva a mi kis buborékunkat.

Kingsley feláll, és kapkodva felkap egy törölközőt, hogy maga köré tekerje. Elfordítja a tekintetét, és néhány lépésre eltávolodik tőlem. Átpillantok a vállam fölött, és Amandát látom alig néhány lábnyira.

– Elnézést, zavarok? Azt hittem, már végeztél.

– Igen, végeztem. Csak szórakozom. – Belül összerezzenek, amint a szavak elhagyják a számat. Remélem, Kingsley nem hiszi, hogy hazudtam. Ő tényleg gyönyörű, és ezt be akarom neki bizonyítani.

– Ó, oké... Arra gondoltam, hogy lenne kedved elmenni valahova máskor is? – Az alsó ajkát rágcsálja, és a lábujjaival rajzolgat a homokban. Vonzó, és ezt ő is tudja. Ő egy modell. Hozzászokott ahhoz, hogy az embereknek show-t csináljon. De én nem akarok modellt. Kingsley-t akarom.

A gondolat átfut rajtam és gyökeret ereszt. Tényleg akarom. Kingsley-t akarom, és senki mást. Amanda minden, amiről a legtöbb férfi álmodik, de ő nem az én Kingsley-m.

– Uh... – Kingsleyre meredek. A sekély vízben sétálgat. Figyelme teljesen a következő lépésére összpontosul. A lábujjait mosó hullámokra.

– Te jó ég! Ti randiztok, ugye? – Amanda tekintete követi az enyémet.

– Ez bonyolult.

– Hát nem mindig... talán még találkozunk. – Rám mosolyog.

– Azt hittem, a kendődet keresed.

– Hazudtam. A kocsimban van. Csak egy ürügyet akartam, hogy visszajöjjek és beszélgessek veled, amíg senki más nincs a közelben. – Összehúzza az orrát. – Ez furcsa?

– Nem, ez hízelgő. Gyönyörű vagy, Amanda, de...

– Semmi baj! Ne aggódj, megértem! Nincs harag, tényleg... – hagyom, hogy visszamenj hozzá. Szia!

Amanda elsiet a szemem elől, én pedig újra Kingsley-re fordítom a figyelmemet. A homokban ül, és az óceánt bámulja. Odamegyek hozzá, de nem néz felém. Mögé ereszkedem a homokra, és addig mocorgok, amíg a lábaim a két oldalára nem kerülnek. Kingsley háta a mellkasomhoz simul, én pedig átkarolom a derekát.

– Mi a baj? – Államat a vállára támasztom.

– Semmi.

– Kings – nyögöm ki a nevét. – Beszélj hozzám!

– Nincs miről beszélni! Amanda megtalálta a kendőjét?

– Nem is volt itt lent. Meg akart kérni, hogy menjek el vele egy randira.

– Ó! – A szó alig egy suttogás, inkább egy sóhaj, mint válasz.

Néhány percig csendben vagyunk. Nem tudom, mi jár a fejében, de bárcsak tudnám.

– Nagyon csinos.

– Persze, hogy csinos. Ő egy modell. – Becsúsztatom a kezem a törölközője alá, és lágyan végigsimítom az ujjaimat a sima bőrén.

– El kellene menned vele randizni.

– Nem akarok randizni vele! Ezt neki is megmondtam.

– Miért? Ő tökéletes lenne neked. – Kingsley az enyémre teszi a kezét, és gyengéden megsimogatja a kézfejemet.

– Nem ő az, aki érdekel engem. Valaki más tetszik.

– Látod, mondtam, hogy én egyedül maradok, amíg te megtalálod a boldogságodat!

Bárcsak tudná, hogy ő az, akivel elképzelem a boldogságot az életem végéig.