7.-8.-9. Fejezet

 

7. fejezet

 

Kingsley

 

Fordította: Szilvi

 

Ahelyett, hogy elmentem volna valami puccos vacsorára, gyakorlatilag könyörögtem Ryannek, hogy menjünk egy olyan étterembe, ahol mindenre aprított disznóhúst tesznek. Ez most jobban hangzik, mint az olasz vagy a francia konyha.

– Sertéshús makarónival és sajttal? Ez undorítóan hangzik. – Ryan elfintorodik, miközben az étlapot bámulja.

– Nem, ez nagyon finomnak hangzik. Láttad a képeket erről a hamburgerről? Sajtos túró, hagymakarika, bacon, aprított disznóhús és káposztasaláta van benne!

– Ez úgy hangzik, mint egy szívroham, ami csak arra vár, hogy megtörténjen – grimaszol a képre. – Bár tényleg elképesztően néz ki.

– Nos, én mosolyogva fogok meghalni. Biztosan jobb módja a halálnak, mint hogy a macskáim felfalják a testemet, miután álmomban meghalok, és senki sem tudja meg, mert teljesen egyedül élek.

– Neked még macskád sincs, egyébként pedig velem élsz. Elég biztos vagyok benne, hogy tudni fogom, ha meghalsz.

Beintek neki, és tovább fürkészem az étterem értékeléseit a közösségi médiában. Megszállottan olvasom az összes véleményt, és minden képet megnézek, amit a vendégek posztolnak, mielőtt még ránéznék az étlapra.

Hiszem, hogy az étterem finomabbnak fogja hangoztatni az ételüket, mint amilyenek azok valójában, és jobb, ha kikérem a fogyasztók véleményét. Ryan nem ért egyet. Azt mondja, túl sok embert látott már, aki csak azért kritizálta az üzleteket vagy termékeket, mert úgy érezte, hogy ehhez van kedve.

Csak azért, mert Jennynek a szomszédban nem tetszik valami, nem jelenti azt, hogy neki sem fog. Nem akarja, hogy az ő véleményét valaki más befolyásolja. Először meg akar tapasztalni valamit anélkül, hogy a véleménye megromlana. Itt egy kis szemforgatás.

Amikor végre kiválasztom, amit akarok, Ryan leadja a rendelést, és azt mondja, hogy menjek és foglaljak helyet a parton. Már összepakoltuk a fotós felszerelést, és csak élvezzük az estét a parton.

Imádom a homokba csapódó hullámok hangját. Ahogy a víz jön és megy. Megbabonázó. Pihentető. Nyugtató.

Bárcsak közelebb laknánk a tengerparthoz. Minden nap itt lennék. Ez lenne a tökéletes hely, hogy leülj és elgondolkodj az életedről.

– Ez túl sok kaja, Kings – motyogja Ryan a hátam mögül. Megpördülök, és látom, hogy három dobozt egyensúlyoz egymáson.

– Ó, csitt! Túl jól hangzott az egész! Nem tudtam nem megkóstolni az összeset!

– Nem lesz helyed arra a fagylaltozóra.

– Pszt! Ne merészelj ilyen ostobaságot mondani! Mindig van hely a fagylaltnak! Az a hely gabonapelyhet tesz a fagyijába, azt nem hagyhatjuk ki! Ráadásul megígérted nekem!

– Jól van – nyögi, és a mellettem lévő takaróra ereszkedik.

Elrendezi közöttünk a dobozokat. Az egyik egy finomnak tűnő sajtos szelet. A másik a sertés makaróni, amiről Ryan nem hiszi, hogy jó lesz, a harmadik pedig sajtos túró. Az én kedvencem.

Belemélyesztem a fogaimat a sajtos szeletem felébe, és elmosolyodom. Jobb, mint amire számítottam. Olyan sok hely próbálkozik a Philly sajtburgerrel, de csak keveseknek sikerül. Ez a hely azonban jól csinálta.

– Azt hiszem, evés után játszunk a vízben. Hogy ledolgozzuk a kaját, mielőtt fagyit eszünk. – Ryan a levegőbe dob egy sajtos túrót, és elkomorul, amikor egy sirály lecsap és ellopja a levegőből. – Ez meg mi a fene volt!?

– Egy sirály – kuncogom.

Egyik sirály a másik után kezd lefelé ereszkedni felénk, mindent megtéve, hogy elkapjanak egy darabot az ételünkből. Gyorsan előkapom a táskámból a tartalék takarót, amit hoztam, és a fejünkre terítem.

Mindketten összegörnyedünk, próbálunk minél többet takarni magunkból.

– Gondolod, hogy megpróbálnak bejutni ide? – kukucskál Ryan felém.

– Nem tudom! Még sosem támadtak meg sirályok.

– Te jó ég! Valami hozzáért a lábamhoz! – sikítja Ryan, mint egy kislány, és a takaró alá húzza a lábát. Gyakorlatilag magzatpózba gömbölyödik.

Elvesztem a fejem. Fékezhetetlenül felnevetek. Hamarosan levegőért kapkodok, miközben könnyek csorognak le az arcomon. Soha életemben nem láttam még Ryant ennyire rémültnek. Rám bámul, majd folytatja az evést.

Gyorsan végzünk, és hamarosan ledobjuk magunkról a takarót, és azt látjuk, egy tucatnyi sirály vár ránk. Felpattanunk, és versenyt futunk a víz felé. A hülye légi patkányok megkaphatják a maradék kaját!

Amint a víz a lábujjaimhoz ér, felsikítok, és Ryanre ugrok.

– Olyan hideg! – Felkapaszkodom a testére, és átkarolom a karjaimmal és a lábaimmal.

– Nem is olyan hideg! – forgatja Ryan a szemét, és beljebb lép a vízbe. – Mit fogsz csinálni, ha elég mélyre megyek, hogy te is vizes legyél?

– Ne csináld! Nem akarok fázni!

– Majd felmelegítelek, ha kijövünk a vízből, Kings – mormogja ártatlanul a fülembe.

Elpirulok, ha arra gondolok, hogy mennyi módon tudna felmelegíteni. A gondolatoktól forróság terjed szét a testemben, és a nyakába temetem az arcomat.

– Nem akarom tudni, hogy jön – motyogom a válla csupasz bőrébe.

Ryan szorosan körém fonva a karját, a mellkasához tapaszt. A teste felmelegíti a hűvös bőrömet, és ettől soha többé nem akarom elhagyni az ölelését.

– Te olyan... Bassza meg! – zihálok, amikor a hideg víz a testemre fröccsen.

– Foglak, Kings! Ez csak egy hullám volt.

– Ez egy nagy seggfej hullám volt!

– Menjünk mélyebbre! – Vigyorogva néz rám.

– Ne! Ryan! Nem akarom!

– Nem látom, hogy lenne más választásod, hiszen körém csavarodtál.

Futásnak ered... nos, már amennyire lehet a vízben futni. Akárhogy is, nincs elég időm leválni róla, és hamarosan elég mélyen vagyunk ahhoz, hogy a vállamat is befedje a víz. Perceken belül csattogni kezdenek a fogaim, és ki akarok jutni innen.

– Visszamehetnénk a takaróhoz. Olyan rohadt hideg van!

– Öt perc. Soha nem jövünk le a strandra. Imádok a hullámok között lenni!

– Rendben. Öt pe...

Még végig sem mondom a szót, amikor egy nagy hullám átcsap a fejünk felett, és elvágja a szavam. Megrázom a fejem, próbálom eltüntetni a vizes hajat az arcomból.

– Végeztem! Tegyél le!

– Hagyd abba, Kings! – neveti el magát Ryan, és közelebb megy a parthoz. – Már megyek. Nem akarom, hogy elborítson még egy hullám. Ez az előbbi majdnem felborított.

Amint visszaérünk a partra, Ryan a takaróhoz visz, és leereszt a földre. Megpördülök, hogy a hátam a mellkasához simuljon, ő pedig átkarolja a derekamat, és erősen magához szorít.

– Még mindig kék az ajkam? – A vállam fölött Ryanre pillantok.

– Csak egy kicsit – suttogja, miközben a mutatóujjával végigsimít az alsó ajkamon. – Még mindig fázol?

– Csak nagyon – motyogom, amire felnevet.

Ryan felkapja a második takarót, amivel a sirályoktól védekeztünk, és körénk csavarja. A nyakamhoz simul az arcával, és hagyja, hogy meleg lehelete a bőrömet legyezze.

A saját kis buborékunkban vagyunk. A világ megszűnik létezni körülöttünk. Csak bámuljuk a vizet, és csak élvezzük a helyzetet. Ez a legjobb nem-randi, amin valaha voltam, és nem akarom, hogy vége legyen. Egy kis időre úgy tehetek, mintha mindenem meglenne, amit valaha is akartam az életben.

8. fejezet

 

Ryan

 

Fordította: Szilvi

 

– Szóval... gondolkodtam. – Olivia az irodámba lép, és becsukja maga mögött az ajtót.

– Ajaj! Ez sosem jó. Most mit fogok csinálni? – sóhajtom, és a figyelmemet a szerkesztésről a velem szemben ülő nőre fordítom.

– Ne szemtelenkedj velem! Igazából egyáltalán nem kell sokat dolgoznod. Ráadásul Kingsley-t is boldoggá tenné. Szóval, ez egyfajta win-win helyzet a számodra.

– Mégis körbetáncolod a témát, amiből azt gondolom, hogy nem fog tetszeni. – Összefonom a karjaimat a mellkasom előtt, és farkasszemet nézek vele. Tudom, hogy hamar megtörik.

– Jól van! A barátom, Maddox egy szuper aranyos srác, és szingli. – Egy mosolyt villant rám.

– Megtisztelő... de nem! Nem akarok Maddoxszal randizni. Én hetero vagyok. – Visszafordulok a képernyőm felé, és felkészülök rá, hogy a beszélgetés hátralévő részében nem veszek róla tudomást.

– Ryan! – Nevetve megrántja a karomat. – Nem azt akarom, hogy te randizz vele, hanem Kingsley! Tökéletesek lennének együtt. Gondoskodó, okos, céltudatos és igazán nagyszerű srác.

– Akkor miért velem beszélsz? – Küzdenem kell, hogy ne legyen düh a hangomban. Az utolsó dolog, amit hallani akarok, hogy egy olyan srác, aki nem én vagyok, milyen nagyszerű lenne Kingsley számára.

– Mert szükségem van a segítségedre az összehozásukban! Tudod, hogy mennyire ellenáll annak, hogy bárkivel randizzon, akit ismer!

– Nem – jelentem ki egyszerűen. Nem akarok részt venni abban, hogy összehozzam őt bárkivel is.

– Micsoda? Miért nem? – Visszahőköl, mintha csak pofon vágtam volna. Megdöbbent, hogy nem akarok segíteni, és ez meglep.

– Mert nem akarok? – vetek rá egy vad pillantást.

– Ó, szóval tetszik neked Kingsley. – Tudálékos pillantást vet rám, miközben egy széles vigyor terül szét az arcán.

– Ezt nem mondtam. – Érzelemmentesen tartom a hangomat. – Csak azt mondtam, hogy nem akarok segíteni. Kingsley azzal randizik, akivel akar.

– Neked van valamid Kingsley iránt? – kérdezi egyenesen. Nem hiszem el, hogy tényleg azt gondolja, hogy őszintén válaszolnék neki.

– Nem. Ő a legjobb barátom.

– Akkor nem akarod, hogy boldog legyen? – Keresztbe fonja a karját a mellkasán.

– Persze, hogy azt akarom, hogy boldog legyen, Olivia. Csak nem akarok belekeveredni a szerelmi életébe.

– Ha ráveszed, hogy randizzon Maddoxszal, akkor jövök neked egy szívességgel!

– Nem. Nem hozom össze senkivel!

Ha segítek Oliviának összehozni Maddoxot Kingsley-vel, elveszíthetem az esélyemet nála. Mi van, ha őrülten beleszeret a fickóba, és soha többé nem akar velem semmit sem kezdeni?

Elköltözik a lakásunkból, férjhez megy, és nem fog velem lógni. Mert egyetlen férfi sem akarja, hogy a felesége a legjobb barátja legyen egy pasinak. Ha elmegy erre a randira, örökre elveszíthetem őt.

Ezt nem hagyhatom.

– Szerintem valaki szerelmes, és nem akarja Kingsley-t más karjaiban látni. – Olivia tudálékos pillantással szegezi rám a tekintetét.

Mindig is kedveltem Oliviát, de ma kezdek sok hibát felfedezni a jellemében. Például azt, hogy túlságosan rámenős az én ízlésemnek. Egy kicsit túlságosan is kíváncsi. És a rózsaszín haja hülyén néz ki... Nem is, valójában fantasztikus, de ezt nem fogom megmondani neki.

– Egy randi, Olivia. Ha nem lesz azonnal elragadtatva tőle, nem segítek a másodikban. És soha többé nem kérheted a segítségemet Kingsley összehozásában! Megértetted?

– Igen! – visítja, és úgy tapsikol, mint egy átkozott kisgyerek. – Annyira izgatott vagyok! Maddox el lesz ragadtatva!

Már a füléhez szorított telefonnal szökdécsel ki az irodámból. Forgatom a szemem, közel sem örülök ennek annyira, mint ő.

A gondolataim visszatérnek arra, hogy mi történhet, ha minden jól megy ezen a randin, és azonnal rossz kedvem támad. Ezt mindenki észreveszi körülöttem, és nagy ívben kitérnek előlem. Mindenki, kivéve Kingsley-t.

– Mitől nézel ki úgy, mintha most szívtad volna ki a megsavanyodott tejet valakinek a melleiből? – mormogja Kingsley teli szájjal.

– Fúj, Kings, ez undorító! – Az asztalra dobom a szendvicsemet, és hátradőlök a székemben.

– Jól van, néha nem vagy vicces. Tudod te ezt? Egyáltalán nem vicces! – Leutánozza a helyzetemet, és mindent megtesz, hogy dühös arcot vágva utánozzon engem. Imádnivaló és vicces, és rá is vesz, hogy elnevessem magam.

– Hagyd abba! Te megőrültél!

– Te meg mogorva vagy. Mit tehetünk, hogy ezt helyrehozzuk? – Egyik ujjával az állát kocogtatja. – Mikor feküdtél le utoljára valakivel?

– Tessék? – Fuldokolni kezdek a vizemtől, és épphogy visszatartom, hogy ne köpjem az asztalra.

– Hát, én egy kicsit dühös vagyok, ha már régen volt. Biztos vagyok benne, hogy veled is így van. Segítsek neked találni egy lányt, aki ezt elintézi? – Megvonja a vállát, és újabb falatot harap a szendvicséből.

– Ó, tényleg? Hol találod ezt a nőt?

– Ó, tudod... egy bárban, klubokban, utcasarkokon, weboldalakon, társkereső alkalmazásokon.

– Imádom, hogy az utcasarkokat is beletuszkoltad, és azt hitted, hogy nem veszem észre – mondom fanyarul.

– Hé! Előbb az előkelő hölgyeket keresném, de néha csak meg kell vakarni a viszketést!

– Biztos vagyok benne, hogy a puma szívesen megvakarná a viszketésedet. – Megvonom a szemöldökömet, miközben Kingsley szeme elkerekedik a rémülettől.

– Tudod mit? Nekem megfelel, ha belehalsz a kék golyóidba. – Feláll az asztaltól, és összeszedi a holmiját. – Így több helyem lesz a lakásban.

– Kings! – Felkuncogok, kinyújtom a kezem, és az ölembe rántom. – Csak vicceltem! Soha nem engedném a közeledbe a pumát!

– Megígéred?

– Esküszöm – motyogom, miközben a mellkasomhoz bújik, és a vállamra hajtja a fejét. És csak úgy, eltűnik a rossz kedvem. Ki lehet nyomorult álmai nőjével a karjaiban?

 

9. fejezet

 

Kingsley

 

Fordította: Miss Hell

 

Nem tudom, miért vagyok ennyire feldúlt amiatt, hogy Amanda randira hívta Ryant, de az elmúlt két hétben ez emészt. Minden alkalommal, amikor erre gondolok, düh lobban bennem. A végén el kell mennem az edzőterembe, hogy kiengedjem a gőzt. Nincs sok más módszer, amivel megkönnyebbülhetnék.

– Hé, Kings? Be tudnál jönni ide? – Ryan mély hangja lebeg az irodájából a folyosóra. Hülye helyes fiúk a még édesebb hangjukkal.

Mélyet sóhajtva elindulok az irodája felé. Ma szemüveget visel – reggel elvesztette az egyik kontaktlencséjét, és nem volt nála tartalék –, ami valahogy még vonzóbbá teszi. A haja egy kicsit hosszúra nyúlik a tetején. Látszik rajta, hogy mennyire rendetlen. Imád beletúrni az ujjaival, amikor frusztrált.

– Mire van szükséged? – Az íróasztala túloldalán lévő székre rogyok, és hagyom, hogy a lábam lelógjon a karfáról.

– Három vakrandit szerveztem neked! – Büszkén mosolyog rám.

– Hogy mit? – Olyan gyorsan ülök fel, hogy a szék majdnem felborul.

– Te magad mondtad, hogy keressek neked egy tökéletes pasit! Találtam hármat, akik szerintem jól illenek hozzád. – Megvonja a vállát, és rám mered. – Nem nagy ügy.

– Ez egy rohadt nagy dolog! Nem biztos, hogy el akarok menni velük! Mi van, ha ők...

Ryan levegőbe emelt kézzel szakít félbe. Lassan megrázza a fejét, le sem veszi a szemét az enyémről.

– Ezek nem kannibálok.

– Honnan tudod! – Gyakorlatilag kiabálok.

– Kings – sóhajtja, az orrnyergét összeszorítva. – Halálosan szeretlek, de őrült vagy! Soha nem hoználak össze olyannal, aki bántana téged.

A szavai átjárnak, és azt kívánom, bárcsak igazak lennének. Bárcsak annyira szeretne engem, amennyire én szeretném. Bárcsak boldogan élhetnék vele, amíg meg nem halok, de ez soha nem fog megtörténni.

Ryan olyan, mint egy egyszarvú. Soha nem találok még egy olyan tökéletes férfit, mint ő. De ő elérhetetlen. Valami, ami mindig is elérhetetlen lesz számomra.

– Mikor vannak a hülye randevúim? – Duzzogok, és ezt tudom is, de nem tudom abbahagyni.

Egy részem azt hitte, hogy valami megváltozott, amikor a parton voltunk. Ryan figyelme mintha inkább rám irányult volna, mint a modellekre. És amikor fotókat készített rólam, azt hittem, hogy valami történik köztünk. Azt hiszem, tévedtem. Minden visszatért a normális kerékvágásba. Szilárdan Ryan és Kingsley vagyunk, lakótársak és legjobb barátok.

– Az első péntek este lesz. A neve Maddox. Olivia barátja.

– Uhh! Komolyan, Ryan? – Úgy nézek rá, mintha ő lenne a világ legrosszabb embere.

– Mi van? Kedves, vonzó, és szerintem jól kijönnétek egymással.

– Mikor lesz a második? – Forgatom a szemem, egyiktől sem vagyok elragadtatva.

Tudom, hogy azt mondtam neki, hogy szeretném, ha elkezdene randevúkat szervezni nekem, de nem gondoltam, hogy tényleg megteszi. Most, hogy ez megtörtént, nem vagyok biztos benne, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy Ryan nem érez irántam semmit, ha szívesen összehoz más emberekkel. Tudom, hogy sosem tudnék neki randipartnert keresni.

A gondolat, hogy keressek neki egy nőt, akivel randizhatna, arra késztet, hogy az összes nőt, akit ismerek, pofán vágjam. Nem tudnám megállni, hogy ne képzeljem el őket együtt. A gondolat, hogy a nő úgy érintse meg őt, ahogy én nem tehetem, felemésztene. A végén féltékeny és irracionálisan dühös lennék.

Ryan meg fogja találni álmai nőjét, mielőtt betölti a harmincat, ebben nem kételkedem. És még ha egy év múlva mindketten szinglik is leszünk, nem hagyhatom, hogy feleségül vegyen. Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy magamhoz kössem, amikor megkaphatná a világ legnagyobb szerelmi történetét.

– A másik randi egy olyan sráccal van, akivel barátok vagyunk. Ő egy modellügynök.

– Egy modellügynök? – Hangosan felnyögtem, testemmel a szék szélére mozdulva. – Láttál te engem? Nem szállhatok versenybe a modellekkel! Ő ahhoz szokott, hogy egész nap a világ legdögösebb nőit látja! Miből gondolod, hogy le tudom kötni a figyelmét?

Ryan feláll a székéből, és megkerüli az íróasztalát. Leguggol elém, és ujjaival végigsimít az állkapcsomon és a nyakamon. A fejem lefelé lóg, a hajam a földre hullik. Ryan felkapja a fényképezőgépét, és újra fotózni kezd engem. Még hangosabban nyögök fel.

– Soha nem unod meg, hogy fotózz engem? Nem vagyok olyan nagyszerű.

– Kingsley... szeretnék veled egy boudoir fotózást csinálni – suttogja halkan, miközben térdre ereszkedik. A szemembe néz, nem viccel. Tényleg akarja ezt.

– Mi? Miért?

– Mert kibaszottul hihetetlen vagy, és szeretném, ha ezt te is látnád! Utálom, hogy összehasonlítod magad a körülötted lévő modellekkel, és úgy érzed, nem vagy versenyben velük! Nem vagy egy szinten a modellekkel...

– Hű, köszi, Ryan! Máris jobb kedvre derítesz! – A szemem forgatom, és vissza felülök.

– Nem vagy egy szinten, mert jobb vagy! Te szebb, szexibb és tökéletesebb vagy!

– Ezt csak azért mondod, hogy jobban érezzem magam! – Nem akarom ezt a beszélgetést tovább folytatni. Nem akarom, hogy Ryan úgy tekintsen rám, mint valakire, akit sajnálnia kell és hazudni neki.

– Kingsley? – Lágy hangja megállásra késztet az ajtóban. A vállam fölött rápillantok, és várom, hogy folytassa. – Hadd mutassam meg, hogyan látnak téged mások! Hadd csináljam én a fotókat! Vagy legalább fontold meg! Szerintem jól éreznéd magad, és ha akarod, teljesen fel is lehetsz öltözve.

– Mi van, ha apácaruhát akarok viselni?

– Hát... nem is tudom! Kérlek, ne tedd ezt, nem vagyok benne biztos, hogy szépre tudlak benne csinálni! – Halkan felkuncog. – Egy trikóval és egy rövidnadrággal vagy leggingsszel elboldogulok.

– Majd meggondolom! Ez elég jó?

– Ez tökéletes... Ma este fotózásom lesz. Akarsz jönni segíteni?

– Legutóbb nem végződött jól, miért akarod, hogy megint én segítsek?

– Kings, minden tökéletesen ment! Csodálatos asszisztens voltál. Ez most könnyebb. Ez egy családi fotózás.

– Rendben. Azt hiszem, segíthetek.

– Köszönöm! Innen is hallom a lelkesedésedet. Előtte elviszlek vacsorázni, és ha jó kis asszisztens leszel, utána hozok neked fagyit. – Mosolyt villant rám, de az nem jut el a szeméig. Miért ilyen furcsa minden köztünk?